- Nem jellemző, hogy színházi súgók könyvet írnak, Lovass Ágnes most mégis ezt tette

„ Aki felmegy a színpadra meztelenre vetkőzik” – hangzott el egy olyan kötet bemutatóján, amelynek az írója mindig a takarásban van és a színpadon „meztelenre vetkőző” színészt segíti. Természetesen a meztelenség itt szimbolikusan értendő. A színész van előtérben, őt látjuk, de mondjuk a súgó nélkül neki is sokkal nehezebb. A súgókról nagyon ritkán beszélünk. Ezt a csendet törte meg Lovass Ágnes, aki a Nemzeti Színház súgója az általa írt Súgókönyvvel. A kötet eredetileg tankönyvnek készült, bár hivatalosan Magyarországon nincs súgóképzés. A könyv koncepciója is időközben bővült, amellett hogy végigkíséri az olvasót egy előadás olvasópróbájától a premierig, szól a házi főpróbáról, beugrópróbáról és sok mindenről, színészekről is, elhíresült súgástörténetekről. Kedd este a könyvbemutatójára meg is hívtak több színészt, Csoma Juditot, Fodor Tamást, Egri Mártát, Udvaros Dorottyát, Gálvölgyi Jánost, Takács Katit és Zsurzs Katit, hogy nyilvánosan is osszák meg a sztorijaikat. A könyvbemutatót Verebes István vezette, aki maga is előállt súgótörténetekkel, például miként kért segítséget a súgótól Csortos Gyula, vagy éppen Latinovits Zoltán. Aztán arról is szólt, hogy amikor a nyíregyházi színházat vezette ő bizony a negyedik előadás után betiltotta a súgó működését, mondván próbán lehet súgni, de minden színész legalább a negyedik előadásra tanulja meg rendesen a szöveget. - A súgó a színész hülyeségeinek az ellenőre, mindent tud rólunk – tette hozzá Verebes István. Ezt aztán a többi jelenlévő színészkolléga jócskán árnyalta, sőt volt aki vitába is szállt a kijelentéssel. Na nem azzal, hogy a súgó mindent tud a színészről, hiszen ezt Lovass Ágnesről is elmondták. Lovass Ágnes először kellékesként dolgozott, majd volt színházi titkár és hosszú ideje súgóként tevékenykedik. Udvaros Dorottya azt mesélte róla, hogy azért fontos a jelenléte, mert kívülről figyel. Azt is tudja, hogy mikor és miért rontja el a szöveget. - Ági pontosan tudja, hogy mikor vagyok bajban, és nyugodtan odapillanthatok. És van, hogy nem is súg, csak egy jelet ad a kezével, vagy egyet bólint, vagy az egyezményes jelünket beadja és én tudom, hogy mi következik.

Szó volt arról is, hogy egy jó súgó mekkora kincs, bár vannak színházak például a Súdió K-ban, vagy a Pintér Béla és Társulatánál nem alkalmaznak súgót. De szó volt a könyvbemutatón legendás műszaki vezetőről, kellékesről, vagy ügyelőről is.

Fodor Tamás a Stúdió K alapítója, rendező, színész úgy olvasta Lovass Ágnes könyvét mint egy színházi hőskölteményt, amely olyan mint egy izgalmas színházi előadás, mindig újabb és újabb munkafázisba és újabb fordulatot kínálva kalauzolja el az olvasót a színházi kulisszák között.

Udvaros Dorottya felvetette, milyen jó lenne, ha ez a könyv egy sorozat első darabja lenne és következne majd egy újabb kötet és az lenne mondjuk a Kellékeskönyv.