Lázár János nem kertelt, a maga nyers modorával egyértelművé tette: kezdődik, azaz inkább folytatódik a külföldi cégek elleni hajsza. Korábban az volt a vesszőparipája, hogy a kiskereskedelemből kiűzi a tőkeerős német, francia, osztrák láncokat. Ám eddigi próbálkozásai kudarcosak. A dohánykereskedelmet ugyan erőszakkal sikerült „hazaivá” tennie, igaz, ezáltal több tízezer trafikos vált földönfutóvá. Azóta a termelésen kívül a NER igazgatja ezt az ágazatot, és irányítottan, ellenőrzötten érkezhet a pénz a pártszámlára is.
Most új területért felel a miniszter, s minden jel arra mutat, itt is nekilát sepregetni. A nemrégiben a hazai német ipar jeles képviselőit döbbentette meg Lázár külfölditőke-ellenessége, de a német-magyar kapcsolatokkal amúgy általánosságban és magasabb szinten is baj lehet. Talán nem véletlen, hogy hirtelen – az okokat nem részletezve – német részről elhalasztották az 1992 óta folyamatosan megtartott német-magyar találkozó idei eseményét. Elemzők megjegyzik, hogy EU-ellenessége miatt az Orbán-kormánnyal egyre kevesebben szeretnének egy színpadon szerepelni. Emellett sejthető, hogy bár itthon nem panaszkodnak a satuba fogott német, és más nemzetek cégei, saját kormányuknak beszámoltak, mi várhat rájuk Magyarországon.
Illeszkedik a tőke- és az EU-val való szembeállás sorába Lázár János múlt csütörtöki megnyilvánulása is, amit az építési vállalkozók előtt tett: kiebrudalná a külföldi építőipari és főként az építőanyagipari cégeket, mert kell a hely a magyaroknak. A paksi, és az egyéb infrastrukturális beruházások nagy megrendelésekkel kecsegtetik a cementgyárakat, a kavicsbányákat, de az egész iparág fellendülésre számít. Magyar beruházásba magyar anyag, magyar munkaerő által - ez a kormány új jelmondata, de valami sántít a szuverenitással. Mintha a magyart egyre több helyen kínaira cserélnék.