Az amerikai kongresszus fontos törvényt fogadott el a múlt héten: amennyiben Donald Trumpot választanák meg a jövő év novemberében esedékes elnökválasztáson, nehezebbé válna számára országa kiléptetése a NATO-ból. A Tim Kaine virginiai demokrata és Marco Rubio floridai republikánus szenátor által fémjelzett döntés értelmében a mindenkori elnök csak a Kongresszus vagy a Szenátus jóváhagyásával léptethetné ki országát a NATO-ból. A két szenátor korábbi hasonló kezdeményezése kudarcot vallott, amikor Donald Trump még hivatalban volt.
A törvény ugyan Európának tett gesztus, de az uniós partnerek számára ettől még nagyon aggasztó lenne Trump esetleges győzelme biztonságpolitikai szempontból (is) már csak azért is, mert a mostani világpolitikai helyzet sokkal bizonytalanabb annál, mint amilyen a volt elnök távozásakor volt. Az ukrajnai háború aggasztó következményekkel járhat, miután lelassultak a fegyverszállítások Kijevnek.
De mire számíthat Európa Trump győzelme esetén? Hogy miként is vélekedik Trump az Egyesült Államok NATO-beli kötelezettségeiről, az a Rolling Stone című magazin októberi cikkéből is kiderült. 2018 közepén Donald Trump hátradőlt az Ovális Irodában lévő karosszékében, és felolvasta a NATO-országok listáját munkatársainak. Felsorolta a kisebb tagállamokat, megemlítette Montenegró, Luxemburg és Lettország nevét. Úgy vélte, „egyetlen amerikai sem hallott még ezekről az országokról”. De – dohogott – Amerikának a NATO-szerződésben foglalt segítségnyújtási kötelezettség miatt esetleg miattuk kell „kirobbantania a harmadik világháborút”. Ennek aztán „semmi értelme”, okoskodott Trump. A cikk nagy feltűnést keltett az európai NATO-országok körében annál is inkább, mert hitelesnek tűnő forrásokra támaszkodtak benne. A lap két forrása szerint egy második hivatali ciklusban Trump azt kívánja elérni, ami az elsőben még nem sikerült neki: nevezetesen, hogy leépítse a NATO szövetségi rendszerét, vagy ahogy Trump maga fogalmaz, készenléti állapotba helyezze. Tehát nem kilépni akar, hanem jelentősen csökkenteni az amerikai szerepvállalást.
Az első lépések meg is történtek ebbe az irányba. Sumantra Maitra, a Trumpot támogató Center for Renewing America (Amerika Megújítása Központ), a The American Conservative szerkesztője egy esszéjében azzal érvelt: Európának gondoskodnia kell a saját biztonságáról, ezért fontos, hogy Washington „altassa” a szövetséget. A szövetség megmaradna, de többé nem lenne megengedhető, hogy a "kelet-európai protektorátusok" érdekei szerint hozzanak stratégiai döntéseket.
A trumpisták az amerikai hadsereget teljesen kivonnák Európából, a NATO személyi állományát pedig radikálisan csökkentenék. Az Egyesült Államok csak "nagy háborúban" csatlakozna a szövetséghez. Biztosítaná azt, hogy az Atlanti-óceán hajózható maradjon és "végső logisztikai szolgáltatóként" támogatná az európaiakat – feltéve, hogy azok amerikai fegyvereket vásárolnak.
Meglehetősen sötét kilátások Európa számára, nem is szólva Ukrajnáról. De a jelen sem rózsás. A republikánusok már most akadályozzák a Kijevnek szánt fegyverszállításokat, előnyösebb helyzetbe hozva ezzel Oroszországot.
Trump a 2018 júliusának végén megrendezett NATO-csúcson azzal fenyegetőzött, hogy kilép a szövetségből, ha a többiek nem költenek végre több pénzt a védelemre, azaz fordítják a GDP legalább két százalékát ezen kiadásokra. Akadnak olyan vélemények, melyek szerint Trump sem engedné meg magának a NATO leépítését. Jövőre, a washingtoni csúcstalálkozó idejére a szövetség tagjainak többsége eléri a két százalékos célt, köztük az „örök renitens” Németország is. Trumpnak ezt az eredményt ügyesen kell tolmácsolni, mintha mindez az ő személyes érdeme lenne, emlékeztetett a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung.
A borúlátóak viszont emlékeznek arra, hogy Trump már első hivatali idejében is meg volt győződve arról, az Egyesült Államok aránytalanul sokat költ Európa biztonságára. Ráadásul számára a fő ellenség Kína, így a pekingi vezetéssel szembeni konfliktusban a NATO semmiféle szerepet sem játszik, a Csendes-óceán a szövetség területén kívül esik.
Az Ukrajna elleni háború kezdete óta, s főleg abban az időszakban, amikor orosz szempontból igen rosszul alakultak a dolgok a fronton, a Kreml nem egyszer fenyegetett stratégiai nukleáris fegyverek bevetésével. Ezért is annyira fontos kérdés Európa szempontjából, mi történik az amerikai védőpajzzsal, a nukleáris elrettentő erővel.
Maitra esszéjében, ami állítólag nagyon elnyerte Trump tetszését, nem esik szó erről. De felmerül a kérdés: miért kockáztatna meg egy nukleáris háborút egy Trump-vezette Egyesült Államok olyan országokért, amelyekről az elnök még soha életében nem hallott?
