Szűk egy évvel a 2024-es amerikai elnökválasztás előtt hat „csatatér államból” ötben a korábbi republikánus elnök, Donald Trump vezet a népszerűségi versenyben.
A tekintélyes New York Times napilap és a Siena College Kutatóintézet november első hetében végzett közös közvélemény-kutatást, amiben az ún. csatatér államok választói preferenciáit vizsgálták. Az amerikai választási rendszer sajátosságai miatt az elnökválasztás ezekben az államokban dől el, hiszen itt a legkiélezettebb a küzdelem a republikánus és demokrata párt jelöltje között, a biztos politikai hátországot jelentő államok szavazataira érdemi kampánytevékenység nélkül is számíthatnak a pártok.
A hat ilyen állam, Nevada, Georgia, Arizona, Michigan, Pennsylvania, Wisconsin 2020-ban a demokrata Joe Bidenre szavazott, mára azonban dinamikusan változó szavazói mintázatot mutat. Az említettek közül a közép-nyugati Nevadában mérték a legnagyobb Trump-előnyt, ami azért is számít jelentős sikernek a megosztó republikánus induló számára, mert 2020-ban Biden elnök 3 százalékos előnnyel vitte el a szerencsejáték-iparáról ismert államot. Azóta sok víz lefolyt a Coloradón, a Covid-járvány miatt tömegével bezáró kaszinók a 2010 óta mért legmagasabb munkanélküliséget produkálták a 13,5 százalékos aránnyal. Bár ezt a számot az állami törvényhozásban többségben lévő demokrata vezetésnek sikerült 5,4 százalékra csökkentenie, sok szavazó ma is Bidenhez köti gazdasági lehetőségeinek beszűkülését. A felmérés egy másik trendre is felhívja a figyelmet: Trump támogatottsága erősebb azokban az államokban, ahol sokszínűbb a szavazók csoportjának etnikai összetétele. Nevada államban a 30 százalékot is meghaladja a spanyol ajkú bevándorló hátterű lakosság aránya. Az előző választáson kulcsfontosságú és inkább Biden elnökre szavazó kisebbségi csoportokban törés tapasztalható, kétharmaduk szerint ugyanis az ország rossz irányba halad.
Az amerikai szlengben „Rozsda-övezetnek” nevezett észak-keleti térség államai (Wisconsin, Michigan, Pennsylvania) közül már csak a határ menti Wisconsinban vezet Biden elnök 2 százalékpontos előnnyel. Az amerikai nehézipar és szénbányászat történelmi központjának számító vidéken élő kétkezi munkások is érezhetik a bérszínvonal romlását és a drága jelzáloghitelek miatt csökkenő mobilitás hatásait. A Biden által meghirdetett „Bidenomics” gazdaságpolitika célja a magánszektor fellendítése volt nagy volumenű állami beruházások és infrastruktúra-fejlesztések révén. Az erőfeszítéseknek hála, idén áprilisban már 3,5 százalékos országos munkanélküliségi rátával büszkélkedhetett a Biden-adminisztráció az AP hírügynökség beszámolója szerint. A választók szubjektív érzete mégis az, hogy a bideni gazdaságpolitika inkább „ártott” nekik, mint „használt”. Sokatmondó részlet még a The New York Times felmérésében, hogy a hagyományos demokrata bázist jelentő 30 év alattiak és a hispanó szavazók körében egy számjegyűre olvadt a hivatalban lévő elnök előnye, Trump ennek kétszeresével vezet a vidéki és kisvárosi kerületekben. A leginkább mégis az lepte meg a közvélemény-kutatókat, hogy már a fekete férfiak 22 százaléka szavazna a republikánus Trumpra. Ilyen mértékű szimpátia egy republikánus elnökjelölt felé a fekete szavazók körében példátlan a modern elnökválasztások történetében. Természetesen hivatalosan még nem nevezhetjük a republikánus párt elnökjelöltjének Donald Trumpot, hiszen zajlik az előválasztási verseny, ám a 60 százalékot meghaladó párton belüli támogatottsága fényében aligha kérdéses, kit jelöl majd a Republikánus Párti Nemzeti Konvenció a 2024-es elnökválasztási megmérettetésre.
Az ABC hírcsatorna 358 című politikai podcast csatornáján interjút készítettek a kaliforniai Simi Valleyben élő bevándorló hátterű választókkal. A helyszínválasztás nem volt véletlen, itt található a második republikánus vitának otthont adó Ronald Reagan Könyvtár is. Bár az állam demokrata bázisnak számít, megkérdezett mexikói és guatemalai származású választók mára elbizonytalanodtak korábbi döntésükben. Bident egy „szimpatikus öregembernek” gondolják, aki nem kezeli jól a gazdaságot és inkább foglalkozik az ország külpolitikájával, mint a hazai problémák orvoslásával. Trump ezzel szemben sikeres üzletemberként jelenik meg a szemükben, akire rá lehet bízni az gazdaságot és külföldön is előnyös szövetségeket köt az USA számára.
A felmérés kérdései érintik a jelöltek életkorát is. Biden pár napja töltötte be a 81-ik életévét, ezzel ő az Egyesült Államok történetének legidősebb elnöke. A válaszadók 71 százaléka ítélte „túl öregnek” az elnöki feladatok ellátására, míg Trump esetében csupán 39 százalék. Azonban itt érdemes megállni és közelebbről szemügyre venni Trumpot. A The Atlantic magazin véleménycikkében rámutat, hogy felette is eljárt már az idő. A harsány stílusa és merész kijelentései miatt talán dinamikusabbnak tűnik, mint a halk szavú Biden, mégis a múltban él. Protekcionista reflexeit a nyolcvanas évek japán buborékgazdaságából hozza, kommunista veszélyt pedig a hidegháborús emlékei miatt emleget. Akárki is lesz az USA következő elnöke, a magas elutasítottsági adatok (Biden 55 százalék, Trump 53 százalék) rámutatnak, hogy jövőre a kisebbik rosszra kénytelenek majd fanyalodni az amerikai választók.
