Megtartották az elmúlt 30 év legnagyobb magyar honvédségi hadgyakorlatát, de a valódi célját inkább titkolják

Az Adaptive Hussars alatt hatezer katonát és 700 technikai eszközt mozgattak meg. Mást mond a szakértő és a kormányzati propaganda.

– A veszélyek korát éljük, háború, illegális migráció és azzal együtt terrorveszély sújtja Európát – ezzel indokolta Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter még a múlt hónap elején, hogy miért szükséges a minden eddiginél nagyobb, átfogóbb, Adaptive Hussars 2023 néven meghirdetett hadgyakorlat. A november végén befejeződött gyakorlat összegzésekor is azt emelték ki: a háború, a migráció és a terrorizmus miatt volt szükség a magyar haderő védelmi képességének tesztelésére.

Míg a kormányzat terrorról, migrációról és általánosságban említett háborús fenyegetésről kommunikált, addig Szenes Zoltán nyugdíjas vezérezredes, a Magyar Honvédség volt vezérkari főnöke lapunk érdeklődésére úgy foglalta össze a hadgyakorlat lényegét: „Most derült ki, hogy az orosz veszélyre válaszul született, a NATO és az EU által kitalált védelmi stratégia jól működik élesben.” Az orosz veszély nyomán – folytatta a volt vezérkari főnök – a NATO 2022-ben új stratégiai koncepciót fogadott el, amely szerint meg kell erősíteni az elrettentést és a védelmet a keleti végeken. Ha a háború áttevődne Nyugat-Ukrajnába, akkor a határvédelembe bekapcsolódnak a NATO előretolt erői is, majd az így megerősített Magyar Honvédség ellátja az ország védelmét a NATO főerők beérkezéséig.

Noha a hadgyakorlat pontos célját tekintve van különbség a szakértő és a kormányzat álláspontja között, abban nincs vita köztük: a nagy felvonulás katonai szempontból fontos, sikeres és szinte minden aspektusában kiemelkedő volt.

A Magyar Honvédség az utóbbi harminc évben csak jóval kisebb és főként kizárólag hagyományos szárazföldi harcászati gyakorlatokat szervezett. Az Adaptive Hussars 2023 során viszont 47 katonai szervezettől közel hatezer katona, 700 technikai eszközzel hajtott végre ritkán gyakorolt feladatokat az ország 40 helyszínén. Igazi összhaderőnemi gyakorlat volt, a magyar haderő teljes arzenálja megmozdult, és mindehhez a Magyarországon állomásozó NATO Előretolt Szárazföldi Többnemzeti Harccsoport erői is csatlakoztak. A gyakorlat fontos része volt az is, hogy – az új magyar védelmi koncepció jegyében – a szimulált hadműveletekben a polgári közigazgatás is teljes súllyal vett részt válságkezelési és különleges jogrendi feladatok gyakorlásával. Ez utóbbi tükrözte a NATO törekvéseket: az atlanti szervezet nem pusztán a haderő fejlesztését várja el, az is cél, hogy a hadsereget kiszolgáló polgári védelmi- biztonsági közigazgatás már békeidőben is hatékonyan együtt tudjon működni a hadi gépezettel. Szenes Zoltán szerint ez a szemlélet jelent meg a 2021-es új védelmi közigazgatásról szóló törvényben, amelyben a különleges jogrendi változások miatt megszüntették a köztársasági elnök vezette Honvédelmi Tanácsot, helyette a hadiállapot, a szükségállapot és a veszélyhelyzet esetén a Védelmi Tanács kezébe került a tényleges irányítás, amelyet a miniszterelnök vezet.

Míg régen, egy összfegyvernemi gyakorlat során egyetlen gyakorlatvezető volt, most az adott mozzanat vezetője önállóan hozott taktikai döntéseket, amelyet a nagy stratégiai összképet látó egységes műveleti központból irányítottak. A decentralizáció másban is megmutatkozott Szenes Zoltán szerint: „A hadsereg megfogalmazta az igényeket, a megyei védelmi bizottságok a főispánok vezetésével teljesítették azt, legyen szó üzemanyag-utánpótlásról, utak, kompátkelők biztosításáról, vagy a tartalékosok behívásának segítéséről.”

A tényleges – vagyis a „lőporfüsttel járó” – hadgyakorlatokról szólva a volt vezérkari főnök azt emelte ki: azok tervezésénél érezhetően figyelembe vették az orosz-ukrán háború tapasztalatait. Nagy súlyt fektettek a honvédség erőinek nagy távolságokon történő dinamikus mozgatására, az ukrán fronton létfontosságúnak bizonyult harcbiztosítási és logisztikai feladatok gyakorlására. Ilyen volt például az, hogy áttelepítették a kecskeméti repülődandár katonáit, a Gripen vadászgépek egy részét és az Airbus A319-es szállítógépet a sármelléki repülőtérre, amelyek onnan hajtottak végre feladatokat. Közben a sármelléki bázis védelmét az átcsoportosított alföldi területvédelmi ezredek tartalékos állománya, a légvédelmét a Győrből odavezényelt rakétaezred Mistral rendszerei látták el. Hasonló nagyívű, országrészeket átkötő feladat volt, hogy a tatai nehézdandár Leopard páncélosait vonatra tették és elindították a keleti határ felé. Majd a vonatot ért szimulált támadás miatt le kellett szállítani a harckocsikat, amelyek egy műszaki szakasz által épített mobilhídon átkeltek a Tiszán, majd úgy folytatták az útjukat.

A minél olajozottabb logisztika működés követelménye mellett az orosz-ukrán háború másik nagy tanulsága, hogy igen nagy súlyt kell fektetni az ellenséges frontvonal mögött mélyen pusztító tűzerő használatára. Így a hadgyakorlaton mutatkoztak be és álltak hadrendbe a nemrég vásárolt német önjáró lövegek, a Panzerhaubitze 2000-ek. Az MH Klapka György 1. Páncélosdandár tüzérosztálya a Bakonyban hajtott végre éleslövészetet.