– Ha az embernek van jó teája, szánjon időt az elkészítésre. Le kell önteni a teafüvet megfelelő minőségű és hőfokú vízzel, én például hegyekből szoktam magammal hozni, vagy ismerősöktől kapok forrásvizet. Más ez, mintha nyakon öntöm egy nagy fazékban. Így van egy ritmusa, lesz egy szép íve a teának, ki tud bontakozni. A legjobb víz lenne – ahogy Lu Jü írta a Teáskönyvben – a magashegyi forrásvíz, az állóvíz ellenben nem jó, mert szerinte a tavakban sárkányok élnek. Több mint ezer éve írta mindezt. Ott már akkor azzal foglalkoztak, hogy milyen legyen a teához a víz minősége, meg, hogy honnan vásárolják a legjobb teát. Itt meg avarkor volt, veremházakban éltünk.
A mondatok nem is hangozhatnának el meglepőbb helyen: egy házilag ácsolt kis kilátón ülünk a szentesi határban, aki pedig az egyenesen Kínából érkezett teafüvet kínálja Szabó Csaba biokertész. Saját készítés, nem százmilliós uniós pályázatból van, biccent nevetve a kényelmes, többszemélyes faalkotmányra.
Aranyat érő trágya
– A szentesi mezőgazdasági szakközépiskolába jártam – mesél a kezdetekről. – Nekünk nem tanították azt, hogy vegyszerek nélkül is lehet kertészkedni. Figyeltem a természetet, észrevettem, hogy egészséges zöldséget csak élő talajban lehet termelni, a vegyszer megöli a talajban lévő életet, nem lehet élő zöldséget műtrágyás közegben nevelni. Egy maréknyi földben több mikroorganizmus van, mint a bolygó lakosságszáma. Édesapám úgy kertészkedett, ahogy annak idején tanulta. Előfordult, hogy egy napon ültettünk, a műtrágya fölfújta az általa gondozott növényt, és ugyan nagyobb lett, mint az enyém, de szellősebb, és nem lett olyan sötét színe, olyan erős immunrendszere. Pillanatnyi haszonnal ez a faja gazdálkodás tényleg kecsegtet, hiszen a kertész örül, hogy mekkorára nőtt a nitrogéntől a növény. De olyasmi ez, mint a gyereknél az antibiotikum. Ha a szülő teletömi vele, mindig beteg lesz, mert nem fejlődik ki az immunrendszere. Jó szerves trágya kell, de az is tiszta forrásból. A nagyüzemi állattartók klórt, antibiotikumokat használnak, az bejut a trágyába.
Vannak még tanyákon jószágok, de egyre kevesebb, szóval egyre drágább kincs lesz a „jó szar”.
Paradicsomból jövőre 1600 tő folyton növőt és 400 determináltat, paprikából 1800 tövet ültet majd. Februárban kezd, de hogy meddig tart a szezon, mondja, azt csak a jóisten tudja. Ameddig el nem fagy, mínusz 6-8 fokig, mondjuk november végéig. – Utána a föld is pihen, én is. Vetésforgó van, tavasszal káposzta- és salátafélék, japán levélzöldségek: pak choi, takana, meg még ki tudja, hányféle. Utána indul a paprika és paradicsom. Előbbiből nagyjából 70, utóbbiból 90 féle volt. Izgalmas kísérletezgetni, mind más ízű. Van pár gyümölcsfám, lekvár is szokott készülni.
A területhez erős szálak kötik Szabó Csabát. – Ez a föld a nagyapámé volt, majd az édesapámé, most meg én művelem, szép ez a folytonosság. A baromfitermékeket előállító Hungerit megvette a szomszédos területet, még nem kezdtek építkezni, ameddig nem lesz mellettem gyár, maradok. Ha innen el kell mennem, felajánlom a városnak, hogy vegye meg, mert ha a kertemtől hat méterre lesz egy hatalmas gyár non-stop kamionforgalommal, megszűnik a biokertet működtető ökoszisztéma. Akkor majd keresni kellene egy másik birtokot, legalább tíz év, hogy kialakuljon egy jó, élő talaj, én meg elmúltam 53 éves, így a talajt is magammal kellene vinnem. Tudom, egy biokert kialakítása több tízmillió forint lesz, de a polgármester szavát adta, hogy a biokert nem fog megszűnni a leendő gyár építése miatt.
A jó a jót vonzza
A biokertész azt mondja: Hungarikum lett a „szentesi paprika”. A növények zöme kőzetgyapoton növekszik, minden tápanyagot mesterségesen adagolnak nekik. – Ez egy felépített brand, nekem semmit nem jelent. Gyári termék, a világ minden országában hasonló zöldséggyárak vannak. Ilyen alapon a kecskeméti Mercedes is lehetne hungarikum, mert a csarnokban kecskeméti a levegő. Szerintem az a „szentesi paprika”, ami élő szentesi talajban növekszik. Ezen a tájon van hagyománya a zöldségtermelésnek, el tudnánk látni Európát prémium minőségű zöldségekkel és ezekből készült termékekkel, de erről csakis talajos művelési móddal lehet szó. Kellene ehhez egy nyitott, fiatal generáció. A piac meglenne, hollandiai ismerősöm már 2018-ban azt mesélte, hogy egy darab biopaprikáért 1 eurót kapnak. A bio szerintem akkor lenne valóban az, ha kikötnék, hogy csak élő talajban lehet termelni. Az biztos, hogy a birtok mérete is lényeges. Szerintem minden, ami körül vesz minket akkor szolgálja az embert, ha emberléptékű. Az én kertem még ilyen, 12 ágyással és 1500 négyzetméteren művelt területtel. Ezt még át tudom tekinteni, minden növénnyel van napi kapcsolatom.
