Filmjében a történet eredeti szereplőit színészek is megformálják. Érdekes formátum: a Négy nővér egyáltalán dokumentumfilm?
A dokumentumfilmes forma nagyon gazdag és rengeteg teret biztosít a kísérletezésre. Bár itt színészek is jelen vannak, az ő feladatuk az, hogy kifejezzék a valós szereplők gondolatait. Kevés olyan rész van a filmben, amelyben újrajátsszák a valóságot, ezért nem lehet fikciós filmnek tekinteni. A Négy nővér egy meta-dokumentumfilm.
Megpróbálta megérteni, mi motiválta a két lányt, hogy fundamentalistává váljon?
Ezért csináltam ezt a filmet, hogy megértsem. Különböző lehetséges válaszok léteznek a filmben. Látjuk, nem szeretett gyerekek voltak, nagyon nehéz, erőszakos, bántalmazásokkal teli gyerekkoruk volt. Látjuk, valami másra vágytak. Erőszakos volt a vágyuk, és még erőszakosabban nyomta el őket az anyjuk. Amit megértettem: az egyik motiváció, ami miatt végig járták ezt az utat, az volt, hogy kitörjenek ebből az örökségből. A másik: horizontot látni. A tinédzser kor nagyon lázadó időszakában voltak, és az egyetlen ajánlat, amit kaptak, hogy fontosnak érezzék magukat, hogy érezzék, kioktathatják az anyjukat, a terroristáktól érkezett.
Azzal is meggyanúsítják az anyjukat, hogy támogatta a dzsihádistákat.
Ez azért egyértelmű, mert abban a két-három évben, amikor az Iszlám Állam terrorszervezet felemelkedett, Tunéziát is az iszlamisták kormányozták a parlamentben. Ők megengedőek voltak a dzsihádistákkal, sőt, bátorították őket. Az volt az alapvető gondolkodás, hogy segíteni kell a szíriaiaknak abban, hogy visszahívják az elnöküket.
A világ legrosszabb anyja, lázadó és radikalizálódó gyerekek: mindezt nem lehetett könnyű lencsevégre kapni.
Nagyszerű élmény volt számukra, legalábbis ezt mondják nekem! De én is ezt éreztem, mert mint láthatja, Olfa és a lányai szókimondóak, van hangjuk, saját maguké a történetük, tudják, hogyan kell elmondani, és számukra nagyon fontos volt, hogy azt megosszák. Az volt az első motivációjuk, hogy elmagyarázzák, miért mentek végig a testvéreik ezen az úton – ez egy olyan diskurzus, ami korábban nem zajlott le. Aztán a forgatás alatt a két lány talán először mesélt erről az anyjuknak, mert mi ott voltunk, mert biztonságos teret adtunk nekik, hogy őszintén beszélhessenek. Olfa is megértette az erőszak örökölt gonosz mechanizmusának jelentős részét. Ez bizonyos szempontból terápia volt a számukra, katartikus.
Hogy tudta elnyerni Olfa és lányai bizalmát?
Egyáltalán nem volt nehéz. 2016-ban kezdtem el ezt a filmet, az évek során nagyon közel kerültünk egymáshoz. Szinte családtagok lettünk: ha veszekednek, hívnak engem, ha problémájuk van, tanácsot kérnek. Amikor a városban vagyok, meglátogatom őket, egész nap velük vagyok. Ahogy már említettem, vágynak arra, hogy elmondják a történetüket. Nem kellett győzködni őket. Csodálatos, ahogy őszintén beszélnek, hitelesek, nem titkolnak el dolgokat. Minden rajtuk múlott, nekem csak a kamerát kellett tartanom.
Cannes-ban a legjobb dokumentumfilm díját nyerte el a film. Az ott tapasztalt eufória mennyire viselte meg a családot?
Az a csodálatos bennük, hogy semmi sem nyűgözte le őket. Nem az érdekelte őket, hogy milyen szép ruhában lesznek – na jó, egy picit –, hanem hogy elmondhassák a történetüket. Tényleg.
A két jelenleg börtönben lévő lány és az ott megszületett unoka sorsáért harcolnak még?
Hogyne. Beszélek a tunéziai külügyminisztériummal, van egy bizottság. Ez nagyon hosszú, nagyon bonyolult eljárás, de mi ezt szorgalmazzuk. De vajon az idősebb lányok akarják-e ezt? Igen, persze. Úgy értem, többször is beszéltem velük telefonon a forgatás előtt, és mindannyian azt akarják, hogy jöjjenek vissza Tunéziába, tisztességes tárgyalást kapjanak, mert számukra ez egy tinédzser „bolondéria” volt.
