Péntek és vasárnap között több százezren tüntettek Németország városaiban az AfD ellen. A botrány azután tört ki, hogy a Correctiv című lap leleplezte: november végén az AfD több politikusa vett részt egy pontsdami konferencián, amelyen arról beszéltek, ki kell utasítani Németországból nem csak a bevándorlókat, hanem a külföldi gyökerekkel rendelkező német állampolgárokat is.
Nancy Faeser belügyminiszter szerint a potsdami találkozó az 1942 januári wannseei konferencia szellemiségét idézi, amelyen a zsidókérdés "végső megoldásáról" döntöttek a nemzetiszocialista küldöttek. De mit lehet tenni az AfD-vel szemben? A német politikai élet szereplői inkább szkeptikusak avval kapcsolatban, be lehet-e tiltani az AfD-t, de ahogy telik az idő, s vesznek részt mind többen a szélsőséges párt elleni tüntetéseken, úgy merülhet fel egyre komolyabban ez a kérdés. Ez politikai szempontból is fontos, hiszen ősszel három keletnémet tartományban is választást rendeznek, s az AfD mindegyiken az első helyen végezhet átlagosan 35 százalékos eredménnyel. Egész Európa számára rossz üzenete lenne annak, ha egy, a remigrációt hirdető párt győzne Szász-Anhaltban, Türingiában vagy Brandenburgban.
A politikai életben, illetve a társadalomban is egyre élesedik a vita arról, hogyan lehetne jogi lépéseket tenni az AfD ellen.
Pártbetiltásra volt már példa az NSZK-ban is, igaz, csak kétszer. Az ötvenes években feloszlatták az NSDAP (Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) utódszervét, az SRP-t, valamint a kommunista KPD-t. Már jóval a német egység megvalósulása után a szélsőjobboldali NPD betiltása érdekében több eljárás is indult, ám az Alkotmánybíróság 2017 januárjában nem talált okot a párt betiltására, de azt rögzítette, hogy az ellenséges a német alkotmánnyal szemben. Ezt követően úgy módosították a pártfinanszírozási törvényt, hogy az NPD ne részesülhessen állami támogatásból.
Az AfD esetében a betiltás a legradikálisabb lehetőség lenne, de más lehetőség is adódik a párttal szembeni fellépésre. A német alaptörvény 21. cikkének 2. bekezdése szerint az a párt tekinthető alkotmányellenesnek és tiltható be, amelynek tevékenysége „a szabad demokratikus alaprend megzavarására vagy megszüntetésére, illetve a Német Szövetségi Köztársaság létének veszélyeztetésére irányul”. Ezt azonban nagyon nehéz bizonyítani.
Politikai pártot csak a szövetségi Alkotmánybíróság oszlathat fel.
A szövetségi kormány, a Bundestag vagy a felsőház, a Bundesrat ugyanakkor kérheti a betiltást. Olyan pártok esetében, amelyek csak egy tartományban léteznek, az eljárást az adott tartományi kormány is kezdeményezheti. Peter Huber volt alkotmánybíró nemrégiben azt közölte, egy párt akkor tiltható be, ha az emberi méltóságot, a demokráciát és az alapvető jogállamiságot veszélyezteti.
Az alkotmányellenes nézetek terjesztése – amint azt az NPD esetében is láthattuk – önmagában még nem elegendő a betiltáshoz. Ehhez ugyanis – a törvény megfogalmazása szerint – a demokratikus berendezkedéssel szembeni "aktívan militáns, agresszív magatartásnak" is jelen kell lennie. Huber szerint a betiltás kritériuma az is, hogy egy pártnak reális esélye kell legyen a fenyegetés megvalósítására. Más szóval - komoly politikai tényezőnek kell lennie, ami az NPD-re nem volt érvényes.
Felmerül egy másik lehetőség, az, amit az NPD esetében alkalmaztak: kizárni az AfD-t az államilag támogatott pártok köréből. Ez reális opció ugyan, de kérdés, átmegy-e az Alkotmánybíróságon.
Az AfD egyesületeinek betiltását is kezdeményezni lehet. Olyan csoportokról van szó, amelyeket az Alkotmányvédelmi Hivatal szélsőségesnek minősített – mutatott rá Klaus Ferdinand Gärditz bonni alkotmányjogász a Frankfurter Allgemeine Zeitungban. Az AfD három tartományi szervezete a "határozottan szélsőjobboldali" kategóriába tartozik: a szászországi, a szász-anhalti és a türingiai szervezetről van szó. Szóba került az AfD ifjúsági szervezete, a Junge Alternative (Ifjúsági Alternatíva) betiltása is. Erre tett javaslatot a Zöldeket irányító Omid Nouripour. Az egyesületeket a szövetségi belügyminisztérium is betilthatja, ha azok az alkotmányos rendet veszélyeztetik. Nancy Faeser belügyminiszter 2023 novemberében például betiltotta a Hamász és a Samidoun palesztin iszlamista szervezet németországi működését.
Nem csak csoportok, hanem egyes politikusok is elveszíthetik jogaikat. A Campact kampányhálózat online petíciója felszólítja a német kormányt, forduljon az alkotmánybírósághoz Björn Höcke AfD-politikus alapjogainak megvonása ügyében. A petíciót eddig csaknem másfélmillióan írták alá. Az alapjogok elvesztése is a "védekező demokrácia" egyik rendelkezése. Ez azt biztosítja, hogy a demokrácia ellenségei ne tehessenek lépéseket a demokrácia felszámolásáért. Ugyanakkor ha a petíció sikerrel járna is, Höcke csak ideiglenesen és viszonylag rövid időre veszítené el egyes politikai jogait, s nem indulhatna parlamenti képviselőként.
