A számítógépes játékok népszerűsége napjainkban töretlen: egy-egy játék megjelenését olyan izgalommal várják rajongók százezrei, akár egy népszerű filmszéria újabb részét vagy egy bestseller könyvsorozat legújabb kötetét. De vajon a számítógépes játék is ugyanúgy művészeti alkotásnak tekinthető-e, akár egy film vagy egy regény?
A kérdést nemrég az Auróra Közösségi Házban járták körbe a Szájensz Szeánsz eseményén (lásd keretes írásunkat), ahol Kőszeghy Ferenc irodalomtudós, az ELTE doktorandusza, a Mérce újságírója, illetve Milbacher Dániel, a Polémia Intézet politológusa beszélgetett a Szájensz Szeánsz alapítójával, Czabán Samuval. Mindhárman „tapasztalati szakértők” is, hisz már fiatal koruk óta játszanak számítógépen, így nemcsak elméletben, de gyakorlatban is jól ismerik a témát.
Éppen ezért személyesebb hangvételű volt a beszélgetés, amit Czabán egy anekdotával indított, hogy megvilágítsa, miért született meg az esemény. – Tizenöt éve játszom, és arra lettem figyelmes, hogy akarva-akaratlanul is egy értékhierarchiát kapcsolok a videójátékkal eltöltött időhöz – mondta, példának hozva fel, ha egy este a barátnőjének azt mondja, még kétszáz oldal van hátra egy Dosztojevszkij-regényből, akkor a párja valószínűleg nem haragszik meg, ha olvasni kezd. Ha viszont azzal jönne, hogy még két órát szeretne játszani a kedvenc játékával, akkor valószínűleg furcsán nézne rá, mondván, a gaming (vagyis a játszás) „nem legitim” módja az időtöltésnek. Czabánt egy ismerőse azonban meggyőzte arról, hogy a játszás is lehet értékes időtöltés, hisz az egy regényhez hasonlóan történetet mond el. A moderátorban ezután merült fel a kérdés: vajon művészet-e a számítógépes játék?
Hozzáadott érték
A kérdéssel egy lényegi probléma van, miszerint létezik-e egyáltalán a művészetnek normatív, vagyis követendő szabályrendszere. Kőszeghy szerint nem árt tisztázni ezt a kérdést, hisz a modernitással elengedtük azt a felfogást, hogy a művészetnek szigorú szabályai vannak, így az alkotó bármit leírhat, lefesthet és komponálhat, vagyis egy megkötések nélküli művészeti világban akár a számítógépes játék is művészetnek számít.
A játékoknak másrészt komoly piaca van: a rajongók nemcsak veszik azokat, de rendezvényeket is szerveznek (angolul fan convention, rövidebb nevén con, ahol egy-egy játék rajongói összegyűlnek), illetve külön lapokban tárgyalják azok minőségét, játékmenetét, a nyugati egyetemeken pedig a játéktudománnyal foglalkozó, úgynevezett ludológiai kutatások során többek közt a téma kulturális sajátosságait vizsgálják. Kőszeghy szerint ez egy olyan kulturális ág, mely emberek millióinak mindennapjait és fantáziáját foglalkoztatja, ezért
ahelyett, hogy időrablásként könyvelnénk el, meg kell értenünk, milyen értéket ad hozzá az életünkhöz.
Élvezni és értelmezni
Milbacher szerint a videójátékokkal az évtizedek során hasonló történt, mint az irodalommal: vannak olyan alkotások, amelyeket csak egy szűk kör szeret, és léteznek olyanok, amelyeket milliós tételben adnak el, de akárcsak a könyvek esetében, nem biztos, hogy az a legjobb, amelyikért sokan rajonganak. Az elemző szerint noha a játékipar még fiatal, már a kilencvenes évektől megjelentek az igazán élvezhető és komplex alkotások. Ilyen az Age of Empires című valós idejű stratégiai játék, melyben a számolás, a reflexek és a taktikai gondolkodás is fontos szerepet kap.