És tud hatni a politikusokra?
Remélem. Eléggé ünnepeltek, amikor kiderült az Oscar-jelölés. Mondtam nekik, hogy én megtettem, amit kell, most rajtuk a sor.
Az Olfát alakító színésznő, Hind Sabri azt nyilatkozta: kifejezetten utálta a nőt.
Számomra érdekes volt olyan színésznőt hozni, aki nem szereti az általa alakított karaktert, mert ez egyfajta konfliktust teremt. Számomra pedig az ő szerepe pont az az, hogy komplex perspektívát adjon nekünk Olfa minden oldaláról, arról is, amit nem akart megmutatni. Olfa szereti magát. Olyasvalakit akartam, aki nem kedveli őt, hogy Olfa karakterét minden oldaláról megismerhessük, de aztán ez a feszültség ez a forgatás alatt fokozatosan megváltozott, mert láttuk, a folyamat milyen hatással van rá. A forgatás elején még azt mondta Olfának, hogy a színészek tudják, hogyan védjék meg magunkat a káros emberektől. Figyelmeztette, nem lesz a legjobb barátja. Aztán a végén látjuk, hogy sír és megöleli Olfát. Hát, az élet már csak ilyen.
A Négy nővér a társadalom tragédiájáról is szól, ahol a különbségek még egy családban is léteznek. E szempontból akár Magyarországon is játszódhatna a film.
Jó, hogy ezt mondja, mert rengeteg ember el sem kezdi nézni a filmet azzal a felkiáltással, hogy ez arab és muszlim probléma, nem tartozik rá. Akik megnézik a filmet, tudják, a történet a konzervativizmus és a progresszivitás szembenállásáról szól egy modern társadalomban. Nem tudom, Magyarországon mi pontosan a helyzet, de minden bizonnyal ez ott is megtapasztalható, ahogy az Egyesült Államokban is. Talán mondanom sem kell, Tunézia sem kivétel. Azt akarom mondani: ez a feszültség állandó és ez minden emberi konfliktus alapja.
A vallás szerepét hogyan látja ebben a folyamatban?
A vallás általában véve a történelem során a hatalom része volt, amely dinamikusan, a társadalom fejlődésével fokozatosan veszít a hatalmából. Ha az én személyes álláspontomat akarja hallani, úgy gondolom: a hit és a belső spiritualitás valami nagyon személyes dolog, és a vallási intézménynek nem szabadna részt vennie a különböző nézőpontú és különböző hitű emberek irányításában. Olyan rendszerre van szükségünk, amely mindenki számára igazságos és egyenlő lehet.
Nem most először jelölték Oscarra. A férfi, aki vásárra vitte a bőrét című filmje 2021-ben volt jelölt. Tanult belőle?
Igen, de akkor azt gondoltam, hogy esélyem sincs a díjra. Most azért sokkal közelebb álok hozzá, így jóval idegesebb vagyok. Az első jelölés után rengeteg ajánlatot kaptam, hiszen nem vagyok fehér, nő vagyok, muszlim és sorokban álltak a producerek, hogy szeretnének beszállni a következő projektembe. Aztán lefagyott az arcukról a mosoly, amikor mondtam, már hosszú ideje dolgozom egy tunéziai témán.
Ha azt mondaná valaki: tessék, itt egy zsák pénz, csak amerikai téma legyen, mibe vágna bele?
Ez azért nehéz kérdés, mert nem vagyok tisztában az ottani viszonyokkal. Illetve: ha „témát” választasz, akkor sosem fogsz jó filmet készíteni. Képzelje csak el, ha a Négy nővér csak a tényeket sorolná, akkor az újságírás volna, nem filmművészet. A legfontosabb, hogy megtaláld a központi karaktert, akiről mesélni szeretnél. Ha jól választották, ő hozza majd a témát.
Info: Négy nővér. Forgalmazza a Vertigo Média
Névjegy
Kaouther Ben Hania 1977-ben született, tunéziai filmrendező, forgatókönyvíró. 2020-as filmjét, A férfi, aki eladta a bőrét a 93. Oscar-díjátadón a legjobb nemzetközi játékfilm kategóriában jelölték. 2024-es filmjét, a Négy lányt a 96. Oscar-díjátadón a legjobb dokumentumfilm kategóriában jelölték. A Négy nővér világpremierje a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában volt. Az alkotás végül a legjobb dokumentumfilm díját nyerte el, valamint három további elismerést is kapott. A Négy nővért Európai Filmdíjra jelölték a dokumentumfilm kategóriában, bejárta a világ filmfesztiváljait, s számtalan elismerést nyert világszerte.
