A műfaj nem ismeretlen, vagyis, hogy egy témáról írjon több szerző darabot. Korábban még drámaíróversenyeket is rendeztek úgy, hogy reggel kisorsoltak egy aznapi hírt és abból estére a vállalkozó kedvű írók meg is alkottak egy drámát. Persze kérdés, hogy ezek mennyire bizonyulnak időtállónak, vagy éppen az aktualitásuk miatt tudnak izgalmassá válni. A Ráday Utcai Színházi Találkozó szervezői idén előrukkoltak az 5×5: #szabadaPad projekttel. Ennek keretében öt színház koprodukcióban létrehozott öt darabot, mégpedig a nyáron többször átfestett ferencvárosi pad történetéből kiindulva. Felkértek öt szerzőt a feladatra, nekik nem egy nap állt rendelkezésükre, hanem több is. Mindenesetre a nézőknek egy este, sétákkal egybekötve kínálták az elkészült produktumot.
Több csoport alakult ki. Mi az Itt és Most Társulat játszóhelyén kezdtünk, miután szerencsésen megtaláltuk. Az általában improvizációkkal dolgozó és nem hivatásos színészekből álló csapat Formanek Csaba: A légypapír íze című darabját játszotta el, péntek este összesen ötször, nekünk először. A pad ott állt középen, jöttek is a gyanútlan járókelők és szépen festékesek lettek a frissen festett padtól, vagy egyszerűen odaragadtak. Közben jól egymásnak mentek, a szituáció alkalmat adott arra, hogy egy kicsit, vagy nagyon, egymást gyűlöljék.
Közérzeti kórképet kaptunk 2023. Magyarországáról egy pad apropóján.
Húsz perc után jött a következő állomás, a Stúdió K, ahol Tóth Réka Ágnes: Szent Margit orra című műve került terítékre (Rendező: Szenteczki Zita). Jó volt látni a Stúdió K színészeit, különösen Nagypál Gábort és Nyakó Júliát, akik egy párt játszottak. A pad, amely el is tudott fordulni, itt is csak egy kiindulópont volt. Jött a közteres, aki el szerette volna vinni, de nem volt az annyira egyszerű.
Szabó Imola Julianna Pük, pük, pük című darabját a MáSzínházban játszották. Itt sokáig nem is volt pad a színen, csak a hűlt helye. Jöttek a rigók és egy kutyát sétáltató hölgy. Az állatok megelevenedtek, kaptak is szellemes szöveget és dialógust a szerzőtől. Sokat lehetett nevetni. A pad csak a végén érkezett. A korábban a lépései számlálásával feltűnő közteres visszaállította a helyére.
A negyedik helyszín még mindig a Ráday utcában volt, a Kettőspont. Fábián Péter minidrámája a Tavaszvárás megidézte kissé a Godot-ra várva című Beckett-abszurdot (Rendező: Formanek Csaba). A hajléktalanok az ominózus padon a tavaszt várták, de nem nagyon jött. Helyette a Holle anyó (Spilák Lajos) érkezett a szolgájával, tavasz helyett a telet hozta el. Nagyon sok poénból, a színészeket helyzetbe hozó riposztból állt a mű. A szituáció kilátástalannak tűnt, mégis jót mulattunk rajta.
Az estet befejező „akkord” Egressy Zoltán A halhatatlan című darabja volt a Pinceszínházban. A színen egy nemzeti színű szalaggal átkötött pad állt. Az előadást a Freeszfe hallgatói Farkas Dorottya rendező, valamint két színész, Szekeres Blanka és Udvari-Kardos Tímea jegyezték. A szerző a Himnusz szerzőjét, Kölcsey Ferencet idézte meg. A diskurzus pedig arról szólt, hogy kiből lehet halhatatlan. A vízió szórakoztató és tanulságos. Szó esett magyarságról és még sok mindenről. A játék tele volt maró iróniával és humorral.
A rendhagyó színházi sétánk végén eljátszhattunk a gondolattal, hogy vajon melyik szerzőből lesz halhatatlan, vagy egy közéleti harc kereszttüzébe került pad története meddig érvényes. Egy biztos: a ferencvárosi többször színt váltó pad sztorija, drámai inspirációnak péntek este bizonyítottan bevált.