„Pressman elvtárs Vorosilov marsall és Jurij Vlagyimirovics Andropov nyomdokaiba lépett”, és „Testközelből ellenőrizte a megbízó a magyar ellenzék feladat-végrehajtását" – számolt be a kormánypárti Magyar Nemzet honlapja tegnap arról, hogy az amerikai nagykövet is részt vett a parlament végül eredménytelenül zárult rendkívüli ülésén, amelyen a svéd NATO-csatlakozásról szavazhattak volna. Ez annak fényében különösen érdekes, hogy alig másfél éve még milyen várakozásokkal tekintett a Fidesz a 2022. szeptemberi, végül jobboldali fordulattal zárult svédországi parlamenti választásra.
„Sorsdöntő választás a svédeknél / Orbán Viktor próféciája nyomán a migránskérdés került a kampányhajrá középpontjába”. „Bravúrosan fordított a svéd jobboldal, de a meccs még nincs lefújva / A pezsgőt még a hűtőben kell tartani szerdáig, a külföldi szavazatok még változtathatnak az eredményen”. Két korabeli főcím-alcím pár az akkori kormánylapból. Mindez jól jelzi, hogy a NATO bővítése és annak magyar akadályozása hogyan szorult ki a perifériáról is a pártsajtóban és az állami médiában, miközben mindent ural például a Lánchíd-saga. (Svédországban jelenleg konzervatív kormány van hatalmon a szélsőjobb támogatásával. A kormányzó koalíció a migráció és a „migránsbűnözés” megfékezésének ígéretével csupán kisebbségi felhatalmazást kapott, amit az Orbán-kabinet így is a saját ideológiája győzelmeként ünnepelt).
David Pressman személyesen bement az Országházba megnézni, hogy Orbán Viktor nem tartja be a szavátA Lánchíd és a számlagyár: Budapest vezetését támadná a Fidesz, kár, hogy nincs semmilyen bizonyítható összefüggésSajátos, ahogyan a NER-hatalom, illetve annak médiája mostanában a svéd kormányt kezeli – meglepő, de nem irracionális. Svédország jelenleg az állandó rossz példa, az „elbukott” nyugat összeomlásának szimbóluma a magyarországi pártsajtóban: olyan széthullóban lévő állam, amelynek semmi keresnivalója a NATO-ban. Hogy miért alakult így, annak két, egymástól nagyrészt független oka van. Egyrészt viszonylag gyorsan, hónapok alatt kiderült, hogy a svéd (szélső)jobboldal nem tud mit kezdeni a migrációs hátterű belbiztonsági krízissel: nemhogy megoldása nem volt rá, de jelentősen elmélyítette azt minden mérhető mutató alapján. Így semmilyen politikai előnyt nem kínált, ha Orbánék továbbra is az Orbán-modell külföldi kiterjesztéseként emlegették volna, ahogyan azt a svédországi választások előtt és alatt tették. Másrészt Magyarország közben bemanőverezte magát a svéd NATO-csatlakozást mereven ellenzők szűk táborába (2022. október közepéig 30 NATO-tagállamból 28 ratifikálta a svéd belépést), és onnantól a kézivezérelt Fidesz-médiában a svéd „patrióták” megszűntek Orbán Viktor eszmei szövetségesei lenni, sőt úgy bánnak velük, mintha a skandináv államot egy woke-koalíció kormányozná. A lakmusznak tekinthető Magyar Nemzetben az elmúlt hónapokban egyetlen elemző anyag sem jelent meg arról, hogy katonailag mivel járna a svédek belépése, és ugyanez a helyzet az állami média honlapján a hirado.hu-n is. „Putyin: Az orosz fegyverek jobbak a NATO fegyvereinél” – a Magyar Nemzet esetében cikkünk írásának idején ez az MTI-hír egyik legfrissebb NATO-vonatkozású hír a honlapon, ugyanúgy, mint a hirado.hu-n.
Éppen azokban a napokban, amikor meg kellene magyarázni, miért maradt egyedül Magyarország, mára mindkét orgánumban és a teljes Fidesz-médiában a perifériára szorult mind a NATO-bővítés témája, mind pedig az, hogy a svéd csatlakozást minden korábbi magyar kormányígérettel ellentétben immár csak az Orbán-kabinet gátolja.
