- Tatár Sándor: …Farháti pajtás!…

Jer vélem, Pajtás, darvadozni,
az önsajnálat jó drog itt;
ha már babér nem termett több, lásd,
a „dögöljön meg!” boldogít.

Ki mással jön, torkára lépni!
az bomlaszt, fertőz, mert irigy,
minket az önimádó gőgben
összeforraszt a régi frigy.

Az egész világ ellenünk van;
mindig így volt: a túlerő…
s mert nyílt erőszak nem divat már,
civil normákat húz elő

a gaz Nyugat, létünkre törve,
pedig mi jobbágy, úr, király
felállásban vagyunk csak otthon –
e hagyományt feldúlni kár,

sőt bűn – szomszéddal összefogni
törleszkedés helyett; na ne!!
És nem kórusban gyűlölködni?!
Nahát, még csak az kellene!

Kilenc újságnál jobb egy újság:
csak nyelni kell az igazat,
s hogy igaz, arra bizonyíték:
az ér nyakunkon kidagad.

Fel hát a kocsmabarikádra
Karesszel, Dzsóval, Marcival;
célunk az örök kiskorúság –
Pajtás, ez nem vers – harci dal!