Azt állította Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója (az Indexnek, Huszárvágás címmel megjelent könyve kapcsán), hogy „ez a kormányzat sokszor hajt végre huszárvágásszerű mozdulatokat, mint például a legutóbbi brüsszeli csúcson”.
Ezzel szemben a tény az, hogy Orbán Balázs főnöke Brüsszelben óvatosan visszadugta kardját a hüvelyébe, majd szép halkan kisomfordált az ülésteremből. Ha ez huszárvágás, akkor a huszároknak annyi.
Azt is állította a politikai igazgató (ugyanott), hogy „huszárvágás kell ahhoz is, hogy egyszerre legyen stratégiai partnerségünk Izraellel, illetve Egyiptommal és Törökországgal”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a huszárvágás a szó átvitt értelmében gyors, határozott, meglepetésszerű, mindent egy tétre feltevő húzás – ahogy azt maga a szerző is írja könyvében –, ezekben az esetekben ugyanakkor hosszú évek óta zajló pávatáncról van szó, ahogy azt egy másik szerző, egy másik Orbán nevezte. Olyat viszont, hogy egy páva huszárvágásokkal táncol, még nem láttunk.
Azt állította továbbá Orbán Balázs, hogy Magyarország Ukrajna ügyében „nem kerékkötő, hanem kulcsállam. Ha mindig azt az álláspontot fogadjuk el, amit a többiek, akkor nem vagyunk kulcsállam, (…) és akkor még nagyobb lenne a káosz az európai politikában.”
Ezzel szemben a tény az, hogy az Ukrajna ellen folyó orosz agresszióval kapcsolatban nincs káosz az európai politikában, legföljebb némi zavar, de azt éppen az Orbán-kormány okozza. Ha csatlakoznánk a többiekhez, megszűnne a zavar. Igaz, kulcsállam sem lehetnénk. Mármint az oroszok kulcsállama.
Azt állította ezenkívül a politikai igazgató, hogy „Magyarország felvállalja és megmutatja, hogy a térségnek van egy eltérő értelmezése erről a konfliktusról. Ezért vagyunk kulcsállam, keystone state ebben a konfliktusban is, ahogy az angol szakirodalom ezt nevezi.”
Ezzel szemben a tény az, hogy egyes politikai elemzők ugyan valóban használják ezt a fogalmat, de nem azokra az országokra, amelyek egy szövetségi rendszerből kilógva összejátszanak az ellenféllel, hanem amelyek valamilyen összekötő szerepet tudnak játszani. Keystone State-nek egyébként Pennsylvaniát nevezik, amely az Egyesült Államok létrejöttében kulcsszerepet töltött be, az új ország felépített boltozatának mintegy a záróköve volt. Orbán Viktor Magyarországa viszont a kész uniós boltozat egyik kövét akarja kiverni. Ha sikerül, tényleg kulcsállam leszünk. A rombolás kulcsa.
Azt állította ugyancsak Orbán Balázs (a pestisracok.hu-nak az úgynevezett szuverenitásvédelmi törvényről), hogy „egy magát komolyan vevő ország nem hagyhatja, hogy a politikáját kívülről finanszírozzák. Ha megkérdeznénk egy amerikait, egy németet, egy franciát, (…) még csak nem is értenék, hogy miről beszélünk.”
Ezzel szemben a tény az, hogy értenék, de ha mondjuk a franciák esetleg tényleg nem értik, akkor Orbán Balázs segíthetne nekik, megemlítve, hogy a részben magyar állami tulajdonú MKB Bank tízmillió eurós kölcsönnel segítette a szélsőjobboldali Marine Le Pent elnökválasztási kampányában. Nyilván a francia szuverenitást védve.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