A zöldség iránti árérzékenységről is megvan a véleménye a biokertésznek. – Kinek mi a drága? A kézi munka valóban drága, akár azt is mondhatnánk, hogy tényleg drága úgy termelni, ahogy én, de az idei év lehet, hogy rácáfol erre, például a műtrágya és vegyszerárak miatt sokszor olcsóbb volt a biotermék. A jelenlét nélküli kertészkedés persze működhet, mobiltelefonról lehet ellenőrizni a kertet, de szerintem valóban ott kell lenned. A gyerekünket sem lehet applikációval felnevelni, az élet nem más, mint a tudatos jelenlét. Szerencsére már nem igaz, hogy kizárólag a fővárosban, vagy nagyvárosokban keresik a vegyszermentes termékeket. A tudatos ember megkeresi a forrásait, nem vásárol a multiban. Vidéken is elkezdtek ezen gondolkodni. Bár itt mindig minden tíz évvel később történik, de itt is egyre többen figyelnek arra, hogy mit esznek. Nem pénz kérdése ez, azt sem mondhatom, hogy drágább vagyok, mint a boltok. Sokat farag a költségeimből, hogy nem költök vegyszerekre, nincs kis- és nagykereskedő, a vásárlóim közvetlenül tőlem vásárolnak személyesen. Más felállásnál a termelő van a lánc legvégén, és minden közbeeső szereplő a saját szája íze szerint érvényesíti az érdekeit. Ezzel szemben hozzám kijönnek személyesen a vevők. Becsületkasszával is működik,
ha nem vagyok kint, vagy nem érek rá a munkától, ott van a mérleg, mindennek 1000 forint kilója, leszedik maguknak, berakják a pénzt a befőttes üvegbe és boldogan hazamennek.
Egész nyáron figyelte az árakat. Szinte végig olcsóbb volt, mint a boltok. A bio kápiapaprika 2000 forintba került az egyik áruházláncnál. – Becsületesek a vevők, szerintem a jó a jót vonzza, és érzik, hogy itt a birtokon jó energiák vannak. Ráadásul, hozzám olyan emberek járnak, akik tudatosak, használják az agyukat, figyelnek magukra, a családjukra, az egészségükre. Van, hogy csak teázni jön ki valaki, nem is vásárolni, és ezek a közösségek az igazán jók. Nehéz közösséget építeni, rombolni sokkal egyszerűbb. Csak az alulról szerveződő, önműködő közösségek mutathatnak utat egy élhető jövőbe.
Figyelj, tanulj, alkalmazkodj
A klímaváltozásról at gondolja, már most se ugyanaz van, mint 100-150 éve. Annak idején idejött Szentesre pár bolgár, ők honosították meg ezt a fajta kertészkedést. – Kíváncsi voltam, kértem a tápiószelei génbankból korabeli magokat. Akkor nem voltak 40 fokos nyarak, nem volt ilyen UV-sugárzás. Eljárt felettük az idő. Aranyosak, jóízűek, de már nem élnek meg, nem lehetne termelni. A jelenlét fontos, alkalmazkodni kell. Itt élek kint, figyelem az időjárást. A jurta tetején át lehet látni a madarakat, a csillagos eget, a gledícsiát, ahogy fújja a szél. Még tudok locsolni, bár már észrevettem, hogy az 50 méter mély kutamban sokkal kevesebb víz van. A gyárak elhasználják, nem tud pótlódni, mert nincs elég csapadék.
A szél szárítja a talajt, az eső hektikus, nem lehet rá számítani. Mulcs nélkül ma már nem lehet gazdálkodni, évente vagy 50 köbmétert elhasználok, hozzák az ismerősök, az önkormányzat is. Kertes házas övezetben szemétként rakják ki a falevelet, füvet. A modern kor embere fragmentálisan gondolkodik, nem látja rendszerben a világot, mint a régmúlt parasztembere. Csak részeket lát és közben az egészet nem érti.
Szabó Csaba fizikailag is kapcsolódik a földhöz: csak akkor vesz cipőt, ha hó van.
– Szerintem fejben dől el, hülyeség, hogy az ember a lábáról fázik fel. Aki a természettel együtt él, közelebb kerül annak a rezgéséhez. A Bükkben tapasztaltam ezt meg, feljárok oda teázgatni. Nem agyalok semmin, csak jelen vagyok. Sokat gondolkoztam, miért járok oda. Az embert valamiért vonzzák a hegyek. Az Alföld olyan, mint a tenger, ellátunk a végtelenségig. A pásztorok régen azt mondták, ott a világ közepe, ahol áll és leszúrja a botját. De a hegynek kisugárzása, tömege, ereje van. Ha elé állunk, még kisebbnek érezzük magunkat, egyáltalán nem a világ közepének. A hegy megtanít alázatra, főleg a téli havasok. Szeretnék majd olyan helyen megöregedni: hegy és víz mellett.