- Lengyel László: Tudod, hogy nincs bocsánat

Orbán Viktor soha, senkitől nem kér bocsánatot. Megmondta: ő nem tehet semmiről. Irányításával rendszere hazug beszédet folytatott a gyermekbántalmazásról és nem tett semmit az áldozatokért. Nem ő volt, hanem a rendszere. Az Orbán-rendszer a pedofilok bűntársait védte az áldozatokkal szemben. Állítja, nem ő gondolta ki, hogy legyen kivételes kegyelem a pápalátogatás alkalmával. Igaz, lelki vezetője, Balog Zoltán, kiválasztottja Novák Katalin, kormányának tagja, az elnöki iroda és az igazságügyi minisztérium munkatársai, valamennyien parancsra mentették a gyermekek megalázóit és meggyalázóit. Hogy képzeljük, hogy ő hagyta jóvá a kegyelmezési listát? Nem érti, hogy az elnök asszony miért adott kegyelmet. Honnan tudná, hogy az igazságügy-miniszter miért jegyezte ellen? Érthetetlen hiba, ki nem kényszerített. Pedig rendes, tisztességes nők, akiknek kisujjában több felelősségérzet van, mint az ellenzék összes vezetőjében. Mindig, minden utasítását azonnal teljesítették, félszóból is értettek. Ha kellett, aláírtak, ha kellett lemondtak. Teszik a dolgukat a nők. Ő is teszi a dolgát: bátor és határozott férfi. Felelős mindenért. Csak épp ezért nem. Ő maga a rendszer. Övé minden siker a múltban és valamennyi még nagyobb siker a jövőben. A jelen sikertelenségéről mások tehetnek. Orbán Viktor soha, senkitől nem fog bocsánatot kérni.

Orbán Viktor soha, senkitől nem kér bocsánatot. A képmutató Balog Zoltánon keresztül a poklot szabadította rá saját egyházára, a reformátusokra. Nem most, amikor ez az egyház megfizet vezető püspöke szégyentelen és megbocsáthatatlan bűnéért, a boldogan fogadott aranyesőért, hanem amikor Balog Zoltánt, levitézlett miniszterét a püspökök és lelkészek boldog gyülekezetének élére választatta. A hatalom, méghozzá egy velejéig romlott hatalom egyházának lenni akkor is szégyen Jézus és a hívek előtt, ha csak hallgatsz e hatalom gyalázatos tetteiről, lopásairól, önkényeskedéseiről, de még sokszorosabb a szégyen, ha példát mutatsz Isten és ember előtt, hogyan kell gyermekek megzsarolóit védeni. Magam előtt látom az átkot mondó református Adyt: „Jöttünk rossz erkölccsel rossz helyre, / Volt utonállók új útbanállóknak...” Református dédapám, Benedek Elek megrendült öreg arcát, aki a háromszéki, kicsiny temetőben sírjára íratta: „Jézus tanítványa voltam, / gyermekekhez lehajoltam, / a szívemhez felemeltem, / szeretetre így neveltem.” Megszégyenítették. Miként Áprily Lajost, aki 44-ben írta: „Szemeteken a dühösség hályoga. / Veletek menni nem fogok soha. / A jövő elé tisztán állhatok: / én láttam, mikor ti vakultatok.” Vajon ki látott az elvakultak közül? A református Balog, Novák, Kövér, Matolcsy? Az erkölcsi és hitbéli vak: Orbán. Mondtak-e még neki(k) lelkiismeretbe vágó szavakat Bibó István tanításai? Senkinek. Olvasom Fabiny Tamás evangélikus püspök emberséges szavait: „Hallgattak, amikor kiáltani kellett volna. Bocsánatot kérünk ezektől a gyermekektől, akiknek nem Isten országáról tanúskodtunk, jóllehet Jézus ezt ígérte nekik.” Ide illik Steinbach József református püspök kérdése a zsinati gyülekezethez: „Addig jó volt Balogh Zoltán, amíg pénzt hozott nektek?” Balog Zoltán Istentől, Orbán Viktor soha, senkitől nem fog bocsánatot kérni. Kérjen tőle bocsánatot Isten.

Orbán Viktor soha, senkitől nem kér bocsánatot. Az ő rendszerében, állítja, nincs gazdasági növekedési csapda. Most visszaesés van. Sebaj. Ha ő elszánja magát a túlnyomásos, erőltetett növekedési gazdaságpolitikára, amivel éppen most bízta meg miniszterét, Nagy Mártont, akkor pillanatokon belül felborul a külső és belső egyensúly. Ha pedig utasítja az egyensúly rendbetételére másik miniszterét, Varga Mihályt, akkor nincs növekedés. Ez a rendszer megsemmisítette a versenyt, ezért nem is versenyképes. Ennek a rendszernek a termelékenysége Európában a legalacsonyabb. Elszenvedhettük Európa legmagasabb inflációját. Itt a legalacsonyabb a fogyasztás Európában. A nemzetgazdasági döntéseket a közérdek helyett a magánérdek, a köz java helyett uralkodó családok java irányítja. Nincs biztonsága a jognak, a tulajdonnak. Mégis, ki merné kormányában szemébe mondani, hogy valamennyi belső és külső beruházási forrással nemcsak a saját zsebét tömte, de presztízsberuházásokkal, piramisépítéssel a lehető legrosszabb gazdasági szerkezetet állította elő? Orbán önkénye alapján építik át úgy az országot, hogy egészségügy és oktatás, szociális intézmények és digitalizáció helyett stadionok és paloták legyenek. Bár tudják, hogy így van, de mindenki hallgat. Most kormányozzák az országot a harmadik iparosítási kalandba az 50-es évek „vas és acél országa”, a 70-es évek „nagyvállalati rekonstrukciós” hullámai után az „akkumulátorgyártó nagyhatalom leszünk” őrületbe. Bocsánatot kért Rákosi Mátyás vagy Kádár János, hogy nem sikerült a csődbe vivő döntésük? Nem. Orbán Viktor se fog soha, senkitől bocsánatot kérni.

