Petőfivel kérdezem: „Mit daloltok még ti, jámbor költők?”
Ugye, milyen jó ez a vers?! És hogy milyen kétségbeejtően örökérvényű?! A költészetet valószínűleg akkor is hóbortnak tekintették az emberek, és csak rendhagyó időszakokban tartották nagy becsben. Most is hiába mondunk bármit. Petőfi Sándor gyerekkorom óta kedvenc költőm. Talán ciki azt mondani, hogy szeretem, mert a nagysága annyira evidens, pedig nagyon lehet szeretni. A Falu végén kurta kocsma… például a legszebb csendvédelmi vers. A Fiam születésére című verset – ami szintén felkerült az új lemezre – pedig nem tudom úgy elolvasni, hogy el ne sírjam magam. Petőfi briliáns tehetségű fiatalember volt, huszonhat évesen meghalt, és addig olyan életművet tett le az asztalra, ami páratlan a magyar irodalomban. Az érzelmi kötődésen túl nyilván a Petőfi-emlékév és a Petőfi Felhő Projekt pályázat is „tehet arról”, hogy az új lemezre három megzenésített Petőfi-vers is felkerült. A pályázat eredményéről egyelőre nincs hír, a pályázatot meghirdető Petőfi Kulturális Ügynökség vezetője, Demeter Szilárd befolyása pedig állítólag visszaszorulóban van. Amit én kifejezetten sajnálok.
Nyilván nagyon nem értek egyet elhíresült megszólalásaival, de feltételezésem szerint azért kellett így megszólalnia, hogy a lojalitásáról biztosítsa a megbízóit.
A könnyűzenében viszont előtte az elmúlt húsz évben nem volt olyan döntéshozó, aki kikérdezte volna széles körben a szakma véleményét, és figyelembe vette volna a javaslatait. Nem tartom rosszszándékú amatőrnek könnyűzenei biztosként, és egyet értek vele abban: az a magyar kultúra, amit a magyarok csinálnak. És ebben lehet bármi, az is, ami nem a kijelölt fő csapásirányt követi.
A harmadik Petőfi-vers, A kutyák dalából lett a lemezcímadó dal, a Királyok kutyái, ami nyilván nem a fő csapásirányt követi. A farkasok dalát az Akela, Hobo, a Kaláka, vagy a Pokolgép már kimaxolta?
Azért esett A kutyák dalára a választás, mert egyre többen vannak a királyok kutyái. Elvtelen alkalmazkodás van, öncezúrák sorozata. Látom ebbe beletörődni a közösségeket, azokat is, amelyekben én mozgok. Egyre többen igyekeznek pánikszerűen előre bocsájtani, hogy nem politizálnak, mert gyerekeik vannak, de nem mondanak véleményt egy filmről, egy színházi előadásról sem, vagy egy kolléga lemezéről, koncertjéről. Ez mégiscsak kétségbeejtő bő harminc évvel a rendszerváltás után. Tényleg ezt akartuk? Tényleg egy olyan országban akartunk élni, ahol az emberek életük végéig a szőnyeg szélén állnak, és az utódaikat is erre nevelik? Nagyon rossz volna, ha ez az állapot így maradna, és egy ilyen nyomorult világra cseperednének fel a gyerekeim.
Ha politizál, pártállami szócső lamentál a meglincselésén, ha a tűzijátékról támogatóan nyilatkozik, az állatvédők hördülnek fel. Kellett ezek után még Azahriah-kritikával is előrukkolnia?
Egy zenei szerkesztő barátom nem nyilvános posztjára sok száz zenész kommentelt, köztük én is, talán az én hozzászólásom volt az egyik lediszkrétebb. De valamiért rám volt kihegyezve a Bors bulvárlap, ami mindezt úgy tálalta, mintha Azahriah-ról nyilatkozgatnék. Valójában Azahriah – és még sok mindenki más zenéje – nem érdekel, de ez nem azt jelenti, hogy nem hallgatom meg. Megnéztem három koncertjét, meghallgattam egy csomó dalát, ez alapján az a véleményem, hogy amit csinál, az nem zenei forradalom. Óriási zeneipari szenzáció, hogy három koncertje lesz a Puskás Arénában, jól eltalált, profin és intelligensen összerakott a produkciója, amiben Azahriah saját bevallása szerint is vannak balkáni mulatós motívumok. Az ő könnyűzenei gyökerei nem az Omega, az Illés, vagy az LGT, hanem a mulatószene és Zámbó Jimmy. Ha ezt ő is bevállalja, akkor miért haragszanak rám, hogy én ezt fölismerem? Ennyi történt, nem több.
Beszéljünk a Belmondo zenei gyökereiről is. Meglepett, hogy A kutyák dalából kihallatszik a ska lüktetése.
