Összefogtak a súlyosan, halmozottan sérült, felnőtt gyerekeiket nevelő anyák. Azokról a szülőkről van szó, akik először másodfokon pert nyertek a bíróságon a támogatott lakhatás ügyében, de miután az ítéletbe a Belügyminisztérium és a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság nem nyugodott bele, a Kúriára került az ügy. Ott pedig kimondták: az államnak törvényi szintű szabályozási kötelezettsége van, de csak a gazdasági teljesítőképesség határain belül.
A támogatott lakhatás esetében arról van szó, hogy kis létszámú, családias hangulatú, egyéni igényekhez igazodó otthonokat kellene létrehoznia az államnak nem csak az enyhén-, hanem a súlyosan, halmozottan fogyatékkal élő emberek számára ahelyett, hogy őket tömegintézményekben helyeznék el vagy az egyre idősebb szüleik, családtagjaik gondozására bíznák őket. Ilyenek azonban nem épülnek.
A szülők, és az őket képviselő Társaság a Szabadságjogokért az Alkotmánybírósághoz fordult a döntés miatt. Mivel a családoknak nincs idejük várni a további jogi folyamatokra, hiszen a szülők már idősek, a perben pedig az Orbán-kormány is egyértelművé tette, hiába a törvényi kötelezettsége, a kis létszámú, támogatott lakhatás ügyében nem számíthatnak rá, kezükbe vették az irányítást és gyűjtésbe kezdtek.
Mindannyian a Gondoskodás Gyermekeinkért Alapítvány tagjai, ezen a szervezeten keresztül próbálnak pénzhez jutni, nem is eredménytelenül. Simonics Benjamin projektmenedzser lapunknak elmondta: a tervek szerint Zugló és Rákospalota határán egy saroktelken épülhet fel a hatfős otthon (az említett perben hat család vett részt, de a támogatott lakhatás ügye, illetve a súlyosan, halmozottan fogyatékkal élő gyerekeiket itthon ápolók száma nyilván jóval magasabb). Az érintett terület jelenleg a főváros tulajdonában van, és a telekrendezéshez szükséges a zuglói önkormányzat aktív közreműködése is. Megfelelő adottságú és méretű telek kialakításához első körben Zugló építési szabályzatának módosítása szükséges, melyet a tulajdonjogi kérdések tisztázása követ majd. Vélhetőleg jövő év elején az alapítvány kezelésébe kerül a terület.
Kimondta a Kúria, az állam mégsem köteles támogatott lakhatást biztosítani Budapesten a halmozott fogyatékossággal élőknek– De ez még csak a kezdet – mondta a projektmenedzser –, a kivitelezéshez rengeteg pénzre, az előzetes számítások alapján legalább 300 millió forintra lesz szükség. Ez az összeg csak támogatók segítségével gyűlhet össze. A projekt előkészítésére például az alapítvány támogatást nyert a Fővárosi Szociális Közalapítvány pályázatán. Jelenleg a MagnetBank Közösségi Adományozási Programjában gyűjt társadalmi ismertségének növelésére és kommunikációs kampányra pénzt a szervezet, de a közeljövőben szükség lesz majd még tervezőre, építészre is, aki ért egy ilyen speciális épület megtervezéséhez. Megjegyezte: még akkor is több év alatt készül el az otthon, ha minden a tervek szerint halad. Simonics Benjamin szavai szerint már most is sokan próbálnak segíteni, de az illetékes minisztérium nincs ebben a körben.
Kerestük a témában a Belügyminisztériumot, amely viszont azt állítja: az ítélettől függetlenül a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság felvette a kapcsolatot a szülőkkel felnőtt gyermekeik támogatott lakhatásba történő beköltözése érdekében. Az egyeztetések jelenleg is zajlanak.
A konkrét üggyel összefüggésben a tárca megjegyezte azt is: a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság idén áprilisban hatályon kívül helyezte a másodfokú bíróság döntését, mert amikor utóbbi a szülőknek adott igazat, tévesen értelmezte az alaptörvényt, megsértette a szociális törvényt, a keresetnek nem volt jogi alapja és a nem vagyoni kártérítése megfizetésének sincs helye.
A tárca válaszából az is kiderült: „az a cél, hogy valamennyi fogyatékos embertársunk saját otthonában, alapszolgáltatások támogatása mellett, vagy támogatott lakhatásban éljen”. Ám nincs felmérés arról, hány család ápol otthon halmozottan sérült hozzátartozót, és hol, az országnak mely részén lenne igény az ellátásukhoz szükséges támogatott lakhatás építésére. Kitértek viszont arra, hogy több, mint 4400 pszichiátriai beteget, fogyatékos személyt, szenvedélybeteget helyezett el az állam kisebb lakásokban, házakban, és idén további több, mint 600 férőhellyel bővül a hálózat. Ám arra a kérdésre, hogy hány olyan támogatott lakhatási forma van, ahol kifejezetten halmozottan sérült, állandó ápolást és gondozást, felügyeletet igénylő felnőttek élnek, nem kaptunk választ.
