rektor;pályázat;Zeneakadémia;

Úgy tűnik, Csák János miniszternek Leonard Bernstein sem felelt volna meg, hogy vezesse a Zeneakadémiát

Győriványi Ráth György karmester egyike a miniszter szerint érvénytelen pályázatot beadó rektorjelölteknek. Szerinte akár szerencsét is hozhat neki a döntés.

Csák János miniszter úgy nyilatkozott, Keller Andrásén kívül a többi rektori pályázat nem felelt meg a kiírásnak. Kapott bármilyen – például hiánypótlásra vonatkozó – kérést a minisztériumtól?

Azonnali hatállyal kaptam hiánypótlásra kérő megkeresést. Az abban felvetett kérdésekre – a megadott határidőn belül –, természetesen kellő alapossággal válaszoltam, és azt elektronikus, illetve postai úton is visszaküldtem. Éppen a hiánypótlás beküldési határidejének napján habilitáltam a Pécsi Egyetemen. Így a doktorátusom és docensi kinevezésem után immár a habilitálásom is megtörtént, vagyis semmilyen akadály nem áll az előtt, hogy megkapjam az egyetemi tanári kinevezést! A habilitációm megtörténtének tényét is megírtam a hiánypótlásban. Úgy vélem ez volt az a pont, amely miatt Csák János miniszter úr és az általa vezetett Kulturális és Innovációs Minisztérium úgy döntött, hogy a pályázatom nem felelt meg a kiírásnak és bár én írtam a pályázatomban, hogy a habilitáció dátuma már kitűzött státuszban van, de valójában a beadás pillanatában az még nem volt meg. Emiatt a miniszter úr döntése, számomra elfogadható és indokolt.

A pályázati feltételek között szerepelt az állami kitüntetés megléte. Az ön aspirációjának sikerét ennek hiánya akadályozta?

Nem hiszem, hogy ez volt az ok, inkább a fent említett kitétel, mert az valóban előírás. A kiírás nem volt teljesen egyértelmű, hiszen a megfogalmazásban a kötelező előírások és az előnyök egy pontban szerepeltek. Az állami kitüntetés birtoklása szerepelt, de én azt az előnyök kategóriában értelmeztem. Pontosan tudjuk, hogy vannak kiváló, nemzetközi zeneművészek, akiknek semmilyen állami kitüntetésük nincs, vagy nem volt, de ettől még a világ legnagyobb zenekarai, színházai élén állnak, akkor egy ilyen emblematikus figurája a zenei életnek nem lehet rektora a Zeneakadémiának? Erre példa egykori mesterem Leonard Bernstein, aki úgy vélem kiváló tanár és művészegyéniség volt, és élete végéig semmilyen amerikai állami díjat nem kapott, csakis szakmai elismerést. Egy évvel halála előtt 71 éves korában 1989-ben ítélték oda neki az állami díjat (National Medal of Arts), de ő azt akkor nem vette át, visszautasította. Ha pályázott volna, akkor nem felelt volna meg, mert nincs állami kitüntetése? Nem hiszem, de az, hogy az elbírálás során a díj léte előnyt jelent, azt teljesen rendjén valónak tartom. Több nemzetközi karmesterversenyen nyertem kiváló helyezést, például első díjat a Nemzetközi Arturo Toscanini Karmesterversenyen Parmaban, amely a legnagyobb presztízsű szakmai verseny, vagy az V. Magyar Rádió és Televízió Karmesterversenyén harmadik és közönségdíjat, amely egy csapásra meghozta számomra a hazai sikert, és felkérések sorát, de állami díjam sajnos még nincs.

Igaz az az információnk, hogy időközben Szinetár Miklós felterjesztette önt Kossuth-díjra? Változtat ez a helyzeten?

Igen, valóban az a megtiszteltetés ért, hogy Szinetár Miklós úr – élve a törvényi előírás adta jogával –, felterjesztett Kossuth díjra. Ez különösen sokat jelent számomra, hiszen Szinetár Miklós a hazai színházi-, operai-, zenei- élet, továbbá a színházművész képzésnek olyan emblematikus alakja, aki 70 éves szakmai tevékenységével megkérdőjelezhetetlen személyisége a kulturális életünknek és örökségünknek.

Pályázik újra?

Úgy gondolom, hogy igen. Határozott elképzelésem van a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem működésével és annak jövőjével kapcsolatban, és hiszem, hogy azokat a célokat és elvárásokat, amelyekről Csák János miniszter úr beszél teljesíteni kell, és azokat én képes vagyok elősegíteni.

Befolyásolja, megnehezíti a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem helyzetét, működését, hogy érvénytelen lett a rektori pályázat?

Nem hiszem. A jelenlegi rektorhelyettes irányításával az eddigi munka zavartalanul folyhat tovább. Ha személyes megjegyzést tehetek, számomra a most kialakult helyzet pont az időközben bekövetkezett habilitációm miatt akár szerencsés is lehet.

A nemrég önnel készült interjúnkban említette, hogy a Győri Egyetemen szeretnék elindítani a karmesterképzést. Történt előrelépés az ügyben?