Heterogén zenét játszunk. Mindig nagy bajban voltam, amikor a stílust meg kellett határozni. Jó huszonöt éve azt találtam ki, hogy ez „Beatles-disco-karate-metál”. De bármikor el tudok képzelni, akár saját lemezen is egy bigbandre hangszerelt sinatrás számot. A hetvenes évek elejéig nagyon menő volt a legkülönbözőbb stílusú dalokat egy lemezre pakolni, mint tette a Beach Boys, vagy pláne a Beatles. Azt a zenét játszom, ami hiányzik nekem a világból, és ez olyan fajta zene, ami nem tudja népmozgalommá kinőni magát. Sok gyerek a Hupikék törpikék, meg a 3+2 kazettáin, Jimmyn és presszószintetizátoron szocializálódott zeneileg, az olyanfajta zenét a nép szeretete élteti. Én egy teljesen más zenében hiszek, amivel a hozzám hasonlókban próbálom tartani a lelket. Ez sem túlgondolt, szofisztikált zene, de az biztos, hogy angolszász zenei alapokon nyugszik, és van benne jó sok Beatles. Sok olyan zenekarnak az élén, amelyeket kedvelek – mint a Red Hot Chili Peppers, a Nirvana, a Slayer, és lehet még sorolni –, egy Beatles-rajongó áll. Első hallásra talán meghökkentő, de a Motörhead alapítójának, Lemmynek is a Beatles volt a kedvence. Amikor felvetették, biztos Rolling Stones-rajongó volt, mondta, a fenéket: a Beatles írta a jó nótákat, és a beatle-k kemény csávók is voltak, igazi liverpooli suhancok. Míg a Rolling Stones csak kinyalt seggű londoni egyetemisták zenekara.
Ezért is kaphat még a fejére!
Ezt nem én mondtam, hanem Lemmy. Abba bele sem merek gondolni, hogy ha az Omega és az Illés kapcsán most valaki így nyilatkozna, annak mi lenne a következménye.
A lemezbemutatón a Balaton zenekarral „állítják meg az időt”. Honnan jött a közös fellépés ötlete?
Méry Péter íróval, aki a Balaton korai idejében volt a zenekar énekese, tavasszal összefutottunk egy kiállításon. Megkérdezte, nem szeretném-e, ha írna rólam egy könyvet. Mondtam, egy életrajzi könyv kicsit olyan, mintha az életem és karrierem lezárásaként jelenne meg. De meggyőzött, nem erről van szó. Tavasz óta beszélgetünk heti rendszerességgel, aktuális témákról. Nyár végén mesélte, néha fellép Víg Mihállyal, a Balaton frontemberével, és milyen jó hangulatúak a koncertjeik. Én meg arról, hogy a kilencvenes években már az is nagy szó volt, ha egy Balaton tribute zenekarral, a Pekingi Ősszel felléphettünk. Péter vetette fel a közös koncert ötletét. A kedvenc zenék, kedvenc filmek témáját is körbejártuk, számomra Gothár Péter filmje, a Megáll az idő a legjobb. Erre kiderült, a film gimnáziumi zenekarában Méry Péter dobol, Víg Misi gitározik és énekel. A Megáll az időt amúgy is játszom már a Nyers zenekar óta, úgyhogy ezt most közösen is eltoljuk, Méry Péter elénekel még két dalt, és lesz még más is. De fogalmam sincs, mi van most a klubélettel, az emberek merre járnak. A pandémia előtt lehetett arra számítani, hogy ha tavasszal mondjuk a soproni Búgó Csigában fellépünk háromszáz ember előtt, akkor valószínűleg ősszel se lesznek kevesebben, pláne, ha jól sikerült a koncert. Most meg bárhol megeshet, hogy egy jól sikerült koncert után fél évvel később ugyanott negyedannyi ember lesz, vagy éppen ötször annyi. Már semmilyen értelemben nem lehet kalkulálni, és szinte sehol sem fizetnek fix gázsit. De nem szeretnék panaszkodni, a zenekar tagjaival nagyon szeretjük egymást, még a pandémia idején is rendszeresen összejártunk és dalokat írtunk.
Nem féltek? Ön is átesett a Covidon.
Nem vagyok hajlandó félni, sem a hatalomtól, sem a Covidtól.
A Lászlóban feküdtem, az sem volt biztos, hogy megmaradok. Emlékszem, Hont András felhívott, hogy mi van velem. Mondtam, nem tudom, mi lesz, de akármi is történik, a világot miattam ne tessék megállítani és bezárni. Biológia-kémia szakos tanárként úgy gondolom, a koronavírus intézkedések politikai döntések voltak, elég lett volna a veszélyeztetett korcsoportok elszeparálásáról és ellátásáról gondoskodni.
Szerintem egyértelmű, hogy a Covid óta van ilyen megkeseredettség, kilátástalanság, nyomorúságérzet az emberekben, ami elképesztő indulatokat szül.
Infó: Belmondo: Királyok kutyái Music Fashion, 2023. Lemezbemutató: Belmondo vs. Balaton, Turbina Kulturális Központ (Budapest, VIII., Vajdahunyad u. 4.), 2023. november 10., 19 óra.
Névjegy
Czutor Zoltán 1969-ben született Szegeden. Zeneszerző, szövegíró, előadó, énekes, tanár. Zenei pályafutása 1989-ben indult a Nyers zenekarral. 1997-ben egy évet töltött Los Angelesben hangszerelőként, stúdiózenészként és énekesként. 2005-ben a Nyers feloszlása után megalapította a Belmondo zenekart, amelynek frontembere, zeneszerzője és szövegírója. Több film, dokumentumfilm, színházi darab, TV-főcím és reklám zeneszerzője, szövegírója, több mint félezer dal szerzője. 2009-től óraadó felsőoktatási és egyéb továbbképző intézményekben. 2011-ben Artisjus-díjat nyert mint „Az év könnyűzenei szövegírója”, 2013-ban Zenélni díjat kapott énekes kategóriában. 2019-ben szülővárosában, a szegedi közgyűlés javaslatára Szegedért Emlékérmet kapott Botka László polgármestertől, 2020-ban Emberi Hang díjjal tüntették ki.