„Hiszek abban, hogy lehet változást elérni” – Színművészetisként kellett igazi jogásszá válnia az egykori egyetemfoglalónak

Csaknem három éve beszéltünk legutóbb, akkor még javában zajlottak a Színház- és Filmművészeti Egyetem jogi ügyei. Azóta ezek mindegyike lezárult?

Van még folyamatban per, illetve el is értünk már jelentős eredményt: 2023. februárjában jogerős ítéletben semmisítette meg a Fővárosi Törvényszék az SZFE vezetésének oktatást betiltó, egyetemet bezáró döntéseit (2020 novemberéből), mivel a Hallgatói Önkormányzat jogát sértették. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság 2023 decemberében elutasította az egyetem közösségének modellváltás ellen benyújtott panaszát.

Egészen tavaly decemberig elképzelhetőnek tartotta, hogy az Alkotmánybíróság az egyetem „lázadó” közösségének ad igazat?

Igen, elképzelhetőnek tartottam, bár nyilván nem reálisnak. Amikor 2020-ban beadtuk, akkor még abszolút reálisnak is gondoltam. Ám sajnos az Alkotmánybíróság döntése beleillik abba a trendbe, ahogy mostanában határozni szokott.

A Freeszfe 2021-es megalakulásakor a távozókkal tartott?

Igen. Jogi végzettséggel kezdtem az SZFE-n televízióműsorszerkesztést tanulni, a Freeszfe alakulásakor az egész osztályommal átmentünk. Beiratkoztam, majd rájöttem, hogy inkább azzal szeretnék foglalkozni, amivel igazából előző félévben is nagyrészt: jogászkodni. Paradox módon színművészetisként léptem ki a jogi gyakorlatba, hála annak a jogászcsapatnak, amely mellettünk állt. Akkor próbáltam elkezdeni azt a jogérvényesítést, ami miatt eredetileg jogi egyetemre mentem. Azután a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ)-nál választási jogi programba programokba kerestek junior jogászt, megpályáztam és így kerültem oda.

Az SZFE-nél volt már a TASZ-szal kapcsolata?

Igen. A TASZ két fronton is részt vett. Mráz Attila azzal kapcsolatban adott tanácsot, hogy hogyan tudjuk az egyetemfoglalást a gyülekezési törvénynek megfelelően csinálni, Zeller Judit pedig a sztrájk ügyét vitte sikerre.

Tartja a kapcsolatot a volt osztálytársaival?

Igen, megmaradtak a barátságok.

Fel szokták még idézni mindazt, ami történt?

Egyre kevésbé kerül a szóba, de kitörölhetetlen marad.

Követtek el hibát valamiben? Szarka Gábor és Vidnyánszky Attila például azt nyilatkozták, hogy ők nyitottak a párbeszédre, az SZFE közössége illegitimnek tekintve őket mégsem állt velük szóba.

Nem gondolom, hogy szóba kellett volna állnunk akár Szarka Gáborral, akár Vidnyánszky Attilával.

Szarka Gábor méltatlanul nyilatkozott a hallgatókról a sajtóban, és nyíltan vállalta, hogy ő kapcsolta le az áramot az épületben az egyetemfoglalás idején. Sem szakmailag, sem emberileg nem voltak azon a szinten, hogy tárgyalópartnernek tudjuk tekinteni őket.

Mit gondol azokról, akik akkor és azóta a Vidnyánszky Attilához köthető SZFE-t választották? Van velük kapcsolatban negatív érzés önben?

Nincs. Sajnálom, hogy nagyon sok magyar fiatal, aki szeretne színházzal, filmmel foglalkozni, ezen az egyetlen helyen tanulhat felsőfokon. Remélem, hogy kapnak olyan tudást, amire tudnak építkezni a jövőben. Ez nem az ő, hanem a mi harcunk volt.

Van önben csalódottság? Gondolja, hogy nem álltak ki önök mellett elegen?

Belülről úgy érződött, hogy nagyon sokan voltak mellettünk. Minden nap kaptunk felajánlásokat. Főztek nekünk emberek, családok hoztak édességet, kis ajándékokat, gyakran személyre szólókat. Biztató üzenetek tömegét kaptuk.

