Azt állította Orbán Viktor, aki a héten nemzetközi sajtótájékoztatóján kívül interjút adott a TV2-nek, a Mandinernek és a Nemzeti Sportnak is (de ezt az utóbbinak mondta), hogy „a futballban követtem el a legnagyobb hibát az elmúlt tíz évben: hatvannégy ezres stadiont építettünk a kilencven ezres helyett”.
Ezzel szemben a tény az, hogy Orbán Viktor ennél sokkal nagyobb hibáival betelne az újság, a bűneivel meg egy következő lapszám. De ha ez is kísérteni fogja, már az is valami.
Azt állította továbbá a miniszterelnök (ugyanott), hogy a magyar futball azért lett jobb, mert „az egész ország együtt mozdul valamilyen irányba. Fölfelé indultunk. (…) Két friss Nobel-díjasunk van, amire lehet azt mondani, hogy ez is a magyar rendszer ellenére történt, de ez már végképp abszurd lenne.”
Ezzel szemben a tény az, hogy dehogy lenne abszurd, hiszen éppen ez történt: mindkét Nobel-díjas külföldön végezte el azt a munkát, amihez itthon nem voltak meg a feltételek. A magyar futball pedig éppen akkor volt a legjobb – az ötvenes években –, amikor a nyilas rendszert leszámítva a legdurvább diktatúra működött Magyarországon. Ugye, nem arra van a fölfelé?
Azt is állította Orbán (nemzetközi sajtótájékoztatóján), hogy Ukrajna NATO-tagsága azt jelentené, hogy Magyarországnak holnap reggel kötelező lenne katonákat küldenie Ukrajnába.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem lenne kötelező, már csak azért sem, mert ha esetleg hosszú évek múlva mégis fölvennék Ukrajnát a védelmi szövetségbe, annak éppenséggel nem az lenne a következménye, hogy magyar katonákat küldjenek a háborúba, hanem hogy az oroszokat elriasszák egy újabb háború megindításától. Nem ugyanez az Orbán Viktor mondta többször is, hogy Oroszország nem meri megtámadni a NATO-t? De.
Azt állította ezen kívül a kormányfő, hogy a hálapénz megszüntetése miatt nem győz hálás lenni az orvosi kamarának.
Ezzel szemben a tény az, hogy Orbán nagyon is hálás volt az orvosi kamarának, és nyilván hálából idén februárban gyorsított eljárásban a parlament szét is verte a köztestületet, eltörölve a kötelező tagságot és elvéve tőle az etikai eljárások lefolytatását. Jaj annak, akinek Orbán nem győz hálás lenni.
Azt állította még sajtóértekezletén Orbán, hogy a magyar kormány nem köti az uniós támogatásokhoz a pedagógusok béremelését, és bejelentette, hogy januártól 32,2%-kal növelik a fizetéseket.
Ezzel szemben a tény az, hogy ezt mégiscsak az uniós támogatásokhoz kötötte, mert mondandójához mindjárt hozzátette, hogy a béremeléshez már csak az kell, hogy Brüsszelből érkezzen egy levél, amelyben megerősítik a támogatás folyósítását. A bűnös Brüsszelből ugyebár.
Azt állította a kormányfő (azzal kapcsolatban, hogy a háború helyett a katonai művelet kifejezést használta Putyinnal lezajlott találkozóján), hogy nem alkalmazkodott Putyinhoz, mert a magyar ember nem alkalmazkodik senkihez, csak saját magához, de „szívesen használom a háború szót legközelebb, ha találkozom vele, ha igénye van rá”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a magyar ember alkalmazkodik. Ha igény van rá. Értjük.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.