Újabb tízezrekkel nő a lakhatási szegénységben élők köre az Orbán-kormány által erőltetett akkumulátor-beruházások nyomán. Tavaly 14 százalékkal – 81 ezer főre nőtt – a Magyarországon dolgozó külföldiek köre, akiknek nagy része a különféle akkumulátor-ellátási láncba tartozó üzemekhez érkezik. Erre utal, hogy 2022 második felében egy kisebb átrendeződés történt: az ukrán alkalmazottak számának növekedése lelassult, miközben néhány unión kívüli országból (Fülöp-szigetek, India) érkező munkavállalóké nőtt. Utóbbiak többsége munkaerő-kölcsönzők alkalmazásában áll, étkezésüket és lakhatásukat is csoportosan oldják meg. Ám ezeknek a szállásoknak a minősége gyakorta vitatható. (Néhány kiragadott példa a közelmúltból: Mikepércsen egy átlagos családi házban ötven ázsiai munkást szállásoltak el. Győr északi kertvárosi részében Fülöp-szigeteki munkásokat költöztettek az el sem készült családi házba.)
„A munkavállalók egy része így lakhatási szempontból is kiszolgáltatott. A vendégmunkás-ellenes közhangulat miatt a külföldiek elszállásolása várhatóan egyre nagyobb mértékben a településektől és helyi szolgáltatásoktól távol valósul meg, kitéve őket a lakhatási szegénység kockázatának” – hívja fel a figyelmet Czirfusz Márton, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont munkatársa a Habitat for Humanity Magyarország 2023. évi Lakhatási jelentésének első fejezetében, amelyet kedden mutattak be a Habitat Margit körúton kialakított kreatív központjában.
A kormányzati szakpolitikákról és költségvetési kiadásokról szóló részben a kutató arra is felhívja a figyelmet, hogy az Orbán-kormány olyan erővel húzta be a költségvetési vészféket, hogy lakástámogatásra már az idén is kevesebb jut, mint a rendszerváltozás évében,
jövőre pedig ez is megfeleződik.
A központi költségvetésből 2022-ben 635,3 milliárd forintot költöttek erre a célra, az idén 383 milliárd jut erre, míg jövőre 182 milliárd szerepel ezen a költségvetési soron.
A tavalyi rekordössszeg elsősorban az otthonfelújítási támogatásnak volt köszönhető. A koronavírus utáni gazdasági fellendülés okán indított program két éve alatt 1775 milliárd forint értékű felújítás valósult meg, 770 milliárd forint állami támogatással 380 ezer ingatlanon. A beruházásoknak azonban kevesebb, mint a fele tartalmazott energetikai célokat. Ráadásul éppen azok számára nem volt hozzáférhető, akiket az elszálló energiaárak a legsúlyosabban érintettek. A szegényebb háztartások egyébként nemcsak ezzel, hanem az otthonfelújítási kölcsön lehetőségével, illetve családi otthonteremtési kedvezménnyel (csok) sem élhettek, de még a babaváró hitelt igénylőknek is alig 12 százaléka tartozott a legalacsonyabb jövedelmi ötödbe.
Jövőre a 2015-ben bevezetett politikai slágerterméket, a csokot is jelentősen visszavágja a kormány. A „városi” csok megszüntetésével még inkább nő a területi szempontú lakhatási szegénység kockázata, hiszen a kevésbé tehetős igénylőket olyan alacsonyabb ingatlanárakkal rendelkező kistelepülések irányába tolja, ahol a közszolgáltatások hozzáférhetősége eleve rosszabb. A városi lakáshoz jutás megfizethetőségi problémáinak megoldásából pedig az állam ezzel párhuzamosan kivonul.
Jelentős szigorítás a csok plusz: az eddigi jogosultak 70-80 százaléka is kieshet a kormány új lakástámogatási rendszeréből2022 ugyanakkor fordulópont volt a lakhatási szakpolitikákban is. Az, hogy az általános infláció, ezen belül a lakhatásra fordított háztartási kiadások emelkedése a lakhatási szegénységben élőket érintette súlyosabban, de a közpolitikai változások alig reagáltak erre – nem újdönság. Az annál inkább, hogy a következő évtől az eddig privilegizált középosztály lakhatásának támogatását is jelentősen csökkenti az Orbán-kormány.
A szociálisan célzott lakhatási célú kiadásokra láthatatlan összegeket költ a kabinet. Az ide sorolt lakossági rezsivédelem ugyanis nem rászorultsági alapon adott támogatás,
miközben a célzottan megítélt települési és a szociális tüzelőanyag-támogatás egyre inkább elértéktelenedik. A bérlakásállomány növelésére lényegében nem költ a kormány, míg felújításra az önkormányzatok mindösszesen 16,8 milliárdot kaptak tavaly.
A lakhatási szegénységben élők segítését egyébként is gyorsuló ütemben szervezi ki a kormány egyházi és karitatív szereplőknek. Ennek minősített esete a Nemzeti Eszközkezelő Program megmaradt 16 milliárdos lakásállományának bérlőkkel együtt való átadása az MR Közösségi Lakásalap Nonprofit Kft.-nek 2022-ben. (A lakásalap működéséről többször is írtunk korábban.)
