Csaknem háromszáz magyar bor közül a 2002-ben alapított borászat 2018-as évjáratú Agapé Nagy-Eged-hegy dűlő Egri Bikavére kapta a legmagasabb, 98-as pontszámot, amit eddig csak egyetlen, 2013-as villányi tétel tudott elérni a Suckling-féle szakértői borteszteken.
Véletlen látogatás
– Egyszer csak bekopogott a híres James Suckling Egerszalókra, hogy itt vagyok, megkóstolnám a borokat? – kérdezzük Lőrincz Györgyöt, a St. Andrea borászat alapítóját, vezetőjét. Kiderül, az eredmények nem egy alkalomszerű borkóstoláson születtek. Korábban lehetőség nyílt arra, hogy minden hazai borászat küldjön neki bormintákat, így majdnem háromszáz magyar bor versengett a pontokért. A személyes látogatása náluk inkább egyfajta véletlennek köszönhető: meghívást kapott Magyarországra, és Villányból Tokaj felé úgy döntött, hogy őket is meglátogatja. A 98 pontos Agapé esetében egy rendkívüli évjáratból való borról van szó, amely ritka erős termőhelyről, az egri Nagy-Eged-hegyről származik. Vulkáni működésből adódó tengerüledékes mészkő alkotja a meredek hegyoldalt, amely a borvidéki területek más, száraz, meleg részeitől eltérően szubmediterrán mikroklímával rendelkezik. Itt a szőlőnek meg kell küzdenie az életben maradásért, hiszen kevés a humusz a felső termőrétegben, nem nagyon tartja meg a vizet sem. Ám a szőlőszemek emiatt ízben sokkal sűrűbbek, nagyobb a szárazanyag tartalmuk, s ez a fajta gazdagság a borban is megjelenik – foglalja össze a kiemelt tétel hátterét az alapító borász.
Hogy neki szakemberként mennyire van szerepe a bor sikerében, arra azt válaszolja: valamennyire biztosan, azonban a nagy dűlőkről általánosságban elmondható, hogy az onnan származó borok alapvetően mindig jók.
– Egy ilyen területnél nagyon igyekezni kell, hogy a kiváló alapanyagot elrontsa az ember
– jegyzi meg félig-meddig tréfásan. Szavai szerint ők „csak” dolgoznak, figyelnek és tapasztalnak, hiszen a Nagy-Eged-hegy nagyon más, mint a többi dűlő, sokkal több idő kell a megismeréséhez is. Furmintot, chardonnay-t, kékfrankost, kadarkát, pinot noir-t, syrah-t és merlot-t telepítettek az itteni, a tragikus balesetben elhunyt kiváló borász, Gál Tibor által művelésbe vont hat és fél hektáros területen 2008 és 2009-ben, s azóta egyetlen további fajtával, sauvignon blanc-nal bővítették a palettát. Hektáronként átlagosan 6200 tőkét ültettek, de egyes részeken elérik a 10-12 ezres tőkeszámot is.
– Nagyon lassú érési ciklusról beszélünk itt, és be kell valljam, a kísértő gonosz olykor már-már eltántorított: az első értékelhető termést a telepítés után nyolc évvel tudhattuk a magunkénak, ami nagyon hosszú idő egy vállalkozás életében. Ebben a szakaszban, ha az ember nem elég kitartó és nem bízik a munkája sikerében, a területben és a Gondviselőben, akkor könnyű feladni – mondja. Felidézi: amikor elődeink pincéről-pincére járva értékelték egymás borait, egyfajta megállapodás volt közöttük, hogy hat évnél fiatalabb Nagy-Eged-hegyi bort nem kóstolnak, hisz ezek a mészkőtalaj miatt magasabb savtartalommal bírnak, idő kell, hogy finomodjanak, kiteljesedjenek.
Küzdelmek után üdvösség
Úgy tűnik, megérte kivárni ezeket a hosszú éveket: sorra kapják a nemzetközi elismeréseket. A szintén 2018-as Áldás Bikavért a nívós Decanter magazin 2020-ban az év 100 bora közé választotta, de a többi házasítás, a Merengő, a Hangács, a Nagy-Eged is rendre hozza a magas pontszámokat.
Lőrincz Györgyről köztudott, hogy erős hittel éli napjait, s azt mondja, ez segített neki elkerülni a türelmetlenséghez vezető kísértést is. – Van, hogy nem az következik be, amit tervezünk, és csak jóval később értjük meg ennek a jelentőségét. Lám, a nehézségek, a küzdelmek végül nálunk is hozzájárultak egyfajta üdvösséghez, hiszen amiről 15-20 évvel ezelőtt álmodoztunk, amiért dolgoztunk, mostanra lassan meghozza a gyümölcsét. De azt is hálával kell megélni, hogy elrontok egy bort – mondja. Ezen meglepődünk, azt gondoljuk, ezen a szinten ilyesmi már nemigen fordulhat elő.
