A hazai benzinár a hét környező államéhoz képest, ezen a héten, mondhatni változatlanul, a harmadik legdrágább – számítottuk ki a Cargopedia.hu európai üzemanyagár-adatbázisa alapján. Míg nálunk az átlagos literár 613 forint, addig a szlovák átszámítva 627, az osztrák pedig 633. Más irányokban viszont jobban megéri tankolni. 543 forinttal a legolcsóbb Románia, amely október elején vette át az ukránok, ha nem is „örökös”, mégis évtizedek óta fennálló elsőségét. Északkeleti szomszédunk, Ukrajna 570 forinttal, második, literenként néhány forintot pedig a délszláv államokban is foghatunk. Bár a hazai tarifa a harmadik negyedév során a nyolcból szinte töretlenül a harmadik legdrágábbnak számított, október második hetében a negyedik, a harmadikban pedig az ötödik legdrágább helyre került, ahonnan most lényegében visszatért „megszokott” helyére.
A hazai gázolajár – benzinénél hagyományosan kedvezőtlenebb – térségi helyezése hasonló hullámzást írt le. Míg júliusban a dízel a negyedik legdrágábbnak számított, az augusztust és a szeptembert már itt is a harmadik legrosszabb szint jellemezte. Október második hetétől viszont a termék a 4., majd az 5. legdrágább helyre került, majd mostanra visszakerült a 4. legdrágábbra. A nemzetközi szállítmányozási oldal közlése szerint, míg nálunk a termék literjéért átlagosan 661 forintot kérnek, addig a horvátoknál 676, az osztrákoknál 680, a szerbeknél pedig 709 forint a bevett tarifa. A dízelpiacon 576 forinttal változatlanul az ukránok a legolcsóbbak. A románoknál 599, a szlovéneknél 640, a szlovákoknál pedig 645 forintot kérnek a termékért átlagosan.
Orbán Viktor – sem nem előzmény, sem nem utózönge nélkül – szeptember 25-i beszédében a tavalyi üzemanyagárstop újbóli bevezetésével fenyegette meg a hazai „kereskedőket”. Szavai szerint, ha azok „nem tudják vagy nem akarják” féken tartani a - hazai inflációs mutatóban kétségkívül igen komoly tételnek számító – üzemanyárakat, a kormány ismét „beavatkozik”. Másnap Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter, ennek szellemében, Ratatics Péterrel, a nagy hazai láncokat képviselő Magyar Ásványolaj Szövetség (MÁSZ) elnökével, a Mol csoportszintű fogyasztói szolgáltatási üzletágának ügyvezetőjével folyamatos adatszolgáltatásban állapodott meg. Grád Ottó MÁSZ-főtitkár lapunk akkori megkeresésére rögzítette: szerintük üzemanyagáraink nem „túl magasak”, az ellátási láncban részt vevő cégek árrésében nincs érdemi „mozgástér”, az árakat pedig – legalábbis az általuk határozottan ellenzett árstop tavaly decemberi kivezetése óta – ismét a piac mozgatja.
A kép egyik állítást sem támasztja alá egyértelműen. Bár tény, hogy szeptemberre az üzemanyagárak megugrottak, ez nagyjából lekövette az olaj, a termékek és a forint árfolyamváltozását. Ráadásul, annak tükrében, hogy az árstopos, 480 forintos tarifára nem jogosult közlekedők tavaly akár 800 forint feletti benzin- és gázolajárakkal is találkozhattak, még az árcsúcsoktól is messze álltunk. Az autósok lelki tényezőit jórészt kiszűrő térségi üzemanyagár-összevetésünk ugyanakkor „vészriadót” nem szeptemberben, hanem éppenséggel idén év elején fújt. A helyi „árversenyben” ugyanis a hazai tarifák ekkor ugrottak hirtelen az élre. Az elmúlt évtizedek során hasonlóra nem akadt példa. Igaz: a lapunk által évtizedek óta - öt éve pedig számszerűen is – követett árösszevetés a hazai üzemanyagtarifák fokozatos, de egyértelműen romló térségbeli helyezéséről tanúskodik. Ez a helyzet – így például a magánautósok gázolajárának csúcsdöntése – a kormányfőt akkor még nem hozta ki a sodrából. Eközben szakmai elemzők a – tagadhatatlan - helyzetromlást az iparágra kivetett állami többletterhek továbbhárításával indokolták. Ezután helyezésünk lassan visszaszivárgott a második-harmadik legdrágábbéra. Az iparág ezt akként tálalta, hogy áraink – akár árréseink – így már térségi szinten sem kirívóak.
Bár a nemzetközi olajárak furamód pont Orbán Viktor fenyegetései után fordultak csökkenésbe, térségi üzemanyagár-helyezésünk októberi, halovány javulása arra utal, hogy a tőzsdei mozgások azért a hazai kutakon a „szokásosnál” nagyobb árcsökkenésben öltöttek testet. Olyannyira, hogy az Izrael elleni, október eleji Hamász-támadás után közvetlenül üzemanyagáraink - a nemzetközi hatások, sőt a hazai szakemberek előrejelzései dacára – további, mintegy 30 forinttal estek is. Azóta az első, tétova árváltozást éppenséggel a tegnapi nap hozta, amikor a benzin ára 5 forinttal nőtt, a gázolajé viszont 3 forinttal csökkent.
A kormányzati világértelmezést támasztották alá Virág Barnabás, az MNB monetáris tanácsának alelnöke keddi szavai is, amelyek szerint Orbán Viktor és Nagy Márton szeptember végi nyilatkozatai óta a hazai üzemanyagok nagy- és kiskereskedelmi árrésében csökkenést lehet felfedezni.
Csütörtökön mindenesetre Nagy Márton a MÁSZ, illetve a Mol képviselői előtt üdvözölte, hogy az elmúlt hónapban a benzin ára 57, a dízelé pedig 31 forinttal csökkent.
Grád Ottó mindenesetre térségi üzemanyagárhelyezésünk kis mértékű javulását változatlanul a piac normális hullámzásaként értelmezi. A főtitkár tegnapi megkeresésünkre az árrések esetleges változását, adatok híján, nem kívánta véleményezni. Mindazonáltal leszögezte: az ágazat - áttételesen a kormány inflációcsökkentési céljait is akadályozó – állami többletterhei eddig nem csökkentek.