Igen. Örömmel adom hírül, hogy a Győri Egyetemen akkreditálták a karmester szakot, amely így az irányításommal elindul.

Elképzelhetőnek tartja, hogy a vidéki zeneművészeti egyetemi képzések idővel hasonló szintűekké váljanak, esetleg meghaladják a Zeneakadémiai oktatás színvonalát?

Elképzelhetőnek tartom természetesen, de ez a megközelítés nem szerencsés. Egy zeneművészeti egyetem igen sokrétű oktatói munkát végez. Nagyon sok szak kap helyet egy ilyen intézményben és nem csupán a klasszikus zenei képzésben, de a jazz, vagy éppen a népzenei irányokban is. Vidéken is vannak ilyen intézmények, de akadnak zenei műhelyek is. Hogy egy példát említsek. A Nyíregyházi Cantemus Kórus Szabó Dénes vezetésével igen kiváló kórusiskola és nem része a Zeneakadémia-i képzésnek. Magam is úgy vélem, hogy hazánk zeneművészeti csúcsintézményének eredményei és színvonala bizonyos szakokon elmarad a Dohnányi Ernő, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Hubay Jenő, vagy éppen a névadó Liszt Ferenc örökségétől, de általánosítani nem szabad. A Zeneakadémia irányának és útjának meghatározása igen komoly és körültekintő munkát igényel. Konzultációt kell tartani a fenntartó és az intézményben oktató tanárok között. A rektornak a feladata igen sokrétű, egyrészt meg kell határozni a megkérdőjelezhetetlen szakmai irányt, inspirálnia kell a Zeneakadémián oktató tanárokat egy olyan általános világgazdasági helyzetben, amelyben a források nem állnak rendelkezésre számolatlanul és nem utolsósorban a fenntartó elvárásainak meg kell felelni úgy, hogy a fenntartói igényt felkészült és jogos érvekkel esetlegesen befolyásolni tudja. Ezek komoly szakmai kérdések és egyetlen fenntartótól sem elvárható, hogy egy szigorúan szakmai zenei kérdésben pontos válasszal rendelkezzen.

Személyes karrierjének folytatását az Operaház, illetve a Zeneakadémia vezetésére való sikertelen aspirációja után Magyarországon vagy inkább külföldön képzeli el?

Sikertelen aspirációnak egyik pályázatot sem nevezném.

Az operaházi pályázat során a minisztériumi jegyzőkönyvben az szerepelt, hogy komoly nemzetközi karrierrel rendelkező kiváló művész, ez a mostani pályázat pedig jelenleg érvénytelen lett.

Egész szakmai pályafutásom inkább külföldhöz kapcsolódik. Több mint három évtizeden át vezényeltem a legnagyobb koncerttermek pódiumán, álltam jelentős zenekarok élén, vezényeltem csodálatos operaházak előadásait, ezek során találkoztam kiváló zeneművészekkel, felvételeket készítettem. Elmúltam 62 éves, és úgy vélem, hogy már nem igazán szeretnék külföldön élni. Jól érzem magam Magyarországon. Szakmai tevékenységem során nagyon sokat tanultam és tanulok ma is, tapasztaltam és láttam, az hogy mindezt a tudást és tapasztalatot át kívánom adni a jövő generációjának ez nem egy olcsó és népszerű frázis a számomra. Lehet, hogy szerénytelenül hangzik, de hiszem, hogy az irányításommal a Zeneakadémia újra a vezető zenei oktatási intézmények élvonalába emelkedhet és ez a fajta munka inspirálóan hatna a vidéki képzésre is, de természetesen nem gondolom, hogy a „bölcsek köve” csupán az én kezemben lenne.

Ön szerint az elmúlt hónapok kultúrpolitikai csatározásai mennyire befolyásolják a művészi munkát és a művészeti felsőoktatást?

A művészi munka és annak megszületése egy igen érdekes dolog, hiszen egy válság vagy éppen a források és támogatások hiánya képes olyan kimagasló eredményeket produkálni, amelyek meghatározó és örökérvényűek lesznek. A második világháború után a zeneművészet virágkorát érte, hiszen az emberek vágytak a harmóniára, a lelket nemesítő élményekre. A romokat takarították, de közben elindultak az előadások, pedig pénz nem állt rendelkezésre.

Természetesen értem a kérdését, de ahogy már a korábbi riportomban is mondtam nincs jobb, vagy bal oldali hangnem, csupán művészet van és annak elbírálása nem ezen az alapon történik. A művészet nem napi politikai kérdés és nagyon nagy baj, ha a politika kisajátítja azt. Nem hiszem, hogy egy művészeti intézményben felmerülhet olyan kérdés, hogy ki milyen pártpreferenciával rendelkezik. Egyvalami fontos a tehetség, és pontosan ez az, ami nem kompromisszum kérdése. Ha művészeti intézményt irányít az ember, akkor egy fontos érzés mindig a szívében kell hogy legyen, és ez az alázat.