Amikor április végén Ferenc pápa Magyarországra látogatott, sok külföldiben talán sikerült azt az képzetet kelteni, hogy Magyarország a kereszténység megbízható bástyája. Úgy látszott, az Ukrajna elleni háború összehozza a Szentszéket és a magyar kormányt, hiszen „csak ők” állnak a béke pártján, hallhattuk. Lassan hét hónap telt el a pápa vizitje óta, de Magyarország kivételezett vatikáni szerepe nem tűnik tartósnak.
Sok minden történt azóta. Többek között napvilágot láttak az itthoni népszámlálás adatai, amelyekből kiderült, hogy az emberekre erőltetett keresztény kurzus kontraproduktív. A Szentszékhez is eljutott a híre annak, hogy annyira azért mégsem vallásos nemzet a magyar, s hasonló gyorsasággal morzsolódnak le a hívők, mint más országokban, illetve valami oka azért mégiscsak lehet annak, hogy sokan nem akarták elárulni, vallásosak-e.
A világegyházban is több olyan fejlemény történt, amelyek nem kedveznek a konzervatívnak elkönyvelt közép-európai egyházaknak. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a fontosságát annak, hogy szeptember közepe óta Ferenc pápa honfitársa, Víctor Manuel Fernández került az egykor Szent Officiumnak, később Hittani Kongregációnak, majd Hittani Dikasztériumnak nevezett vatikáni hivatal élére. Egykor a tavaly elhunyt XVI. Benedek volt a „hit őrzője” a kongregáció élén még II. János Pál pápasága alatt. Később szintén konzervatív honfitársa, Gerhard Ludwig Müller lett a hivatal prefektusa, aki manapság Ferenc egyik legnagyobb bírálója. Ezért is jelent fordulatot, hogy a liberálisnak tartott argentin irányíthatja a teológiai kérdésekben oly fontos hivatalt.
Hogy Víctor Fernández bizonyos kérdésekben mennyire másként gondolkodik, mint ahogy azt itthon megszokhattuk, az egy brazil püspök kérdésére a minap adott válaszából is kiderül. Deklarálta, hogy a transzneműeket is meg lehet keresztelni és transzszexuális is lehet keresztszülő, bizonyos feltételek mellett. Ez megerősíti a pápának azt az Evangelii gaudium című enciklikájában olvasható mondatát, amely szerint "az egyház nem vámhivatal, hanem atyai ház, amelyben mindenkinek helye van", egyúttal bizonyságát adja az egyházfőnek a szexuális identitással kapcsolatos toleráns hozzáállásának. Bizony, itthon csak irigykedéssel szemlélhetjük ezeket a folyamatokat, hiszen hogy lehetne toleranciáról beszélni ott, ahol könyveket fóliáznak be?
A világszinódus folyamata szintén fontos fejlemény. Az októberi, több mint három hétig tartó püspöki szinódusnak valójában nem csak az volt a feladata, hogy befogadóbbá tegye az egyházat és jobban felkészítse a modern világ kihívásaira. Tartja magát a hír, hogy Ferenc utódlását akarja előkészíteni az egész folyamattal, olyan közeget kíván teremteni, amely révén olyasvalaki kerülhet majd a trónra, aki folytathatja, bevégezheti reformjait. Hogy Fernández-e a kiszemelt, nem tudhatjuk, de igen valószínű, hogy a pápának nagy tervei vannak vele.
A pápa megpróbál tenni valamit azért, hogy a világ ne száguldjon el az egyház mellett. Kár, hogy itthon egyre kevesebb jele van a toleranciának, különösen ott, ahol pedig a legnagyobb szükség lenne rá.