Motian-szeánsz a Müpában

Joe Lovano még mindig a világ szaxofonos lovagrendjének mestere, állapíthattuk meg csütörtök este a Müpában, a Fesztivál Színházban. De valójában egy másik ikon kedvéért érkezett a közönség, mert a „Once Around The Room”-on, a tavaly novemberben megjelent lemezen, melynek élő prezentálását szerettük volna hallani, olvasható egy ajánlás: Tribute to Paul Motian. Az őt megidéző Lovano celebrálta szeánszra számítottak a gyülekező ínyencek.

Mivel az ütőhangszeres és zeneszerző Motian a jazzuniverzum állócsillaga, fontos viszonyítási pont, aki nem csak Bill Evans legendás triójában játszott, míg ott nem hagyta, de jó évtizedig Keith Jarrett quartetjében is. Későbbi formációiban a gitáré lett a főszerep, még háromgitáros felállásra is emlékezhetünk, sokan gyerekkora első hangszerének tudják be ezt a rendkívüli affinitást. A lemez címe Motian Frisell és Lovano társaságában felvett I Have the Room Above Her című CD-jére utal. A mostani koncert exkluzivitását ígérte, hogy Motion pályájának két évekig hűséges zenésztársa: Lovano és Jakob Bro is fellépett. A koppenhágai muzsikussal úgy ismerkedett meg, hogy európai turnéja idején nem ért rá Ben Monder, az alkalmi session zenésszel meg annyira elégedett volt, hogy magával vitte Amerikába. A Vanguardban rögzített felvételeiken az is hallható, hogy miért: jól illeszkedett a sűrűbb és organikusabb zenét célzó Motian-koncepcióba.

Jakob Bro lemezötletére Lovano rábólintott, tudva, hogy ott folytatják, ahol Motian abbahagyta Monk és Evans előtt tisztelgő lemezével, meg az On Broadway jazz standardeket adaptáló sorozatával. Ezért sajnálhatjuk, hogy nem a lemezük eredeti anyagát játszották el. Paul Motian igazi guru volt, aki mellett a zenélés flow élményét élhették át a muzsikusok, ha azonosultak zenei filozófiájával. Mikor a koncerten a védjegyévé vált zenei szövetet hallhattuk különböző verziókban, mint a jellegzetes rubato játékmódot a „For the Love of Paul”-ban, akkor pazarul szólt. Egyedi ötlet lett volna a ritmusszekció megduplázása is (a Brad Mehldau trióból ismerős Rossy-Grenadier tandem mellé Jakob Bro triójának két beltagja: a Joey Baron dobos és Thomas Morgan bőgős is beszállt), bár néha Baron mintha megfeledkezett volna Motian egyik kardinális elvéről - „minek annyit ütni?” - nem a szóló a jazz lényege, ilyenkor sikerült „szétvernie” egy számot. Az említett európai turnén is közreműködött basszista, Anders Christensen súlytalan volt, főleg Grenadier karakteres játéka mellett, nélkülözhetőnek és esetlegesnek tűnt.

A „Sound Creation” az egyedi szaxofon tónuson és gitár soundon ismételt mantrák áradásával működött, de Bro néha túlzásba vitte a zokniban előadott keringőjét a gitárszintetizátor pedáljai körül – kevesebb több lett volna. Amikor motivációjáról kérdezték Motian gyakran válaszolta: „Mész és játszol". Mikor a zenészek ezt követték, mint a gyönyörű Motian balladákat idéző „Song To an Old Friend” esetében, hatott a varázslat, gyengéd, patetikusan könnyed lebegés keltett rezonanciát a hallgatóságban. Ezért mentünk.