A kormányzat párbeszédre képtelen, és elvi, jogi érvekkel talán még nagyobb társadalmi támogatottság mellett sem lehet meggyőzni. Viszont az uniós források visszatartásának egyik oka épp a modellváltás autonómia-korlátozása miatt történik, és ebben jelentős szerepe van annak, hogy az SZFE modellváltása úgy ment végbe, ahogy. Erőszakkal kényszerítették ránk, és az ellenállás még nagyobb hatalmi erőszakot szült. Mindez sokkal nyilvánvalóbbá tette azokat a problémákat, amelyek egyébként is benne rejlenek a modellváltás struktúrájában. Azt, hogy el lehet venni az alapítói jogokat, hogy a kuratóriumok szólnak bele abba, hogy hogyan működjön egy egyetem, semmi más nem tudta annyira láthatóvá tenni, mint az, ahogy lekapcsolták az áramot, és nem volt internetünk.

Eleve elvetendő ötlet a modellváltás?

Egy normális államban a felsőoktatásban van helye magán egyetemeknek, de azokat nem az állam alapítja, hanem magánalapítványok. Magyarországon olyan összemosása történik a közpénzeknek és a magánjogi intézményeknek ezekben a közalapítványokban, amelyek szürke zónát képviselnek. Átláthatatlanok, miközben például egy magánegyetem belső autonómiájának is érinthetetlennek kell maradnia. Az Európai Charta óta alapelv, hogy az egyetem működéséről az egyetem közössége dönt, és ezt minden egyetemnek, minden országban tiszteletben kell tartania. A magyarországi modellváltás épp ezekkel az alapelvekkel megy szembe.

A TASZ-nál mivel foglalkozik?

Jogvédelemmel. Ügyek mellett állunk ki, és elkötelezett civileknek próbálunk segíteni a jogérvényesítésben. Most leginkább környezetvédelemmel foglalkozom. A legtöbb jogsegélyes megkeresés természeti területek beépítésével, kiemelt beruházásokkal kapcsolatos. Azt látjuk, hogy ahelyett, hogy a védendő területeinket megőriznénk, folyamatosan a gazdasági, és sokszor kormányzati érdekek uralják le a természeti szempontokat. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy van értelme fellépni a helyi közösségeknek. Pilismaróton például a civilek sok tüntetéssel, lakossági fórummal, népszavazással elérték, hogy a Dunakanyarban ne lehessen bányát építeni.

Kacsintgat közéleti, politikai szerep felé?

Engem a szabadságjogok érdekelnek, és az, hogy ezekkel mindenki élhessen. Egy jogállamban a civil szféra, a civil jogvédő szervezetek szerepe az is, hogy javaslatokat fogalmazzanak meg a jogalkotó felé, hiszen látják a jogszabályok visszásságait. A TASZ számos esetben tette ezt korábban. Ilyen szempontból fontos hatással lenni a politikára.

Úgy érzi, hogy most a helyén van?

Igen. Idealista vagyok, és hiszek abban, hogy lehet változást elérni, együtt az emberekkel harcolva. Nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy a jog tud ehhez eszközöket adni. Azután a jogi egyetemen, kicsit kiábrándultam, mert mindarról, amivel most foglalkozom, a tananyag mindössze tíz százaléka szól. Úgy gondoltam, hogy a média – mint a negyedik hatalmi ág – többet el tud érni. Majd jött az egyetemfoglalás…

Sok médiában dolgozó motivációhiánnyal küzd, mondván: hiába lepleznek le, írják, mondják, mutatják meg a valóságot, nincs következmény.

A Fertő-tó ügyében egész biztosan nagy szerepet játszott a média. Annak oka, hogy továbbra sem tud épülni, egyrészt az, hogy jogi úton a Greenpeace és az EMLA szervezet sikeresen támadja a bíróságon az engedélyeket, másrészt a hatalmas médiafigyelem, az influenszerek jelenléte olyan politikai hangsúlyt adott, hogy inkább – reméljük, végleg – visszavonulót fújtak a beruházók. Nemrég az alsózsolcaiak kiállására adta fel az akkumulátorgyár indítását a vállalkozó, és most úgy tűnik, Sóskúton is meg tudják akadályozni az építést. Ebben nagy a szerepe annak, ahogy a média viszi el egyik településről a másikra a híreket, és összeköti a civileket egymással. Annyira, hogy most már óriásivá vált az összefogás a különböző nagyon távoli települések között. Ez egyértelműen a média sikere.

Hogyan képzeli el a jövőt? Hol lesz tíz év múlva?

Nem tudom. A jogvédő munka nehéz és lelkileg megterhelő. Sokat dolgozunk civilekkel, az ő dolguk is nagyon nehéz. A mostani rendszerben kiállni ügyekért, sok esetben reális esélyek nélkül küzdeni olyan lelkierőt igényel, amit szerintem csak akkor tudunk keresztülvinni, hogyha egymást megtartjuk a közös hitünkben. És ez az, ami a legnehezebb. Szóval, nem tudom, hogy hány évig tudom még ezt csinálni.