Sehogy ne épüljön meg a Rákosrendező területére tervezett nagyberuházás, sőt már semmi ne épüljön az országban, ami nem létfontosságú. Minden építkezést, amit csak lehet, haladéktalanul le kell állítani.
Rendszeresen olvashatunk arról, hogy kiszakadt a korlát, leszakadt az erkély, leomlott a homlokzat, rázuhant valakire a vakolat, lerogyott a tetőszerkezet. Ezek csak a „látványos” részei az épületeink leromlásának, hiszen kívülről nem látszik az, hogy cserére szorulnak a villany-, víz- és gázvezetékek, tetőszerkezetek és a házak egyéb elemei. Mivel a lakóknak nincs pénzük a felújításra (vagy inkább másra költik a pénzüket), az állami vagy önkormányzati támogatás pedig általában elérhetetlen számukra, a leromlás folyamata megállíthatatlan. Így egyebek mellett a majdani javítások, felújítások költsége is rohamosan növekszik. Ugyanakkor még a veszélyhelyzetek azonosítására sincs pénz és szakember, nemhogy a veszélyek megelőzésére.
Nem „csupán” az a baj, hogy épületeink egyre balesetveszélyesebbé válnak. Az éghajlatváltozás miatt az egyre szélsőségesebbé váló időjárás még inkább fenyegeti a lakókat. Már 2018-ban megállapította az Országgyűlés által egyhangúan elfogadott Nemzeti Alkalmazkodási Stratégia: „Az épített környezetre és a települési infrastruktúrára a legjelentősebb fizikai veszélyt a hőhullámok, a viharokat kísérő özönvízszerű esőzések, a megnövekedett szélsebesség jelentik.” Az újabb kutatások eredményei pedig egyre szomorúbb jövőt vetítenek előre. Többek között megállapították: már ebben az évtizedben leállhat az észak-atlanti óceáni bukóáramlás, aminek következtében hazánkban (is) nyáron gyakorivá válik a 40 Celsius fokot meghaladó hőség, télen a mínusz 30 foknál hidegebb napok sorozata, és a szélsőségesen száraz időszakok özönvízszerű esőkkel váltakozhatnak. Márpedig a hőség 27 féle módon támadja az emberi szervezetet, akár annak összeomlását is előidézve, a rendkívüli hideg szervezetünkre gyakorolt hatását pedig aligha kell részletezni.
Mindennek tetejébe az elmúlt időszak arra is megtaníthatott (volna) bennünket, hogy energiaellátásunk igen bizonytalan lábakon áll. Még ha nem fenyegetne az a veszély, hogy megszakad a gáz- vagy áramimportunk, akkor is kérdéses, hogy miként lesz elegendő energiánk, ha egész Európát egyidejűleg sújtja tartósan a rendkívüli hőség vagy fagy. Azonban még a hazai energiarendszerek megbízhatósága is leromlik, amint azt a Nemzeti Alkalmazkodási Stratégia is megállapítja: „Az energiaszállítási rendszerek, közüzemi szolgáltatások körében is növekvő kockázatok azonosíthatók” a klímaválság következtében. (Ezt már meg is tapasztalhattuk, amikor a Paksi Atomerőmű teljesítményét vissza kellett fogni a Duna vizének megemelkedett hőmérséklete miatt, vagy amikor a Dunántúlon vihar miatt több tízezer háztartás maradt áram nélkül.)
Mindez különösen riasztó annak fényében, hogy a hazai épületállomány energiahatékonysága rendkívül rossz.
Tehát a meglévő épületállomány felújítása, korszerűsítése abszolút elsőbbséget kell élvezzen, minden lehetséges forrást, szakembert át kell csoportosítani erre a feladatra. Ez azt is jelenti, hogy fel kell számolni az épületfelújítások egyik legnagyobb akadályát: azt, hogy az új beruházások elszívják a felújításoktól a pénzt és a szakembereket is. Még akinek lenne pénze és hajlandósága befektetni háza, lakása energetikai korszerűsítésébe, az is nehezen talál megfelelő szakembert a kivitelezéshez, és nagy a kockázata annak, hogy végül kontárok végzik a munkát.
Van még egy életbevágó indoka annak, hogy miért kell azonnal abbahagyni az újabb épületek, utak és egyéb létesítmények építését. Minden ilyen beruházás rengeteg építőanyagot és energiát igényel, valamint hatalmas mennyiségű hulladékkal jár. Például a cement és az acél előállítása a legenergiaintenzívebb gazdasági tevékenységek közé tartozik. Az építőanyagok bányászata pedig az egyik leginkább környezetromboló tevékenység. Pest megye délkeleti térségének nagy részét már most is ökológia katasztrófa sújtotta területnek kellene nyilvánítani az ott folyó kavicsbányászat miatt: nagy területeken távolították el a termőföldet, értékes természeti területeket számoltak fel, a kavicsbányák területén kialakult tavak vize pedig intenzíven párolog, aminek következtében vészesen csökkent a talajvízszint.
Miközben a klímaválság miatt is létfontosságú a termőföld, illetve a természeti területek megóvása, az új létesítmények egyre több területet foglalnak el: 1990 és 2019 között a művelésből kivont területek nagysága megkétszereződött, és hazánk teljes területének immár 21 százalékát foglalták el (2020 óta a KSH már nem is meri közzétenni a frissebb adatokat). Ráadásul Magyarország ma már 2,4-szer nagyobb mértékben használja fel a biokapacitását, mint amennyit szabad lenne, ha az elkövetkező évtizedekben is szeretnénk életben maradni. (A biokapacitás a természeti környezet azon képessége, hogy előállítsa az ember által felhasznált biológiai anyagokat, valamint feldolgozza az ember által termelt hulladékot.)
Minden egyes ember sokat tehet azért, hogy megfékezzük a mindannyiunk pusztulását előrevetítő folyamatokat. Tájékozódjunk és tájékoztassunk (például úgy, hogy a lehető legszélesebb körben megosztjuk ezt a cikket és a hasonló jellegű anyagokat), valamint támogassuk azokat a mozgalmakat, szerveződéseket, amelyek azért dolgoznak, hogy megóvják a létfeltételeinket biztosító természeti javakat!
A szerző a Levegő Munkacsoport elnöke
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
