A közoktatásban megszüntetnék a tankerületi rendszert a DK nemrég bemutatott oktatási programja szerint. Ezt hogyan valósítanák meg?
Azzal mi is tisztában vagyunk, hogy a Klebelsberg Központ és a tankerületi központok megszüntetése nem tud megtörténni egyik napról a másikra. De kormányváltás után egy-két éven belül meg szeretnénk teremteni annak a lehetőségét, hogy azok az önkormányzatok, amelyek erre igényt tartanak, visszakaphassák iskoláik üzemeltetésének, fenntartásának a jogát az ehhez szükséges forrásokkal együtt, így az intézmények visszakerülhetnek azokhoz a közösségekhez, amelyek tisztában vannak az adott iskola múltjával, hagyományaival.
Mi történne azokkal az iskolákkal, amelyeket nem akarnak visszavenni az önkormányzatok?
Kistérségi közoktatási társulásokat fogunk létrehozni önálló gazdálkodással, költségvetéssel, saját hatáskörökkel. Az önkormányzatok ehhez csatlakozhatnak, egyszerre többen, társulási formában, egy erős állami minőségbiztosítási keretrendszeren belül. Vagyis az iskolák fenntartása önkormányzati, a finanszírozás állami feladat lesz.
Ez kicsit úgy hangzik, mintha mini tankerületi központokat hoznának létre.
Egyáltalán nem erről van szó. A társulások feladata az iskolák működéséhez szükséges feltételek biztosítása lesz, ennél tovább nem terjed a hatáskörük. Az intézmények napi szintű működésébe nem szólhatnak bele, ez a tantestület, a szülői közösség, a diákönkormányzat és az igazgató dolga. Ezért is vetünk véget az intézményvezetők politikai kinevezésének, az iskolának, tantestületnek kell szakmai alapokon eldöntenie, ki vezessen egy intézményt. Ezzel együtt a tantestület maga dönthet majd a helyi tantervről, a tankönyvek kiválasztásáról, vagy hogy milyen pedagógiai programot szeretnének megvalósítani. A kerettantervek kötelezőségét is megszüntetjük, de egy új Nemzeti alaptantervre szükség lesz.
Jövő héten tárgyal az Orbán-kormány a tanárok béremeléséről, a Pintér-féle belügy 10 százalékkal intézné el az ügyetA 2010-es kormányváltás óta két alaptanterv is készült, önök szintén újat vezetnének be. Nem sok ez egy kicsit?
Vannak rövidtávú céljaink, mint a tankötelezettségi korhatár visszaállítása 18 éves korig. A középtávú célok közé tartozik például a kistérségi közoktatási társulások létrehozása. Az új Nemzeti alaptanterv kidolgozása viszont hosszabb távú terv, nem lehet úgy összecsapni, mint a mostanit, amiről a gyakorlat maga mondta ki, hogy használhatatlan. Le kell ülni az oktatás minden szereplőjével, akik ismerik azokat a részleteket is, amivel egy politikus nem feltétlen van tisztában. Mert a politikus nem mindentudó és mindenható. Közösen kell létrehozni egy szakmai konszenzuson alapuló, betonszilárdságú alaptantervet.
Ez mennyi idő?
A kidolgozás legalább egy kormányzati ciklus. Máskülönben nem lenne értelme. Addig persze lehet változtatni a részletszabályokon, például a szabad tankönyvválasztás esetében, vagy hogy az ismeretalapú oktatásról a kompetenciaalapú oktatásra helyezzük a hangsúlyt.
Eltörölnék a pedagógus-életpályatörvényt, vagyis a státusztörvényt is. Ez sikerülhet, ha az új kormány nem szerez kétharmados többséget?
Az, hogy visszaadjuk a pedagógusok közalkalmazotti státuszát és egy új, átlátható és vonzó életpályamodellt dolgozzunk ki számukra, nemcsak jogi, sokkal inkább politikai elhatározás kérdése. Ez az egyik alapja annak a szociáldemokrata fordulatnak, amivel egy erős állami közoktatást építünk, ahol megbecsült pedagógusok, elégedett gyerekek, nyugodt és elégedett szülők vannak.
Esélyteremtő oktatást szeretnének. Az egyenlőtlenségek terén Magyarország élen jár, amelynek pedagógiai okai is vannak. Ezt hogyan oldanák meg?
A hátrányos helyzetű gyerekekkel csak megbecsült pedagógusok tudnak foglalkozni, ezért is kell azonnali hatállyal 50 százalékkal megemelni a béreket. Ez körülbelül 490 milliárd forintba kerülne, amire a mostani költségvetés is alkalmas lenne, hiszen ahol 700 milliárdot költenek a Vodafone-ra, több száz milliárdot egy azóta köddé vált kínai kémegyetemre, erre is kell, hogy legyen pénz. Át kell gondolni a pedagógusképzés és a továbbképzések rendszerét, fel kell készíteni a tanárokat arra, hogyan foglalkozzanak a hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű gyerekekkel. A védőnői szolgálatot is meg kell erősíteni és vissza kell adni az önkormányzatoknak. Véget kell vetni a gyerekek között szelektáló egyházi iskolák kivételezett helyzetének is.
Mindezt egy koalíciós kormányban is meg tudnák valósítani?
Mi határozottan ki fogunk állni a terveink, céljaink mellett, ez persze nem azt jelenti, hogy a programunkban minden kőbe van vésve. El kell érkezzen az a pont, amikor nem egymás elképzeléseinek ellentartva próbáljuk meg az oktatás gondjait kezelni. Akkor van probléma, ha egy politikai oldal úgy gondolja, nála van a bölcsek köve. Az oktatásnak a gyerekek érdekét kell szolgálnia, nem a politikai hatalomét.