Jaroslaw Kaczynski, a Lengyelország vezetését nyolc év után átadni kényszerülő jobboldali populista Jog és Igazságosság (PiS) párt vezetője korábban felvetette, hogy Európa is nukleáris hatalommá válhatna, s több európai állam is befogadhatna nukleáris fegyvereket. Bár a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak 2017 februárjában adott interjújában azt mondta, ez még egyelőre nem reális opció, de hozzátette: "ha valami komoly dolog történne, akkor támogatnám. Ám egy-két atom-tengeralattjáró nem elég" – fogalmazott akkor. Ezt a megjegyzését kifejezetten károsnak találták a NATO európai képviselői, mint rámutattak, ezzel éppen érvet adhatna Trumpnak a nukleáris védőpajzs felszámolására
Az erről szóló vita azonban minden bizonnyal ismét napirendre kerülne Trump újbóli megválasztása esetén. Nagy-Britannia ugyan rendelkezik nukleáris fegyverekkel, ezek azonban nem elegendőek az európai NATO tagállamok biztonságának szavatolására, legfeljebb csak néhány megtorló csapásra. Szakértők rámutatnak, a mai elrettentés alapja az, hogy az ellenfél teljes nukleáris arzenálját ki lehessen iktatni, mielőtt lecsapna. A mintegy 300 nukleáris robbanófejjel még Franciaország sincs olyan helyzetben, hogy ezt megtehesse. Az amerikaiak tehát a szövetség életbiztosítását jelentik.
Erősödő ellentétek Párizs és Berlin között
Az európai állam- és kormányfők egy csoportja nemrég arról egyeztetett Párizsban, milyen stratégiát kövessenek Trump esetleges visszatérése esetén védelmi politikájukat illetően. A legfontosabb lépés ez esetben a védelmi kiadások növelése lenne. Emmanuel Macron már régóta ezt szorgalmazza. Hasonlóképpen vélekedik Kaja Kallas észt miniszterelnök, aki szívesen lenne a szövetség következő főtitkára Jens Stoltenberg már amúgy is meghosszabbított mandátumának lejárta után. Észtország jövőre a bruttó hazai termék (GDP) 3,2 százalékát szánja védelmi kiadásokra. „Ezt szorgalmazom NATO-szinten is” – fogalmazott nemrégiben Kallas, aki egy új, milliárd eurós alapot akar létrehozni a védelmi kiadásokra, az uniós helyreállítási alap mintájára. Macron szintén támogatja az EU közös hitelfelvételét a nagy európai kihívások kezelésére.
Ezek a kezdeményezések azonban megbukhatnak Németország ellenállásán. Berlinnek nincs felesleges pénze, az alkotmánybíróság nemrég ismertetett döntése után inkább az a kérdés, mely szférákban tudnak megtakarításokat felmutatni.
Berlin és Párizs azonban más védelmi kérdésben sincs közös nevezőn. Ezek közé tartozik az Európai Égi Pajzs Kezdeményezés (ESSI). Az ennek kidolgozására vonatkozó szándéknyilatkozatot még 2022 októberében írta alá 14 NATO-tagország és a szövetséghez akkor még nem tartozó Finnország. A kezdeményezés célja egy európai lég- és rakétavédelmi rendszer létrehozása az ehhez szükséges eszközök közös beszerzése révén. „Ez erősíteni fogja a NATO integrált lég- és rakétavédelmét” – szerepelt az akkori közleményben.
Miközben azonban Németország erősen támogatja ezeket a terveket, Franciaország elutasítja őket. – Németország a holnap problémáit készíti elő a tervezett európai rakétavédelmi pajzzsal – jelentette ki júniusban Macron, aki szerint ez a védelmi rendszer csak a nukleáris elrettentéssel együtt működne.
Ellenkező esetben Oroszország csak még nagyobb hagyományos csapásmérő képességeket próbálna kifejleszteni. Franciaország ezért olyan nukleáris védelmi rendszerről akar tárgyalni Németországgal, amely vészhelyzetben Amerika nélkül is hatékony lenne. Erről azonban Berlinben hallani sem akarnak. Berlinben úgy vélik, hogy Franciaország túl kevés nukleáris fegyverrel rendelkezik az elrettentéshez. Januárban a Német Nemzetközi és Biztonságpolitikai Intézet egy tanulmánya arra a következtetésre jutott, hogy egy francia nukleáris ernyő, amely az amerikai helyettesítésére szolgálna, "komoly politikai és haditechnikai kihívásokkal" nézne szembe.
A februári müncheni biztonságpolitikai konferencián (MSC) Macron megújította ajánlatát, hogy tárgyaljanak egy közös nukleáris védelmi pajzsról – nem az amerikaival versenyezve, hanem egyfajta kiegészítésként. Berlinből nem érkezett reakció.
A kérdés megosztja Európát. A rakétavédelmi rendszert már 19 ország támogatja, de Franciaország mellett, Olaszországnak és Lengyelországnak is komoly fenntartásai vannak vele szemben. A francia védelmi bizottság elnöke, Thomas Gassilloud veszélyesnek tartja a német álláspontot. "Ez arra késztetné ellenfeleinket, hogy még nagyobb behatolási kapacitást fejlesszenek ki, több rakétával" - vélekedett.
Németország úgy véli, Trump győzelme esetén is van esély arra, hogy ügyes diplomáciával meggyőzzék az amerikaiakat arról, tartsanak ki a NATO mellett. Annalena Baerbock külügyminiszter például republikánusokkal is tárgyalt szeptemberi amerikai útja során.