– Ember vagyok, hibázom. Pedig nagyon koncentráltam, és nyilván tudnék magamnak kibúvót találni, amiért ez éppen nem úgy sikerült, ahogy terveztem, de elfogadom, hogy még többet kell küzdenünk és tapasztalnunk. Olyan évjáratok vannak mögöttünk az elmúlt néhány évből – gondoljunk a tavalyi hatalmas aszályra –, amilyennel még sosem szembesültünk. Semmilyen gyakorlatunk nem volt korábban arról, mit kezdjünk ilyen magas pH-val rendelkező gyümölcsökkel, hogyan lehet azokat jól erjeszteni. Most a csapadék miatt volt rendkívüli évünk. De továbbra is azt vallom,
akkor lesz egy borászat jó, ha akár ilyen extrém körülmények között, minden évjáratból tudunk finom, jó bort készíteni. Ez lenne az az egyensúly, amire törekszünk. Nem egyformát akarunk, hanem egyformán mindig jót
– mondja. Szavai szerint sosem késő tanulni: van már valamennyi ismeretünk a borászati ágazatban, de itt az új kihívás, a klímaváltozás, amihez alkalmazkodni kell. Maga is épp ezért többször jár szakmai konferenciákra, és nyitott arra, hogy a legjobbaktól tanuljon. A legerősebb üzenet számára, hogy hihetetlenül megfontoltnak kell lenni.
Vörös és fehér
Amikor évtizedekre ültetünk el egy növényt, áldozzunk arra időt és energiát, hogy a legjobban oda illőt válasszuk ki. Huszon-egynéhány évvel ezelőtt, amikor az első szőlőket telepítette, nem feltétlenül nézett alaposabban utána a fajtáknak, ezeket a legjobb változataik kiválasztásával most, ennyi idő elteltével folyamatosan igyekeznek korrigálni. S persze van, ami visszaigazolja a döntéseiket: az egri borvidéken alapvetően ilyen a kékfrankos, amit annak idején nem mindenki látott szívesen errefelé, de az idő bebizonyította, hogy remek fajta, nagyon jól teljesít. A St. Andreánál bíznak a Kárpát-medencei szőlőfajták erejében, s azt gondolják, hogy itthon ezek hosszútávon is megállják a helyüket. – De más oldalról is sokat szeretnék még tanulni: nemrégiben beiratkoztam egy WSET borszakértői tanfolyamra (Wine & Spirit Education Trust: az első számú borismereti képzést nyújtó iskolarendszer – a szerk.), azért, hogy ne csak a borkészítő oldaláról lássam a produktumot, hanem azt is megismerjem, milyen szempontok alapján néznek egy bort azok, akiknek véleményére alapozva később a fogyasztók megvásárolják a palackot – mondja.
Lőrincz György erőteljesen képviseli azt az álláspontot, hogy az egri borvidék arculatát a bikavérben és a csillagban, vagyis egy vörös és egy fehér házasításban látja megtestesülni. – Ha úgy tetszik, ezen a téren az utóbbi időben egyre radikálisabb vagyok. Ezt a két bort tűztük a zászlónkra, mert ezeket gondoljuk eredetinek, egrinek és nyilvánvaló, hogy ha egyben finom borok is, az piacképessé teszi őket. A hosszútávú víziómban nálunk öt bikavér szerepel, amiből kettő birtokbor, három pedig Grand Superior dűlős, valamint négy fehér, amiből fele-fele arányban vannak a dűlős és a birtokborok. Hogy öt év múlva ennyi lesz-e, nem tudom, de ha változik, akkor is a kevesebb, és nem a több irányába.
Felvetjük: sok borászatnál okoz gondot a generációváltás, vajon náluk szembe kell-e nézni ilyenfajta nehézséggel? Azt feleli, hálás, hogy a gyerekeik érdeklődnek a szőlő és a bor iránt. – A két nagyobbik fiunk, Gyuri és Bálint már velünk dolgozik, Ákos egyetemista, de szabadidejében szívesen besegít, legutóbb Londonban a Decanter nagy-kóstolóján vett részt a boraink bemutatásában. Lányunk, Anna egyelőre nem csatlakozott a borkedvelők csapatába, de szurkol nekünk, és az is egy nagy dolog. Három fiúunokánk van jelenleg, vélhetően ők alapozzák majd meg a harmadik generációs borászcsapatot, s azt a reményt, hogy a mi munkánk folytatódni fog.
Hatfogásos karácsonyi vacsora
A Lőrincz-családnál a karácsony egyfajta lelassulást is jelent: – Fontosnak tartjuk a bűnbánat, a böjt időszakát, s ezt akkor sem tévesztjük szem elől, ha közben akadnak boros események, amelyeken részt veszünk. Ráhangolódunk az ünnepre, amikor közeleg, minden liturgián ott vagyunk a templomban. A karácsony egyik napját biztosan együtt tölti a nagy család: ilyenkor nálunk gyűlünk össze, hisz velünk lakik még a két kisebbik gyermek, s jönnek a nagyobb fiúk a feleségükkel, s az unokáinkkal, és persze a nagymama is. Ezt az estét egyfajta gasztronómiai borünneppé emeljük. Sorsolással osztjuk el hatfogásos karácsonyi vacsorát, s már hetekkel hamarabb elkezdjük tervezni, ki-ki a maga ételének megfelelően azt a különlegességet, amivel majd megajándékozzuk a többieket. Az adott fogáshoz pedig természetesen bort is kell ajánlani. Örülök, mert idén a terveimnek megfelelően a hideg előételt és a desszertet húztam, tehát nem ott frissiben kell alkotnom, hanem van időm megtervezni és idejében elkészíteni azokat – mondja Lőrincz György.
