Bob Dylan Stevie Wonderre támaszkodhatott, hisz ő még a telefonkönyvet is el tudja énekelni, Huey Lewis félt attól, hogy Michael Jackson után fog következni, Diana Ross elsírta magát a végén, Prince pedig ott sem volt – így született meg a világ egyik legismertebb dala, a We are the world.
A Netflix felületén nemrég vált elérhetővé A popzene legjobb éjszakája (The Greatest Night in Pop) című dokumentumfilm, mely bemutatja, hogyan hozták össze alig két hónap alatt azt a jótékonysági kampánydalt, mely felhívta a fejlett társadalmak figyelmét az Afrikát sújtó katasztrófára. A We are the world dallamait egyrészt többmillió dollárnyi adomány követte, másrészt bebizonyította, hogy az előadók szerepüktől való elszakadás nélkül is tudnak tenni a világért.
Az ötlet 1984 december végén fogalmazódott meg, Harry Belafonte énekestől és aktivistától származott, aki egy korábbi kampány mintájára akart készíteni jótékonysági kislemezt, a bevételt pedig az afrikai éhezőknek, konkrétabban Etiópiának szánta. Az énekesek összehívása Ken Kragen zenei menedzser érdeme volt, ő kérte föl Lionel Richie-t és Michael Jacksont a dalszerzésre és szervezte be zenei producernek, karnagynak Quincy Jones-t. Hála Ken Kragen kapcsolatainak és titkárainak, hamar kiderült, egyetlen lehetséges dátum van, amikor az a sok-sok jeles és ismert előadó, akinek a hangjára a készülő dalban számítanak, ráér, mégpedig 1985. január 28-a, az American Music Award díjátadógála estéje, ahol történetesen maga Lionel Richie lesz a házigazda. A Netflix dokumentumfilmjében több résztvevő énekes, így Cyndi Lauper, Bruce Springsteen, Dionne Warwick, Huey Lewis, Kenny Loggins, Smokey Robinson, Al Jarreau, Sheila E. és maga Lionel Richie is megszólal, de hangot kap a másik oldal is: a stúdióesemény szervezői, operatőr, hangmérnök. Bao Nguyen filmjéből kiderülnek műhelytitkok, például, hogy az utolsó pillanatig vacilláló Cyndi Lauper helyett felmerült Madonna neve vagy hogy a Michael Jacksonnal rivalizáló Prince-t sehogysem sikerült a produkcióba csábítani, és hogy David Byrne sajnos nem ért rá, mert turnézott.
Január 28-a éjjeltől másnap hajnalig dolgozott együtt a sok remek előadó, a jól ismert videoklip ingerült és feszült próbái alatt is forgott a kamera, így látszik, hogy még ezek a profik is hogyan küzdöttek a dallal. Richie egy feliratot rakott ki a stúdióban: „Hagyd az egódat az ajtón kívül!”, a felvételekből pedig bizonyossá válik, máshogy nem valósulhatott volna meg a We are the world, és így is hatalmas feladat volt egyben tartani ezt a nagy, kreatív energiahalmazt. Tom Bahler hangrendező osztotta ki a szólókat, egyetlen sort a kiszemelteknek, de azt minden híresség a saját hangján, hangnemében és stílusában énekelhette el. A Richie-Jackson páros által megálmodott alap azért is volt egyszerű, himnuszszerű, hogy majd kiragyoghassanak belőle ezek a különleges egyéniségek. Persze, még a szólistáknak is akadtak problémáik: Huey Lewis kevésnek érezte magát ahhoz, hogy épp Jackson után énekeljen, Al Jarreau pedig több üveg alkoholt töltött magába, mire a része következett, így annak többször futottak neki. Bruce Springsteen épp egy turnéról érkezett, a hangját az elmúlt napokban széténekelte, mégis alázatosan dolgozott végig. Voltak vicces sztorik is, például, hogy a nagyöreg Ray Charles-t Steive Wonder vezette ki a mosdóba („vak vezet világtalant” – jegyezték meg az énekesek). A tehetségek egymás csodálóiként léteztek együtt néhány kései órán át, Wonderért pedig kifejezetten rajongtak, ő segített a nagy projektekhez nem szokott és szerény vokális adottságokkal rendelkező Bob Dylannek is. Wonder odaült a zongorához és úgy énekelte el a refrént, mintha Dylan lenne, így talált rá az azóta irodalmi Nobel-díjat nyert előadó a saját hangjára a dalban. Mikor végre befejezték a munkát, Diana Ross elsírta magát azzal a mondattal, hogy „nem akarom, hogy vége legyen”. Akkor még nem tudta, hogy ennek a dalnak még ma sincs vége és hogy történelmet írtak.
Infó: A popzene legjobb éjszakája (The Greatest Night in Pop) Rendező: Bao Nguyen. Netflix