Milbacher szerint ezek a szempontok igénybe veszik az embert, akárcsak az olvasás, hisz a játékmenet során a látottakat nemcsak élvezzük, de értelmeznünk is kell. Kőszeghy egyes RPG-k (role-playing games, magyarul szerepjátékok) esetében ráadásul úgy érzi, mintha író lenne, hisz a játék közben a döntéseivel maga alakítja a történetet. Példának hozta fel a The Witcher című lengyel videójáték harmadik részét, amelyet érdemes legalább kétszer végigjátszani, mivel mindkétszer teljesen más lesz a kifutása.
Fiatal művészeti ág
A számítógépes játékok több művészeti ághoz is kapcsolódnak, hisz nem csak egy történetet mondanak el, mint egy regény vagy egy film, a képi világuk is olykor festői, miközben a zenéjüket ugyanúgy megkomponálják, akár egy hollywoodi szuperprodukcióét. Kőszeghy szerint ráadásul a játékok között is megjelentek a komolyabb, filozofikus alkotások, akárcsak más művészeti ágak esetében, melyeknél szintén időre volt szükség, hogy az igazán kvalitásos munkák megszülessenek. Ez még az olyan „fiatal” művészeti ágra is igaz, mint az 1888-tól megjelenő film, melynek komolyabb alkotásaira évtizedeket kellett várni – noha Georges Méliès 1902-es, Utazás a holdba című sci-fije is már szerzői filmnek számít, teszi hozzá e sorok szerzője.
Ahogy a mozgókép világában, úgy a videójátékok esetében is léteznek híres szerzők, mint Kojima Hideo, aki a Metal Gear nevű lopakodós játékról híres, vagy Mijazaki Hidetaka, aki a Dark Souls és az Elden Ring című fantasyjátékokat készítette. A piacon pedig vannak népszerű stúdiók is, mint a Naughty Dog és az Insomniac Games, illetve óriásvállalatok, mint a Nintendo, a Ubisoft, az Electronic Arts és a 2K, melyek neve már informálja a befogadót, hiszen elvárhat tőlük egy rájuk jellemző minőséget, stílust és játékmenetet. Emellett létezik egy indie (independent, magyarul független) piac is, melynek alkotásain határozottabban érezni a szerzőiséget.
A videójátékok másrészt több műfajra tagolódnak, eltérnek vizualitásban, történetben és játékmenetben is, így nem lehet kettőt csak úgy összehasonlítani, mint a Super Mariót az Elden Ringgel – ahogy A kis herceget sem a Bűn és bűnhődéssel.
Párhuzamos valóságok
De miért is ilyen töretlen a gaming népszerűsége? Milbacher Dániel szerint azért, mert az kiszakítja a felhasználót a saját valóságából, és egy előre megszerkesztett világba helyezi, melyben bár korlátozott mozgástere van, mégis úgy élheti meg, hogy szabadon haladhat. A karakterével végigmehet és kaszabolhat egy pályán, miközben átélheti, hogy milyen érzés hősnek lenni, vagy felépíthet egy birodalmat, amelyet a kénye-kedve szerint irányíthat, bővíthet, fejleszthet. És minderről úgy mesélhet másoknak, mintha egy fimet látott volna.
Tudományról népszerűen
A Szájensz Szeánsz 2018-ban jött létre azzal a céllal, hogy a tudományos-közéleti témákat a fiatalok közegében bemutassa és népszerűsítse. Rendszeresen rendeznek beszélgetéseket a budapesti Auróra Közösségi Házban, nyaranta pedig a Bánkitó Fesztiválon, illetve tavaly a Balaton-felvidéki Csórompusztán Kritika és Felelősség címmel szabadegyetemet is tartottak. Az ötletgazda Czabán Samu az ELTE Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola doktorandusza, kutatási és oktatási területei a jog és pszichológia, viselkedési joggazdaságtan és társadalomelmélet.