Orbán Viktor soha, senkitől nem kér bocsánatot. Rossz hónapja volt Európában és Amerikában. Kiment óriásként az európai csúcsra, s hazajött törpeként. Európa megfenyegette, hogy nem lesz pénz, Amerika, hogy alkalmazni fogják a rendszer emberei ellen a nemzetközi Magnyickij-szabályt; nevezetesen nem mehet Amerikába, számláit befagyasztják, nemzetközi terekben lévő vagyonát zárolják. Nem igaz, hogy nem tudja ő maga, s nem tudják emberei, hogy egy tízmilliós ország akkor se üzen hadat Amerikának és Európának, ha oka van rá, még kevésbé, ha okát adni se tudja. Ahogy nincs erkölcsi oka, hogy valaki pedofilsimogató elítéltet mentsen, úgy nem találni morális megfontolást, hogy miért szorongatja Orbán egy olyan zsarnok kezét, aki sorra öleti meg politikai ellenfeleit. De hagyjuk a morált, végtére a nyers nemzeti érdek is diktálhatja, hogy Oroszországgal és Kínával próbál közösködni, hiszen sokkal többet remélhet rubelben és jüanban, mint euróban. Ne mondjátok nekem, hogy az EU pénze ingyen pénz, és Oroszországtól semmi, Kínától pedig rossz feltételű hitel jut nekünk! Orbán Viktor, Nagy Márton és Szijjártó Péter másként tudják, mást mutat a számlájuk. Orbán még pimaszkodik: a kormány nem fogadja az amerikai szenátorok kétpárti küldöttségét, kizsarolja, hogy eljöjjön a svéd miniszterelnök, megakadályozza, hogy az EU közös nyilatkozatban ítélje el Izraelt a gázai emberjogi atrocitásokért és ellenzi az újabb orosz szankciós csomagot. Meglátjuk, hogy Európa és Amerika a szokás szerint csak beszél, vagy tesz is. Orbán Viktor soha, senkitől nem fog kérni bocsánatot.

Orbán Viktor soha, senkitől nem kér bocsánatot. Ha eddig két repedés volt a rendszer falán – a Nyugat- és Európa-barátok illetve a Kelet-, Oroszország- és Kína-barátok között, a központi hatalom, az Orbán-családi (Tiborcz és Mészáros) birtokok, illetve a kormánypárti önkormányzatok és helyi birtokosok között –, most újabb repedés támadt: háború a felső szint oligarchái között. A csökkenő zsákmány brutális jövedelmi és vagyoni újrafelosztást indított el immár nemcsak a különböző vidékek és ágazatok oligarchái és vállalkozó, hanem a kormányzó családok között is. Egy olyan rendszerben, ahol minden keresztapákon keresztül működik – ők nyújtanak jövedelmet, vagyoni hozzáférést, pályázati győzelmet, igazgatósági és felügyelőbizottsági, miniszteri és államtitkári állásokat, hivatali és informális eszközöket a támadáshoz és a védekezéshez –, az újraelosztás próbára teszi valamennyi caporegime súlyát és befolyását. Maga a rendszer ura veszített tekintélyéből, amikor nemcsak nem akarta/tudta megvédeni, hanem feláldozta két nyugati tolmácsát, akik tökéletesen fordították európai nyelvre az ő hun nyelvjárását, és engedélyezte lelki vezetője, püspöke kilövését. De veszített a Rogán elleni öldöklő harcban Gulyás Gergely is, akinek a hálójába tartoztak az elbukottak. Én Rogán Antalra se fogadnék, akin a nyilvánosság elöli bujdosás nem segített, túl sok ügyben érintett ahhoz, hogy megússza. A rendszer, az államférgek gyülekezete, elkezdte felfalni gyermekeit. Orbán Viktor soha, senkitől nem fog kérni bocsánatot.

A rendszernek és ellenfeleinek, a népnek, az istenadta népnek a 40-es években Horthy, az 50-es években Rákosi, a 80-as években Kádár alatt mindig volt egy végső mentsége: nem tehetünk semmit, idegen hadak vannak a nyakunkon. Ám az Orbán-rendszerben egyedül Orbán Viktor ül a nyakunkon. Magyar önkényuralom a magyarok felett. Csak rajtunk múlik, hogy mást akarjunk. Talán a százezres tüntetés a jel. „Hóseás átka fogant rajtuk, / Hős vezérük is veszendő, kerge kos, / Vén ajtóiknál hiába állanak / Cifra ruhájú szolga-hajduk, / Hálókamrájukba a Sors beoson.”