- Tervezett önkívület

Tarnóczi Jakab nem először engedi be előadásának díszletébe a nézőt. A Magányos emberek esetében is megszólította a közönséget, a Kamrában, hogy próbálja ki a színpadi teret és ez így történik a Katona József Színház nagyszínpadán az Extázis című előadásnál is. Annyira nem bízza ezt a gesztust a véletlenre, hogy a nézők egy útmutatót is kapnak az extázishoz. Ebben szerepel rögtön a prológus, ami nem kevesebb, mint harminc perc. Ennyi időt is el lehet tölteni a színpadi térben (Díszlettervező: Devich Botond) az előadás előtt. Akkor még nem lehet tudni, hogy melyik színpadi részlet miért olyan, amilyen, illetve a színészek miért azt csinálják, akár a közönséggel együtt is, mint amit épp tesznek. Oldásnak persze elég jó. A premieren még olyan néző is akadt, aki szelfizett az ismerős színésszel. Az interaktivitásba sok minden belefért. Az biztos, ha valakiben volt valamilyen idegenség azzal kapcsolatban, ami a következő több mint kétszáz percben történik a színpadon, az jó esetben el is múlt.

Tarnóczi Jakab és Varga Zsófia nem először hoznak létre szinte a semmiből előadást. Ezt tették például az Isten, haza, család esetében és valamennyire a Magányos embereknél is. Ez a helyzet inspirálja az alkotókat, és az eredmény sem marad el. Persze vannak, akik kevésbé tudnak kapcsolódni ehhez a nem éppen gyorsan kibontakozó dramaturgiai variációhoz. Taranóczi Extázisa egy összművészeti produktum. A tér és a jelmezek (tervező: Giliga Ilka) mellett fontos a zene (Bencsik Levente, Hunyadi Máté), illetve a koreográfia (Chukorka Emese), nem beszélve az operatőrökről (Török Marcell, Kovács Bálint), akiknek a kamerája élőben hozza közel a szereplőket a nézőkhöz. Ily módon gyakorlatilag egy film, vagy egyfajta párhuzamos jelenetekből álló valóságshow szemtanúivá is avatja a közönséget a produkció.

A cselekményt pedig gyakorlatilag egy spontán házbuli eseményei adják. Fiatalok, barátok, ismerősök összejönnek és jól akarják érezni magukat, egyszerűn jól akarnak lenni. Ehhez használnak hangulatjavítókat, drogokat. Várják az extázist, a tervezett önkívületet. Közben beavatódunk egy család titkaiba, terápiába, viszonyokba, összekapaszkodásokba. Minden viszonylagos, mozaikos, széteső, hogy aztán valahogy összeálljon valamiféle töredezett egésszé.

A színészek: Bányai Kelemen Barna, Béres Bence, Dankó István, Gloviczki Bernát, Jakab Balázs, Jordán Adél, Kanyó Kata, Lengyel Benjámin, Mentes Júlia, Pálos Hanna, Pásztor Dániel és Tóth Zsófia remek csapatot alkotnak. Egymásra rezdülnek, miközben mindegyikőjüknek megvan a saját hangja, karaktere.

Az előadás arra int, hogy semmi sem lezárt, főként a húszas éveiben járó generáció keresi saját magát, de nem rekeszt ki senkit és semmit. Kérdéseik vannak és kutatják a válaszokat, sokszor maguk is szétesnek, de aztán valahogy összerakják magukat. A másik fontos tanúság, az elfogadás. Nem az a lényeg, hogy ki honnan jött és ki milyen neműhöz vonzódik. Az számít, hogy merjünk és akarjunk jól lenni! Még akkor is, ha a körülmények épp ez ellen dolgoznak.

A nézők nem csak az előadás előtt, hanem a meghatározott idejű szünetekben és az epilógus alatt is felmehetnek a színpadra. Ezt néhányan meg is teszik. Közösen lerombolják a határokat. Önkívületben, vagy anélkül meg akarnak élni néhány önfeledt pillanatot, percet. Színházi extázis, szétesve, vagy tervezetten összerendezve, erre invitálja a vállalkozó kedvűeket Tarnóczi Jakab új rendezése.