A remigráció osztrák ideológusa
Mint a Correctiv cikkéből ismert, a Potsdam melletti szállodában november 25-én tartottak körülbelül 25-30 ember előtt szélsőséges előadásokat, AfD-funkcionáriusok, továbbá neonácik, és olyan a háttérbe húzódó vállalkozók előtt, akik eszmeileg közel érzik magukat a rasszista társasághoz, feladatuk pedig elsősorban az, hogy az „új eszmék” megvalósításához anyagi támogatást nyújtsanak. Közéjük tartozik a rendezvénynek otthont adó kis szálloda tulajdonosa is.
Az első és egyben legfontosabb előadó a mindössze 35 éves osztrák Martin Sellner volt. A Bécs közeli Badenből származik, ahol jól szituált családban nőtt fel. Filozófiát tanult a bécsi egyetemen. A szélsőséges ideológiát a legismertebb ausztriai holokauszttagadótól. Gottfried Küsseltől sajátította el. Hatására antiszemita plakátokat ragasztott, kereste a lázadás lehetőségeit, s jutott el az extrém diákszervezetekből kinőtt fasisztoid Burschenschaft egyik bécsi egységéhez, az Olimpiához. 2012-ben aztán a francia identitáriusoknál járt, s szélsőséges csoport mintájára szervezte meg osztrák mozgalmát, az IBÖ-t (Identitäre Bewegung Österreich) amely a „gyökerekhez való visszatérést” követeli a haza és a nemzet fogalmára építve.
Az osztrák föld az osztrákoké, a német a németeké, a francia franciáké - hangzik a leegyszerűsített fajelmélet, amely Európa védelmét tűzi zászlajára az idegenekkel, a barbár külföldiekkel szemben. Tavaly könyve is megjelent, amelyben már vázolta a Potsdamban nagy sikerrel előadott elképzelését a remigrációról, a bevándorlók deportálásáról.
Sellner 2019 táján elcsendesedett, amikor az osztrák alkotmányvédők rájöttek, hogy 1500 euróval támogatta az új-zélandi Christchurchben két muzulmán mecset látogatóit fegyverrel gyilkoló ausztrál terroristát, személyesen is találkoztak a merénylet előtt, s mélyen egyetértettek az elengedhetetlen lakosságcseréről. De mire házkutatási paranccsal kopogtattak, Sellner, ki tudja kitől, már fülest kapott, s minden olyan iratot, amely esetleges nemzetközi terrorista kapcsolataira utalt, eltüntetett. S bár megőrizte tisztségét a passzívabbá vált IBÖ élén, a mozgalom elé egy fedőszervezetet állítottak „Die Österreicher“-t, azaz Az Osztrákok néven, amelyet kevésbé ismert harcostársak vezetnek.
Nem a novemberi potsdami felkérés aktivizálta az osztrák fajvédőt, hanem a Covid vírussal szemben kibontakozó oltásellenesség. Újra kapcsolódni tudott a hazai és a nemzetközi szélsőségesekhez, hamar meglelve a vírus és az azokat terjesztő migránsok közötti összefüggéseket. Lassan a német AfD, illetve az Osztrák Szabadságpárt, az FPÖ is feladta a mozgalommal szembeni ellenérzéseit.
Akkor, amikor a német szélsőjobb novemberben Potsdamba hívta, Sellner már „továbbfejlesztette” szélsőséges elméletét , azt hirdetve, hogy nem csak a bevándorlókat kell kitoloncolni az európai kontinensről, hanem azokat is, akik rendelkeznek ugyan állampolgársággal a vendéglátó országban, de képtelenek az alkalmazkodásra, a honi kultúra, a szokások átvételére. Milliós tömegről van szó, szerinte az alkalmatlanokat észak-afrikai országokba kellene terelni, s arra kötelezni őket, hogy ott éljék le az életüket, de új országukban lehetőséget kapnak a tanulásra, a „szükséges civilizáltság” megszerzésére.
A „mestertervét” Potsdamban előadó Sellner később is hangoztatta, hogy ő nem erőszakos lakosságcserét képzel el internálótáborral, hanem egy hosszú, több éves „türelmes” „népcserélő” folyamatot.
Jóllehet az osztrák előadását helyben általános egyetértés fogadta, inkább csak arról indult egyfajta közös gondolkodás, miként lehet a „csereprogramot” lebonyolítani.
Mindenesetre az AfD társelnöke, a Bécsben az FPÖ-nél is szívesen látott Alice Weidel munkatársa, aki részt vett a rendezvényen, lemondásra kényszerült, s egy, a jobboldali CDU közelében tevékenykedő érdeklődő is „megégette magát”.
Az Európai Parlamentben az AfD-vel közös frakcióban ülő osztrák FPÖ a német rokonhoz képest szalonképesebbnek tűnő párt - egyetlen funkcionáriusa sem képviseli a német-rasszista ideológiát, legalábbis nyilvánosan nem írta a Der Standard. „Nem tenne jót a hatalom megszerzésén fáradozó pártnak a barátság az AfD-vel” – írta a lap. (Az FPÖ vezeti az osztrák közvélemény-kutatásokat.) A Die Presse napilap ugyanakkor azt firtatja, Ausztria miért hallgat, hiszen az FPÖ sem különb az AfD-nél
A német vidéki szálloda rendezvényét a szervezők titokban akarták tartani, a meghívottakkal előzetesen csak levélben érintkeztek. De a levelek másolatai eljutottak a Correctivhez, melynek munkatársa vendégként jelentkezett be a szállodába, s kifigyelte az érkezőket.