Noha csak tizenegy perces Buda Flóra Anna 27 című animációs filmje, csak úgy hasít a filmes világban: nemrég felvették az Oscar-díjra esélyes animációs rövidfilmek szűkített listájára, májusban a 76. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte az Arany Pálmát a rövidfilmek versenyében, majd a budapesti 11. Friss Hús fesztiválon megkapta a legjobb magyar animációs filmnek járó elismerést. Nemrég pedig az Annecyi Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon nyerte el a fesztivál fődíját.
A film készítésében három, Szentendrén felnőtt testvér is részt vett: Mákó Bori a kifestésben segédkezett, míg Mákó Mári és Mákó Rozi az éteri, elektronikus zenéért feleltek, melyet Annecyban a legjobb eredeti filmzenéért tüntettek ki. És bár a film készítésében nem vett részt a negyedik testvér, Mákó Kató, azért őt is érdemes megemlíteni: szintén zenével foglalkozik, és Kollár-Klemencz László együttesében játszik.
Színt és zenét kevernek
A rendező a három testvér közül először Mákó Borit kereste fel, akivel 2018-ban diplomázott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen animáció mester szakon, majd a következő évben workshopot tartottak együtt a digitális festészetről a Hegyező Szabadiskola szervezésében. Így amikor jóval később Flóra elkezdett dolgozni a 27 című filmjén, Borit kifestőnek kérte fel, akinek a film számítógéppel rajzolt figuráit kellett digitálisan kiszíneznie.
– Ki is utaztam 2022-ben egy hónapra a Vendome nevű francia városba, ahol Flóra a filmet csinálta. Ott rajtam kívül még két magyar kifestő dolgozott, a feladatunk az volt, hogy a digitális ecsetünkkel az egyes kockákat úgy színezzük ki, hogy azokon passzoljanak a tónusok, a fények és az árnyékok is, de azért ne legyenek annyira pontosak, így teremtve meg a festés illúzióját – mondja Bori.
Munka közben tehát úgy járt el, mintha akvarellel dolgozna, csak éppen a képernyőjén nézte, hogyan keverednek egymással a színek.
Flóra filmje igencsak festői, ezért a képi világa is olyan hatást kelt, mint amikor régen az animátorok az egyes festékrétegeket cellre, vagyis celluloidra vitték fel, melyeket aztán egyenként befotóztak, hogy a képeket lejátszva mozgást keltsenek. A következő lépésben már a két zenész testvér, Mári és Rozi segített.
Bori még az egyetem alatt mutatta be őket a rendezőnek, akinek a lányok első lemezéről megtetszett két szám, illetve kérte, hogy küldjenek neki még filmes hangulatú szerzeményeket.
– Mi Rozival egy létező technoduó vagyunk, a nevünk pedig Committee, vagyis Bizottság. Ezzel a névvel a szentendrei gyökereinkre utalunk, vagyis a nyolcvanas években indult A. E. Bizottság nevű alternatív együttesre
– mondja Mári, majd Rozi hozzáteszi: – Amikor újabb számokat küldtünk Flórának, ő visszaírt nekünk, hogy a zenénk nagyon jól működik a jelenetek alatt. Mintha arra írtuk volna. Pedig amikor a számokon dolgoztunk, a film még nem is létezett. A zenében használt motívumok viszont jól összecsengtek a filmes történésekkel. Szóval egy pillanat műve volt az egész. Mint egy szerencsés bolygóegyüttállás.
Bonyolódik a képlet
A testvérek amúgy szívesen működnek együtt: Rozi például nemcsak Márival, de Borival is fellép duóban, a koncertjeiken pedig elektronikus tánczenét játszanak. A négy testvér életét már gyerekkoruktól fogva áthatotta a művészet, mivel édesanyjuk, Mákó Miklósné Velkey Katalin ének és irodalom szakos tanár, több kórusban is énekel, míg édesapjuk, Mákó Miklós nemzetközileg elismert trombitaművész, aki Szabados György zongoraművésszel együtt lépett fel, és turnézott Barry White amerikai soul- és funkénekessel is.
A testvéreknél már kis korukban fontos szerepet játszott a zene, Rozi például gyerekként a szüleik klasszikus és jazzlemezeit hallgatta, háromévesen Chick Corea zenéjére aludt el.
