Kinek hihet a magyar ember? Matolcsy Györgynek, aki azt mondja az inflációt nem a nemzeti bank okozta, vagy Surányi Györgynek, aki szerint igenis a jegybank hibázott? Ezt kérdezte a minap egyik angliai olvasónk, aki időként megtisztel egy-egy levelével, amelyben megosztja gondolatait Britanniáról, illetve az onnan látható Magyarországról. De tényleg kinek higgyünk? Az infláció lassan idehaza is csökken, igaz még mindig a kétszerese az eurózónáénak. Még nagyon messze vagyunk az elfogadható 2-3 százaléktól, és ahogy alakulnak a dolgaink, félő, hogy sokáig nem érjük el az árstabilitást. Nincs legyőzve a pénzromlás, ezt elhihetjük.
Hihetünk Surányi Györgynek, mert az MNB igenis kiengedte az infláció szellemét a palackból 2015 után, amikor a kormány mögé állva a növekedést fűtötte minden eszközével. Óriásit hibázott az MNB akkor is, amikor tavaly szeptemberben leállította a kamatemelést 13 százalékon: ezután jött a forint összeomlása. És igen, otrombaságot követett el a kormány a 2022 előtti pénzszórással, amely pusztító inflációs atombombává változtatta az egész háborús, energiaválsággal sújtott gazdasági környezetet. Egyetértünk Matolcsy Györggyel is, amikor arról beszél, hogy ezt az „inflációs kalandot”, ezt a „gazdaságpolitikai tömegbalesetet” soha ne ismételjék meg a magyar politikai elit tagjai. Ne higgyünk viszont az olyan farizeusoknak, akik szerint az inflációt legyőztük és most már lehet a növekedést pörgetni, minden szép és jó lesz jövőre. És ne higgyünk annak a miniszternek sem, aki ugyanezt szajkózza, mint a főnöke, csak azért, hogy visszamehessen jegybankelnöknek bármi áron!
Hihetünk viszont a Federal Reserve és az Európai Központi Bank döntéshozóinak, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy elfojtsák az inflációt. Ráadásul az Egyesült Államok jegybankárainak sikerülhet az eddig nem látott bűvésztrükk, hogy összehozzák a puha landolást: vagyis úgy sikerül megfékezniük az inflációt, hogy az USA gazdasága nem kerül recesszióba.
Mindig csak annak higgyünk, amit láttunk, amit évtizedek alatt megtapasztaltunk! Az elmúlt hetven évben ez az ország átélt három-négy komoly inflációs válságot: az 1946-os összeomlást, a ’90-es évek gazdasági válságát – mindkettő hatalmas felfordulással járt, vagyonok tűntek el, illetve kétes vagyonok keletkeztek. A mostani inflációs sokk is jól jött a gazdagoknak, híztak a vagyonok a magas kamatokon, miközben százezrek szegényedtek el, akik spórolni kényszerültek a gyógyszeren, az élelmiszeren, a fűtésen.
Mi hozhatja el a tartós dezinflációt, a stabilitást? A szabad verseny a kereskedelemben, a cégek között, mert ez a legjobb ellenszere az áremeléseknek. Segíthet a verseny erősítése, a korrupció letörése, az adók (áfa) csökkentése, a stabil költségvetési- és árfolyam-politika. Az euró. Csak a normalitáshoz való visszatérés segíthet az országon, elfelejtve minden álproblémát, mint gender-lobbi, szankciók, szuverenitás. És ezt egyre többen látják az országban. Még a Fidesz egykori szavazói is. Ebben bízhatunk.