A kedvezményes lakáshitelek iránti tavalyi fokozott érdeklődés a lakásvásárlások visszaesésével rég nem látott mélységbe zuhant. Czirfusz Márton a kormány által 2023 végéig meghosszabbított, 300 ezer háztartást érintő kamatstopot sem tartja társadalmilag igazságosnak. Ráadásul a lakáshitelek miatt megcsúszó családok nehézségeinek felmérésére és átfogó megoldásra semmiféle kormányzati terv nincs.
A GDP fél százaléka
Az elszálló infláció és energiaárak, a meredeken emelkedő albérleti díjak és az ettől jócskán elmaradó bérek okán egyre nehezebb előteremteni a lakhatás költségét. Nem csupán a vásárlás, de a lakásbérlés és a fenntartás is egyre szélesebb társadalmi rétegek számára jelent kihívást. Érdemben az állam sem segít ebben, hiszen a lakhatás támogatására biztosított források a GDP fél százalékát sem érték el 2021-ben derül ki Ámon Katalin (Central European University) PhD-hallgatónak a Habitat számára, a lakhatás megfizethetőségéről készített tanulmányából.
A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat például csak egy szűk réteg számára - olyan álláskeresőknek, akik munkavállalás miatt kénytelenek elköltözni – kínál vissza nem térítendő lakhatási támogatást bérleti díjra és rezsiköltségekre. 2021-ben 47 fő kapott ilyen támogatást, összesen 15,2 millió forintot. (Csupán összehasonlításul: Mészáros Lőrinc és családja Nápoly és Salerno között 1,3 millió forintnyi üzemanyagot jachtozott el fél nap alatt nemrég.)
Ennél jóval nagyobb a merítése a települési önkormányzatok által nyújtott települési támogatásnak, de nem egyértelmű, hogy mekkora részét használják valóban lakhatási célra.
Bár ez a szociális juttatás az egyetlen olyan támogatási forma, amelyet az állam a mindennapi lakásköltségre nyújt, mind az igénybe vevők köre, mind a támogatás mértéke alacsony: 2022-ben 831 ezren kaptak átlag 11 336 forintot és ennek csak a töredékét fordíthatták lakhatásra.
A megfizethetőség hiánya eladósodáshoz, lakásvesztéshez, otthontalansághoz vezethet. Sok háztartás tartósan megfizethetőségi gondokkal küzd, és bizonytalan, rossz minőségű lakhatásban, gyakran különféle szállókon - hajléktalanszállón, családok átmeneti otthonaiban, munkásszállókon - kénytelenek leélni az életüket.
Magyarországon 2022-ben a lakosság tizede rendelkezett jelzáloghitel-, rezsi- vagy lakbér-hátralékkal, ami kicsivel magasabb az uniós országok átlagánál (9,2 %). A medián jövedelem 60 százalékánál kevesebbet keresők esetében már több mint a negyedüknek van tartozása. De a jellemzően nem az alsó jövedelmi kategóriákba tartozó támogatott hiteleseknek – csokosok, babaváró hitelesek - is van okuk az aggodalomra. Az ő esetükben a tipikus fennálló tőketartozás 2022 végén 29 millió forint volt.
A végrehajtói adatok szerint 2022-ben és 2023 első félévében a lakásügyben hozott határozatok alapján 800 esetben indult végrehajtás és 1662 lakás árverezése zárult le.
Öt esetben a lakás kiürítését rendőri kényszerintézkedéssel hajtották végre. Önkormányzati lakásokból 2022-ben 369 családot lakoltattak ki, közülük 189-et hátralékok miatt. Másokat például az elég nehezen megfogható „összeférhetetlenség” okán. (Egy ilyen okból indított kispesti kilakoltatásnál húzták Jámbor András parlamenti képviselőt november első napjaiban a hátán a kivezényelt rendőrök, amikor megpróbálta megakadályozni egy 14 és 18 éves gyerekét egyedül nevelő nő kilakoltatását. A ház lakói szerint semmi baj nem volt velük, tartozásuk sem volt.)
Földre vitték a Párbeszéd képviselőjét egy kispesti kilakoltatásnálA megfizethetetlen lakhatási költségek családokat kényszerítenek akár több generáción át nem lakás célú helyiségekbe, túlzsúfolt szállókra. Körülbelül 1,9 millió ember él beázó tetejű és/vagy penészes ingatlanban, 144 ezren élnek vécé, fürdő nélküli lakásban, több mint félmillióan alig fűthető helyiségekben. De sokak számára még ez sem biztos: 67 ezer ember szívességi lakáshasználó, azaz bármikor utcára tehetik, 86,5 ezer ember él különféle szállókon. Egyre több az olyan család, ahol már a második generáció nő fel átmeneti otthonokban – hívja fel a figyelmet a Habitat jelentése.
Idén februárjában 1500 ember élt az utcán. A gyerekeket ugyan csupán szociális okból nem lehet kiemelni a családból, de ez gyakorta elmosódik. Tavaly 7386 gyermek élt átmeneti otthonban, csaknem 15 ezren nevelőszülőknél. A kormánynak minderre nincsenek válaszai. Igaz, a kérdést sem teszik fel.