A színházi szakma, a művészeti sajtó, de két szakszervezet is aktívan részt vesz a Shakespeare Globe Színházában idén nyáron műsorra kerülő III. Richárd címszereplőjének kiválasztásáról szóló szópárbajban. A Temze-parti replika teátrum januárban ismertette terveit, akkor szembesült a közvélemény a hírrel, hogy Michelle Terry művészeti igazgatónő önmagát tartotta a legalkalmasabbnak a torz testű, magát gazembernek nyilvánító király figurájának megelevenítésére. A nemrégiben megalakult, száz tagot számláló Disability Actors Alliance (DAA), a fogyatékkal élő színészeket tömörítő érdekképviseleti szervezet nyomban nyílt levélben kifogásolta a "nem autentikus színészválogatást". A tömörülés kifogása, hogy egy - ebben az esetben mozgássérült - előadó jobban megérti Richárd karakterét, mint egészséges riválisa. A DAA általánosságban is kéri a színházcsinálókat, álljanak melléjük, dolgozzanak keményebben a kevésbé szerencsés színészek bevonásán, befogadásán. Az eszmecserébe élénken beszálló konzervatív politikai magazin, a Spectator hevesen vitatja, hogy például egy fekete színész érzékenyebben nyúlna Otelllo problémáihoz, mint egy fehér kolléga, vagy még szélsőségesebb példát kiragadva, miért értené meg jobban vajon egy milliárdos apával megáldott művész Hamlet lelkét, mint valaki, aki egy önkormányzati lakásban nőtt fel?
Megszólalt az ügyben az Equity, a színészek szakszervezete is, amely leszögezte, hogy a "casting folyamatot nem az egyének és a művészeti megfontolások, hanem a munkahelyeken elvárható méltóság és esélyegyenlőség szempontjából közelíti meg".
Miután a nagyothalló és mozgássérült színészek a szakma legalulreprezentáltabb csoportjaihoz tartoznak, az Equity elvárja, hogy az "ezekkel a terhekkel élő karaktereket ugyanezekkel a korlátokkal küzdő színészek játszhassák el, mint akiknek első kézből származó tapasztalataik vannak ezen a téren.
Az ezeket a szerepeket kiosztó tevékenységnek nyitottnak, átláthatónak és mindenki számára hozzáférhetőnek kell lennie". Az érdekvédelmi grémium ugyanakkor elismeri, hogy a Globe jóhiszeműen cselekedett. Ennek döntő bizonyítéka, hogy Michelle Terry jelentős kompromisszumra szánta el magát. Nyilvánosságra hozott közleményében elismerte, mennyire "ikonikus mozgássérült szerep" III. Richárdé és elszalasztott lehetőségnek tűnhet a fogyatékkal élők közössége számára, hogy nem egy közéjük tartozó művész játssza el most a Globe színpadán, "de biztos, hogy lesz még erre alkalom". Amit az igazgatónő ebben a helyzetben meg tud tenni, az az, hogy III. Richárd minden fizikai korlátozottságát figyelmen kívül hagyja, "nem lesz sem mankó, sem sántítás, feltűnő púposság, vagy hangsúlyozott nyomorékság". Michelle Terry megígérte, hogy nem változtat saját fizikai megjelenésén, a rendezés ettől függetlenül érzékeltetni fogja III. Richárd adottságait.
Amikor Terry 2018-ban Hamlet jelmezét öltötte magára a Globe "genderképlékeny" produkciójában, egy kevésbé elismerő kritika úgy fogalmazott, hogy "senki, csak ő maga fogadta volna fel magát erre a szerepre. Megbízható másodosztályú színésznő minden különleges hangi és fizikai adottság nélkül". Most igazán feltételezhető és remélhető, hogy a III. Richárd nyári előadásába mindent bedob, hogy elhallgattathassa a kétkedőket.
Infó
III. Richárd
Műsoron: május 9.-augusztus 3. között
The Globe Színház, London