A tíz nappal ezelőtti referendum résztvevői 55 százalékkal 44 ellenében mondtak nemet a jobboldali túlsúlyú Alkotmánytanács javaslatára. Ezzel egy négy éve tartó folyamat vallott kudarcot, Chile ismét ott tart, ahol 2019 novemberében, amikor az országon végigsöprő zavargások lecsillapítására Sebastián Pinera konzervatív kormánya egy új alkotmány kidolgozását kínálta fel az országnak.
Tavaly szeptemberben egy baloldali többségű, 155 tagú konvenció által kidolgozott tervezetet utasított el a választók 62 százaléka. Az idei változatot egy olyan 50 fős bizottság állította össze, amelyben a jobboldal került döntő többségbe, azon belül is paradox módon a szélsőjobboldali Republikánus Párt, amely korábban ellenezte a pinocheti alkotmány megváltoztatását. Elődjéhez hasonlóan ez a testület sem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy saját céljai érdekében átlépjen a tucatnyi pontban kialakított előzetes konszenzuson. A kormányon lévő baloldal így végül elutasította az új változatot. Szavazatának leadása előtt Michelle Bachelet volt szocialista elnök azt mondta: egy rossz és egy szörnyűség között kell választaniuk.
A december 17-i eredmény nem tekinthető a Gabriel Boric elnök győzelmének – a nem voksot támogatták a kormányon kívüli balközép erők és a republikánusoknál szélsőségesebb jobboldali csoportok is –,
a kormány mégis megkönnyebbüléssel fogadta, az új charta sikere ugyanis katasztrófa lett volna számára.
A figyelem most a José Antonio Kast vezette Republikánus Párt sorsára irányul, miután a rájuk égő kudarcot a hagyományos jobboldal valószínűleg a maga javára próbálja majd kihasználni.
A baloldal azzal érvelt az új charta ellen, hogy az elmélyíti a jelenlegi alkotmány neoliberális mivoltát. Egyik legvitatottabb cikkében az állt, hogy a törvény védi a meg nem született gyermekek életét, egyesek szerint emiatt teljesen illegálissá válhatott volna az abortusz, amely Chilében jelenleg megengedett nemi erőszak, életképtelen magzat és az anya életének veszélyeztetése esetén. Egy másik cikke szerint a halálos beteg és a társadalomra nem veszélyes foglyok házi őrizetbe kerülhettek volna. A baloldal szerint ez azoknak kedvezett volna, akiket a Pinochet diktatúra (1973-1990) idején elkövetett, emberiesség elleni bűnökért ítéltek el. A charta eltörölte volna a lakóingatlanok adóját, amely az állami bevételek fontos forrása, és amelyet a leggazdagabbak fizetnek. Emellett kimondta, hogy az illegális bevándorlókat a lehető leghamarabb ki kell utasítani az országból.
Boric kormánya előre leszögezte, bármi lesz isaz eredmény, a referendumot az alkotmányozási erőfeszítések végének tekintik, s mostantól a chileieket foglalkoztató legfontosabb kérdések megoldásán fognak dolgozni. Hasonlóan nyilatkozott Evelyn Matthei, a santiagói régió egyik leggazdagabb települése, Providencia jobboldali polgármestere is, aki indulni készül a 2025-ös elnökválasztáson Kasttal szemben. A választók is belefáradtak, hogy egy remélt konszenzus megteremtése helyett, ez a népszavazás is csak polarizálta az országot.
A chileiek ráadásul egyre inkább olyan ügyek miatt aggódnak, amelyekre nem egy új alkotmány jelenhet gyógyírt. Az országot a közbiztonság válsága aggasztja. A 100 ezer lakosra jutó gyilkosságok száma az elmúlt öt évben 4,5-ről 6,7-re nőtt.
A gazdaság több mint egy évtizede stagnál, a közoktatás válsága, amely a 2016-os tüntetések során kezdett nyilvánvalóvá válni, továbbra is fennáll, a magánegészségügyi rendszer pedig komoly problémákkal küzd, ami súlyos terhet róhat az állami rendszerre. Egyesek, köztük az El País spanyol lap által idézett Eugenio Tironi szociológus szerint alkotmányozás helyett fontosabb lett volna egy szerényebb társadalmi-gazdasági reformtervet véghez vinni.
