Annál súlyosabb fogalmi krízist, mint amikor a magyar miniszterelnöknek az izraeli öldöklésről az jut eszébe, hogy „a migráció és a terrorizmus kéz a kézben jár”, tényleg nehéz elképzelni.
Elég föltenni a költői kérdést, Orbán Viktor kit is tekint Izrael és a palesztinok relációjában „migránsnak”, máris kiderül, mennyire áll biztos logikai lábakon a kijelentés.
A szellemi honvédelem elemi igénye Bayer Zsoltból is előcsalta a valahol mélyen legbelül megbújó Csurka Istvánt. Csurka egy egész politikai életművet húzott fel arra a ködös gondolatra, hogy a Magyarországra leselkedő legnagyobb veszélyt a zsidók bevándorlása jelenti – ehhez csatlakozott most Bayer azzal a rendkívül életszerű prognózissal, hogy ha a közel-keleti vérszivattyú tovább üzemel, hamarosan több százezer izraeli magyar kopogtathat a határkerítésünkön. (Egyébként is, eddig mintha nem hangsúlyozták volna túl, hogy a nemzetegyesítést úgy kell érteni: Magyarország az összes magyar otthona, kivéve a zsidó vallásúakat – hogy a származásról ne is beszéljünk.)
Amúgy a migráció és a terror egyáltalán nem jár kéz a kézben.
Luxemburgnál igazibb bevándorlóország nincs Európában; 40 százaléknál jóval magasabb a migránsok aránya a teljes lakosságon belül, luxemburgi terrorról mégsem hallott senki. Norvégiában meg, ami szintén migrációs célország, előfordult ugyan súlyos terrorcselekmény a közelmúltban, de nem a bevándorlás, hanem egy szélsőjobboldali eszelős miatt. Spanyolország milliókat fogad(ott) be Afrikából és Dél-Amerikából, a terrortól viszont utoljára akkor kellett tartaniuk, amikor a baszk és a többségi nacionalizmus konfrontálódott egymással. Az (észak)írországi terror kifejezetten vallási hátterű, ám semmi köze sem a migrációhoz, sem a mohamedánokhoz: a helyi katolikusok és protestánsok öldökölték egymást évtizedeken keresztül. Vagy vegyük az USA-t: ott lassan nagyobb esélye van az embernek terrortámadás áldozatául esni, mint autóbalesetben meghalni, de a támadók szinte soha nem migránsok (egy olyan országban, amely nagyjából 100 éve a délről jövő migráció frontvonalában áll!), hanem a szabad fegyvertartás jogával szélsőségesen visszaélő ultrajobb patrióták.
Ellenben van egy másik páros, amely csakugyan kéz a kézben jár: az önzésre, a gyűlöletre és más zsigeri ösztönökre építő politikusi gátlástalanság, meg az emberi butaság – merthogy az előbbiből az utóbbi nélkül lehetetlen sikeres politikát csinálni.
A legjobb példa talán az orbáni kottából játszó Fico minapi demonstratív antimigrációs piknikje: a program pompás volt, a nép remekül szórakozott - migránssal végül nem sikerült találkozni a határon, de ez senkit sem zavart.
Amúgy tudja a kedves olvasó, hogy már évek óta nem Görögország vagy Olaszország partjain át érkezik a legtöbb muszlim migráns az EU-ba, hanem – kapaszkodjunk meg – a Putyin által felügyelt, csak Oroszország felől megközelíthető, tengerpart nélküli Fehéroroszországból? Erre még a Karmelita-palotában sem mondhatnának mást: az ördögi Soros és Brüsszel (kéz a kézben) már tényleg mindenre képes.