Már az általános iskolában ő volt a zenei szerkesztője a sulirádiókban, és a bulikban a DJ is. Nyolcévesen zongoradarabot komponált, tizenévesen számítógépen zenét írt, amivel irányt mutatott testvéreinek. – Én arra emlékszem, hogy a házunk falai között hallottuk a trombitaszót – mondja Mári. – Kis koromban néztem a nappaliban a rajzfilmet, miközben hallottam, hogy apa a másik szobában próbál. Nekem ezért ki kellett szűrnöm a tudatomban a trombitát, hogy a rajzfilm hangjára tudjak koncentrálni – meséli. Később persze bevonzotta a zene, ahogy Rozit is, a két testvér több zenei képzés után huszonéves korukban a Hágai Királyi Konzervatóriumon belül az Institute of Sonology nevű intézményben tanult elektronikus zenét. Mári aztán Hollandiában maradt, hogy zeneszerzést tanuljon mester szakon, azóta pedig kamaraegyütteseknek komponál Európa-szerte. 2021-ben pedig elkezdte a MOME-n a doktori képzést.
Élet a művészek városában
– A szüleink mellett a másik hatást Szentendre gyakorolta ránk, amely köztudottan a művészek városa. Gyerekkorunkban volt itt minden: rajzszakkör és zenei iskola, míg a múzeumokban egymást érték a különféle tárlatok, az utcán pedig performance és zenei fesztiválok. A két kedvenc helyemen, a Dalmát Pincében és a Vajda Lajos Stúdióban mindig zajlott a művészeti élet. Nekünk a barátainkkal természetes volt, hogy amikor egy szórakozóhelyen találkozunk, akkor nemcsak beszélgetünk és bulizgatunk, hanem megszervezünk egy kiállítást, netán egy ahhoz kapcsolódó koncertet – mondja Rozi. Az ő sokoldalúságát mutatja, hogy az elektronikus zenei képzés előtt a Magyar Iparművészeti Főiskolán (mai nevén: MOME) elvégzett egy grafikai tervezés mesterképzést, de végül a zenét választotta hivatásának. Budapesten és külföldön is elismert előadóművész, 2025-től pedig ő lesz a Trafó Kortárs Művészetek Házában a zenei programszervező.
Márival a Committee nevű formációjukat pedig még egy hangszergyűjtő haverjuk lakásán találták ki, amikor egymásnak háttal állva elkezdtek jammelni: Mári dobgépen, Rozi szintetizátoron játszott egymásnak „felelgetve”, amikor pedig visszahallgatták az eredményt, képtelenek voltak ülve maradni, és elkezdtek táncolni rá. – Hamar rájöttünk, hogy elég jól tudunk együttműködni, ezért evidens volt, hogy ezt meg kell ugranunk. Vagyis hogy ne csak stúdióban zenéljünk, hanem közönség előtt, élőben is. Hisz ha nekünk tetszett a zenénk, akkor az másoknál is működni fog – mondja Mári.
Borit a rajzolás felé még Rozi térítette el, amikor látta kis korában testvérét, ahogy papírlapon alkot.
Később Bori a saját rajzait videókamerával rögzítette, majd azokat lejátszva stop motion animációt készített, amelynek hatására a monitoron a figurái életre keltek.
Egy nyaraláson pedig az unokatestvéreit instruálta, akár egy rendező, hogy egy horrorisztikus kisfilmet készítsen velük. Érettségi után adta magát, hogy az Óbudai Képzőművészeti Szakképző Iskolába jelentkezzen, majd a MOME-ra animáció szakra, jelenleg pedig doktori képzésre jár. A Mákó testvérek tehát folyamatosan fejlesztik magukat, de bevallásuk szerint az egyetemi tanáraik mellett egymástól is rengeteget tanulnak.
Keserédes és humoros
A 27 című rövidfilm igen komplex problémát jár körül: a mai, huszonéves fiatalok hétköznapjainak nehézségeit és útkeresését. A film egyszerre keserédes és humoros: a kezdő jelenetben a főhős, Alice, egy huszonhét éves lány az erotikus álmában egy rendőr férfival és -nővel kerül édes hármasba, majd megtudjuk, hogy a valóságban még otthon él az anyjával és az öccsével, az egyetlen személyes tere pedig a saját szobája. Lapunknak a rendező, Buda Anna Flóra korábban elmondta, hogy eredetileg egy animációs pornófilmet akart készíteni, de aztán rájött, őt zavarja, hogy ezekben a filmekben nincsen sztori, és nem tudjuk, hogy kik a szereplők. Ezért úgy döntött, a saját életét viszi filmre, vagyis azt az életszakaszát, amikor még otthon lakott a szüleivel.