Ungár Péter, az LMP társelnöke is foglalkozik a témával, ő több írásbeli kérdéssel fordult a belügyminiszterhez. Többek között arra vár választ Pintér Sándortól, hogy milyen segítséget nyújt a kormány azoknak a szülőknek, akik súlyosan, halmozottan fogyatékos gyermeküket ápolják otthonukban, és milyen lehetőséget biztosít a gondozottak számára, ha az addig a gondozást végző szülő megbetegszik és maga is ápolásra, esetleg intézményi ellátásra szorul. Levelében kitért arra, hogy valóban léteznek támogatott lakhatások, de azokat csak enyhe- vagy középfokban súlyos értelmi fogyatékosok, illetve mozgásukban korlátozottak vehetnek igénybe. Ezeket az otthonokat általában civil szervezetek hozták létre, és tartják fenn. Az ott élők dolgoznak, el is tudják látni magukat, és csak kisebb támogatásra van szükségük a mindennapokban, melyet egy-két segítő old meg. Ám a súlyosan, halmozottan fogyatékos, magas támogatási szükségletű ellátást igénylőkkel más a helyzet. Nekik nincs lehetőségük ilyen lakhatást igénybe venniük, mert ilyen még nem létezik. Ellátásuk több munkatársat igényel, hiszen aki, súlyosan értelmi fogyatékos, mozgásában korlátozott, állandó felügyeletre és sok segítségre szorul. Etetni, itatni, öltöztetni, fürdetni és pelenkázni kell. Nem foglalkoztatható, de akár boldog életet élhet, gesztusokkal megérteti magát, ami adott esetben egy 7-8 hónapos csecsemő értelmi szintjét jelenti. Megjegyezte, hogy a szülők, akik 24 órában gondozzák ezeket a felnőtteket, jelentős mértékben leterheltek.
Ha az egyre idősödő édesanya kórházi ápolásra szorul, nincs, aki átvegye tőle a gondozást. Ilyen esetben az az általános gyakorlat, hogy vele együtt elviszik a mentők a fogyatékos „gyermeket”, akit aztán a pszichiátriai osztályon helyeznek el, és tudatmódosító szerekkel ágyban tartják.
A másik út egy magánápoló segítsége, akinek a minimális órabére 3500 forint. Ezt a szülők nem tudják megfizetni.
Annak ellenére nincs előrelépés ebben az ügyben, hogy a támogatott lakhatási forma a 2000-es évek óta több elfogadott nemzetközi egyezmény kitétele, amire az Európai Unió is jelentős forrást biztosított, nem kizárva belőle a halmozottan sérült embereket.
Így nincs értelme a „közgyógynak”
Miért nem kaphatják a „tartós ápolást végzők időskori támogatását” azok a már nyugdíjban lévő szülők, akik a felnőtt gyermeküket ápolják és napi 4 óra munkaidőt meghaladó munkaviszonyban dolgoztak – a többi között erre az írásban feltett kérdésre vár választ a belügyminisztertől az LMP frakcióvezető helyettese. Kanász-Nagy Máté szerint kifogásolható, hogy a 2018. január 1-től járó, havi 50 ezer forint juttatásra nem jogosultak azok a ma már nyugdíjas szülők, akik fogyatékos gyermekük ellátása mellett napi 8 órás munkában 40 éves munkaviszonyt szereztek. (A támogatás ugyanis csak a 4 órát vagy annál kevesebbet dolgozók esetében jár).
Megjegyezte: ezek a szülők általában rossz egészségi állapotban vannak. Választ vár arra is, „mi az oka annak, hogy az állam kivette a legtöbb jó minőségű gyógyászati segédeszközt a közgyógyellátás keretében felírhatók listájából, illetve, miért van az, hogy a közepes minőségű gyógyászati segédeszközöknél a támogatás megállapításakor az állam nem veszi figyelembe a beszerzési árat”.
Kanász-Nagy Máté szerint ennek az lett az eredménye, hogy a közgyógyellátásnak szinte semmi szerepe nincs. Az elmúlt években kivett legtöbb jó minőségű termék már nem is szerepel a listán, de a közepes minőségűeket sem forgalmazzák a gyógyszertárak, gyógyászati segédeszközzel foglalkozó üzletek, mert azokat csak teljes áron tudják beszerezni, az állam támogatása pedig nem fedezi a forgalmazó kiadását. Megjegyezte: ez a helyzet a felnőttpelenkákkal is.