- Meghurcoltak egy tanárnőt, amiért a diákjainak ajánlotta a filmet Rimbaud és Verlaine szerelméről, aztán jött a magyar valóság, és felülmúlta ezt is

Az erdélyi magyar gimnázium irodalomtanárnője, Ana a francia szimbolizmus témakörénél mindig a diákjai figyelmébe ajánlja a lengyel rendezőnő, Agnieszka Holland Teljes napfogyatkozás című filmjét. Egyszer csak emiatt egy szülő feljelenti, mondván, hogy az abnormalitást terjeszti. Jól tudom, hogy a filmje egy megtörtént eseten alapul?

Igen, mindez Tordán, egy Kolozsvártól ötven kilométerre lévő ipari város gimnáziumában történt meg. Körülbelül 2017 végén olvastam erről a hírt, majd 2018 elején jelent meg egy újságcikk, ami összefoglalta az eseményeket. Nagyon abszurd fordulatai voltak ennek a történetnek, és azon kezdtem el gondolkozni, hogyan történhetett meg ebben a közösségben, hogy ez a kis eset ilyen nagyon eldurvult. Hogy miként válik egyre nagyobbá egy pici esemény, ennek a folyamata foglalkoztatott.

Olyannyira, hogy öt évet szánt arra, hogy filmet készítsen belőle.

Bennem maradt ez a sztori, egy éven keresztül valamiért nem engedett el. Ez volt az, ami miatt úgy éreztem, hogy ennek a történetnek vannak olyan rétegei, amelyeket filmes szinten fel lehet fejteni. A szinopszisba is beleírtam: nekem tulajdonképpen ez az eset azt mutatta meg, hogy ugyanazok a félelemre épülő mechanizmusok működnek ma is, melyek a kommunizmusban jelen voltak. Romániának azért volt egy nagyon erős diktatórikus múltja, amelynek a jellemzői ebben az esetben valahogyan a felszínre törtek.

Mit tettek hozzá az alaptörténethez?

Palóczi Zitával írtuk a forgatókönyvet, a közös munka során a karaktereket és a viszonyrendszereket dolgoztuk ki. Az igazgatónő és a tanárnő viszonya például a valóságban más volt, Viktor pedig fiktív figura. A tanárnő nem ment el soha az őt feljelentő apa otthonába, és a valóságban nem függesztették fel, nem rúgták ki az iskolából, hanem önszántából hagyta el. Csak ugye a forgatókönyvnek és a drámaiságnak az a jó, ha a történetet egészen a falig elviszed.

A tanárnővel, akiről Ana karakterét mintázta, találkozott?

Igen, Adela Stannal találkoztam többször is. Nagyon inspiráló volt mindaz, amit elmesélt: az eljárásnak a menetét, a fellebbezést, és az ezzel kapcsolatos meghurcolásnak a fonalát megtartottuk a filmben. Valóság, hogy a második tárgyalás résztvevői közül senki sem látta a Teljes napfogyatkozást. Az is valós, hogy kihallgatták a diákokat, sőt még sokkal jobban meghurcolták őket, mint ahogyan azt mi ábrázoljuk.

Adela Stan még tanít?

Nem, ebben a rendszerben ilyen körülmények között nem akart tovább tanítani.

Miközben dolgozott az Elfogy a levegőn, amely az erdélyi valóságot ábrázolja, Magyarországon eszkalálódtak az események: 2021-ben elfogadtak egy gyermekvédelminek nevezett törvényt, amely az érintett Holland-filmet tulajdonképpen károsnak minősíti.

Mélységesen megdöbbentem mindezen. A magyarországi valóság felülmúlta ezt a filmet, illetve az abban látható eseményeket. Például, ahogy itt a tanárokkal bánnak – nem hittük, hogy a fikciónk időközben valósággá válhat.

Az Elfogy a levegő mellett Reisz Gábor Magyarázat mindenre című filmje is a közélettel foglalkozik. Ez volna a magyar újhullám?

Lehetséges. A román filmművészetben ez a folyamat már kilencvenes években megtörtént, sőt. talán már ki is futott. Jelesül: feldolgozni a valóságot. Ez abból a szempontból érthető is, hogy ott tényleg totálisan elnyomták a kultúrát a kommunizmus alatt. 1968-ban született egy film, a Reconstituirea Lucian Pintilie rendezésében, ami picit rendszerkritikus lehetett, de betiltották. A rendszerváltás után természetes volt a bumm. A dolgok a felszínre jöttek, így muszáj volt ezekkel foglalkozni, és muszáj volt a múltat is feldolgozni. Nagyon sok olyan film készült, amely a kommunizmust és az azt követő valóságot dolgozta fel. Magyarországon a szocializmusban ott volt a Balázs Béla Stúdió, illetve számos olyan műhely, ahol a rendszerkritikus alkotások megszülethettek.

A román újhullám meghatározó rendezője, Cristian Mungiu is valós erdélyi történetet dolgozott fel az R.M.N című filmjében. Az alkotói közösség letagadhatatlan.

Vannak közös pontok, mindkét film valóságos esetet dolgoz fel. A Mungiu-filmben az kimondottan tetszik, hogy az egész Európát sikerült egy falu keretén belül leképeznie, és így megmutatnia, hogy a rosszul értelmezett nacionalizmus miként hat vissza, és hogyan gyökerezi be a közösségbe a félelmeket.

Az Elfogy a levegő az egyik olyan utolsó klasszikus film, ami az Inkubátorprogram támogatásával valósulhatott meg.

Még 2019-ben nyertük el a támogatást, ami akkor hihetetlen nagyon nagy pénznek tűnt, de aztán hamar kiderült, hogy mégsem az. De Kovács Béla Attila producernek hála harminckét napot tudtunk Romániában fogatni, sőt volt három pótforgatási nap is. Rengeteg szívesség is volt emögött, a stábban sokan kevesebb pénzért vállalták el a munkát, amit ezúton is szeretnék megköszönni nekik.

Azt gondolnám, hogy Romániában olcsóbb forgatni, mint Magyarországon.

Attól függ, hol forgatsz, de nincs nagy különbség. A helyszínek nem kerülnek annyiba, mint Budapesten például. Mi Gyergyószentmiklóson forgattunk, egy kisebb városban. Nagyon sok támogatást kaptunk mindenhonnan, nagyon nyitott volt a közösség, és úgy éreztük, örvendenek a forgatásnak. Nagyrészt erdélyi színészekkel forgattunk. Nagyon szeretek romániai magyar színészekkel dolgozni, mert zseniálisan ráéreznek a hétköznapiságra, ami fontos a film esetében.