képzőművészet;Ludwig Múzeum;Esterházy Art Award;

2023-12-16 12:41:00

Fel nem vállalt kapcsolatokról, sérülékenységről és az emberi létezésről szólnak az Esterházy Art Award díjazottjainak alkotásai a Ludwig Múzeumban

Szimbolikus alkotásokkal üzennek.

Nehéz lenne közös nevezőt találni az Esterházy Art Award tizennyolc jelöltjének kiállításán, ezért is izgalmas a Ludwig Múzeumban rendezett tárlat, hiszen átfogó képet nyújt a fiatal hazai képzőművészet legújabb tendenciáiról. A termeket járva mindig egy újabb világban találjuk magunkat, mely hol egy társadalmi jelenséget, hol egy személyes emléket, hol pedig egy teljesen elvont világot jelenít meg. Az egyenként ötezer euróval jutalmazott díjat kétévente három negyvenöt év alatti képzőművésznek ítéli oda a független szakmai zsűri, mely idén kétszázhatvankét pályázóból választotta ki a díjra jelölt tizennyolc alkotót. Csütörtök este kihirdették a három nyertest: Horváth Gideont, Trapp Dominikát, illetve a Mendreczky Karina és Kortmann-Járay Katalin művészpárost. Idén pedig először hirdették meg az Esterházy Art Award Közönségdíját, melyre bárki leadhatja a szavazatát a kiállításon. Az a művész, amelyik a legtöbb közönségszavazatot kapja, részt vesz az Esterházy Art Award díjazottjainak a 2024. április 14-én nyíló kiállításán, melyet a kismartoni Esterházy-kastély Fehér-termében rendeznek meg.

A nyertesek közül Horváth Gideon Hátralévő történetek című műcsoportja emberek és növények hibrid lényeiből, illetve táncos mozdulatú faunokból épül fel. A sajtóvezetésen a művész elmondta, hogy az alkotások februárban már szerepeltek a Sebezhetőség mítoszai című kiállításán és az ősszel megrendezett Flaszter köztéri biennálén is – utóbbin a II. kerületi Elvis Presley park szökőkútjában a méhviaszból készült faunokkal az alkotó a fel nem vállalt és elhallgattatott nem heteronormatív szerelmeknek állított emléket. A művész korábban lapunknak elmondta: – Azért méhviaszból alkottam meg a szobrokat, mert az érzékeny és sebezhető, de egyben ellenálló is, csakúgy, mint az általam kutatott kisebbség tagjai.

Trapp Dominika tusrajzokból álló Behálózva, eljegyezve, becsapdázva című munkáját a hurok- és tájcsapdák ihlették meg, a művész ugyanis két éve csapdatípusokat kutat a Néprajzi Múzeumban, ahol A kétely felfüggesztése című tárlaton is láthatók a munkái. A művein szereplő csapdák metaforikus jelentéssel bírnak, az alkotó elmondása szerint olyan élethelyzetek dinamikáit ábrázolják, melyek elsősorban az otthon falain belül lezajló, intim közelségben megfoganó és elhúzódó elnyomás különféle formáiként értendők. – Az ismerős, az otthonos álcája mögött megbúvó erőszakot szerettem volna kifejezni – mondta a művész a tárlaton.

Szintén metaforikus alkotás a Mendreczky–Kortmann-Járay alkotópáros készítette installáció, mely egy képzeletbeli kertet ábrázol, ahol az emberi jelenlét növények, tárgyak és emlékek formájában érzékelhető. A fiktív térben az emberi és a természeti létezés összeolvad, miközben a kertben hallatszik a Pete Seeger amerikai énekes által 1955-ben írt „Hova tűnt a sok virág?” című dal.