„Digitális szabadságharcosokat” toboroz a Megafon, vélhetőleg az idei két választás elé-alá kórusban tütülésre, hogy ha az egyik díszpatriótát letiltanánk, menten tíz másik fiókból szórják ránk a kéretlen üzeneteket. Akinek a szabadsága (meg az ép esze) itt veszélyben forog, azok a mezei felhasználók, nem a jól fizetett Facebook-forradalmárok, akik a láthatatlan ellenséggel harcolnak, de még extra seregeket is be kell vetniük, mert a baloldal jelen állapotában sajnos oly vérszegény, hogy már a legádázabb jobboldali szavazót se tudja maga ellen feltüzelni. Ezért kellenek a Megafon-huszárok, mint hivatásos hergelők, kopipészttel sokszorosítva, Bese Gergő atya házi áldásával gazdagon kísérve.
Pénz van rá dögivel – bár senkinek nem árulják el, mennyi, csak hogy „jobboldali üzletemberektől” jön, nyilván önszántukból –, ha már csak az álláshirdetésük reklámozására egy hónap alatt eldurrantottak 15 millát. A „képzés” ráadásul ingyenes, úgyhogy eljátszottam a gondolattal, hogy jelentkezem, csak sajnos nem vagyok célcsoport, sem 18–45 év közötti, bár ezt még be tudnám füllenteni, ha Gábor Zsazsának is sikerült vagy két évtizedig hatvanasnak maradnia. Nagyobb gond, hogy férfi se vagyok, akinek nyilván minden szava kétszer olyan hiteles, mint egy nőnek, még akkor is, ha ő Szakács Pisti, aki rossz nyelvek szerint saját magáról tesz fel kérdéseket a gyakorikérdések.hu-ra, hogy létezését igazolni tudja. Mehetnék egyből a Zs kategóriába, akiknek még olyan eposzi jelzők se jutnak, mint a Kopasz, a Rocker, a Gazda, vagy az Apu, és a csoportos szelfiken is mindig kitakarnának Apáti Bence fejével.
Nem vennének nekem tízezer követőt se egy indonéz trollfarmról, és nem kommentelnének elsőként a falamra, ha megosztok egy mégoly zseniálisan újszerű posztot woke-baloldal, migránsterror, Gyurcsány, KamuGeri, Brüsszel, Soros, avagy most visítsatok, lipsik témában.
Már ott elvéreznék, hogy nem bírok napi ötöt szelfizni, sem ennyiszer átöltözni egy képhez, de ezt télen még megoldanám öt különböző sapkával, és kell valami narancsszínű kiegészítő is, fülvédő, boa vagy szépségpötty Csak a Fidesz felirattal. Továbbá focimez, pizsama, katonai rohamsisak, kocsibelső, ami épp a témámhoz passzol, mert nem mindenki olyan szerencsés, hogy naponta hívják az összes tévébe, mint Deák Dánielt, aki még mindig politológusként és vezető elemzőként futtatja magát, én meg az újságírót se merném kiírni a nevem mellé, miután felcsaptam megafonosnak. Eddig azokat is kerültem, akik saját fejükkel plakátolják ki az oldalukat, mintha ez is felkiáltójel (fejkiáltójel) lenne, csakhogy meg kell szoknom, írásjelből nincs túmács, így az se tűnik fel, ha egyik-másik nincs jó helyen. Ezt csak a nyelvtannácik veszik észre, tőlük meg nem kell tartani a követőtáborban, ahol általában hallás után írnak le dolgokat, vélhetően egy, eddig a nyelvészek előtt is ismeretlen tájszólás alapján. Aztán csak minél többször fekszem rá a Caps Lockra, annál jobban felkeltem a figyelmet, bár a gépelve kiabálás tipikus boomerszokás, amit sok, fiatalosnak ható emodzsival lehet ellensúlyozni (a kamasz gyerekeim erről mást gondolnak). A piktogramok egyebek emellett arra is szolgálnak, hogy a követőinknek elbábozzunk ujjakkal, zászlókkal meg szmájlikkal minden egyes állítást. Sajnos a nagybetűvel írt köznevektől is összerezzenek, de ha ezzel is lehet emelni a mondandóm jelentőségét, akkor legyen mostantól minden kapitális, ami Nemzeti, Polgári és Ennyi!
Naponta legalább két-három poszttal már elindulhatok, ebből egy a központból kapott, Paintben ácsolt mém, egy szelfi (nem lehetne még pár hétig koszorú?), és egy ütős saját videó, bár nyilván van erre stáb, akik felveszik a „szerkesztőségben”, majd megvágják és akciófilmesítik a vizuális tartalmakat, a napi és a heti terv alapján. Nekem csak fel kell mondanom a szövegemet dühös képpel, erős gesztikulációval – majd ezt is még gyakorolnom kell a tükör előtt, csak semmi cukiskodás, a Nemzet sorsa itt a tét, meg az Emberek tájékoztatása az Aktuális Veszélyhelyzetekről. Az sem okoz zavart, ha a baráti Index, amire hivatkoztunk, épp a kék műbőr kanapé hátterű (szintén egyedi kézjegyünk) posztunkban, bejelentés nélkül váratlanul épp ellentétes értelműre írja át a már publikált cikkét, hogy nem Karácsony Gergely, hanem mégis Lázár János miatt bukjuk a Budapest-bérletet, kapja csak ezt is Karácsony a nyakába.
Napközben jöhetnek még az improvizatív művészi képességeimet megcsillantó random bejegyzések, például találok a városban egy teli szemeteskukát, lefotózom, lóbetűkkel ráírom a képre: „EZ IS KARÁCSONY SZEMETE!” Mintha csak ő szórta volna oda, mert tőle kitelik. Mindjárt írok is egy teszt-posztot: „(indítok egy felemelt mutatóujjal) Karácsony Gergely (bohócfej) nem takaríttatja a várost (seprű), mert NEM TISZTELI Budapest (szívecske) lakóit (magyar zászló) sem az idelátogató embereket (fehér turistafej, semmi woke-sárga vagy fekete arc). Szelfizni bezzeg ilyenkor is tud!!!!” (Kép mentése a főpolgármester Facebookjáról, beillesztés alá) „VIZIBICIKLI ÚT KELLETT BUDAPESTNEK!!!” Később a képet még újrahasznosítom, más, erős feliratokkal.
Aztán átmegyek a szomszéd nénihez, megkérem anyukámat (mert még otthon lakom), hogy fotózzon le vele, de ő ne legyen felismerhető, mikor megosztom: „Segítsetek a rászoruló időseknek és gyengénlátóknak kitölteni a Nemzeti Konzultációt! A dollárbaloldal azt akarja, hogy ne éljenek a jogaikkal!!!” Kezdek máris fáradni, kurva nehéz kenyér ez. Nem lehet mindenki olyan utánozhatatlan, eredeti tehetség, mint Pistink, akiből csak úgy magától bugyborékolnak fel az olyan videóötletek, mint az „újévi fogadalom tipp libisknek: jövőre legyetek ti is Fideszesek!” Van még mit tanulnom a mestertől.
