Tavaly a magyar államháztartás hiánya a korábban bejelentett 5,9 százalékkal szemben a GDP 6,5 százaléka lett – mondte el egy kormányzati szerv (Gazdasági Versenyhivatal) podcastjában Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter. Január elején Varga Mihály pénzügyminiszter még arról beszélt, hogy a tárcája számításai szerint "csak" 5,9 százalék volt a tavalyi deficit. Mivel január eleje óta nem a hiány nőtt, így sejthető, hogy a magasabb deficitszám a bruttó hazai termék, a GDP nagyobb zsugorodásával magyarázható. A kormány abban reménykedett, hogy 2023-at a gazdaság megússza fél százalék körüli visszaeséssel, s valószínűleg ezzel számoltak a Pénzügyminisztériumban is a hiány becslésekor. Ám a KSH első becslése szerint tavaly ennek közel duplájával, 0,9 százalékkal zsugorodott a magyar gazdaság. Ez egyben azt is jelenti, hogy immár negyedik éve, vagyis 2020 és 2023 között minden esztendőben 6 százalék felett volt az államháztartás hiánya. Ezért ugrott meg az elmúlt években a nominális államadósság, és részben ez az oka annak (rekordmagas kamatok mellett), hogy jelenleg Magyarország fizeti az Európai Unióban a legnagyobb GDP-arányos összeget az államadósság kamataira.
Bizonyos értelemben visszatért a Medgyessy-Gyurcsány korszak, ugyanis a magyar államháztartásra hasonlóan tartósan laza költségvetési politika 2002-2006 közötti időszakban volt jellemző, bár a 2006-os, csúcsnak számító 9,2 százalékos hiányt az Orbán-kormányoknak eddig nem "sikerült" elérniük. Az okok annyiban hasonlóak, hogy a 2000-es években az MSZP-kormányok szintén erőltették a gazdasági növekedést, ám mivel a 2004-es uniós csatlakozást követően még csak visszafogottan csordogáltak az uniós pénzek, azt olcsó hitelből előlegezték meg. Ez az eladósodás vezetett a 2008-as pénzügyi válsághoz, amikor is a hitelpiacok kiszáradása miatt a fizetésképtelenség szélére került az ország.
Miközben az elmúlt években válságokat kellett kezelni, mégsem ez volt a kormány elsődleges célja, hanem a gazdasági növekedés minél gyorsabb helyreállítása. A gazdaságot szintén uniós pénzek nélkül kellett volna beindítani, ugyanis a közösségi források az elmúlt években sem érkeztek a jogállamisági viták miatt. Míg a 2000-es évek elején a laza költségvetési politikát a szocialista kormányok az autópálya-építésekre használták fel, ezzel megteremtve a majdani gazdasági növekedés egyik alapját, most az akkugyárak és a NER-támogatása emészti fel a költségvetési forrásokat. Közös mind a két időszakban, hogy a kormányok bevezették a 13. havi nyugdíjat.
Úgy tűnik a tavalyi 6,5 százalékos hiány volt a mélypont, a kormány ugyanis idén 4,5, jövőre pedig 3,7 százalékra mérsékelné a deficitet. Tehát idén a GDP 2 százalékával akarják csökkentenék a hiányt, ami mintegy 1900 milliárd forintos kiigazítást jelent. A 2 százalék körüli növekedés, valamint a lassan élénkülő lakossági fogyasztás az adóbevételek növekedése révén fájdalommentesen segítheti a kiigazítást, de nem biztos, hogy elég lesz a lyuk eltüntetéséhez. Ráadásul nem lehet tudni, hogy mit akar a kormány, illetve a Pénzügyminisztérium az áttervezésre szoruló idei költségvetéssel, különösen, hogy a költségvetési tervezés és végrehajtás területén a pénzügyi tárca az elmúlt években rendre leszerepelt.
Ennek ékes példája az elmúlt év, amikor is az államháztartás hiánya 4593 milliárd forint lett, ami közel duplája a parlament által eredetileg elfogadott a költségvetési célnak. Ez rámutat arra, hogy komoly hibák vannak a költségvetés tervezésében, amit a kormány nem akar észrevenni. A Pénzügyminisztérium adatai szerint tavaly a bevételek a tervezett 31 ezer milliárd forinttal szemben 36,5 ezer milliárd forintot tettek ki, míg a kiadások az eredetileg tervezett 33,4 ezer milliárd forintot végül 7684 milliárddal haladták meg. A kormány mentségére szóljon, hogy az elmúlt évektől eltérően még az év elején módosíttatták a parlamenttel a 2023-as költségvetés. A hiánycélt 2352 milliárd forintról 3400 milliárdra emelték, de ezt sem sikerült tartani, az év végén a deficit 4593 milliárd forintra hízott.
A tavalyi magas hiány okairól már többször írtunk: az Orbán-kormány teljesen elhibázott gazdasági pályával tervezett. Nem látta előre sem a gazdaság visszaesését, és ami még nagyobb baj, a rekord mértékű inflációt sem. A 2023-as költségvetés tervezésekor, a 2022 márciusában felrajzolt makropályában a kormány azzal számolt, hogy a gazdaság 2023-ban 4,1 százalékkal nő, s ebből lett 0,9 százalékos GDP-csökkenés. Az inflációt annak ellenére 5,2 százalékra tervezték, hogy az akkor már hónapok óta emelkedett, és ekkor robbant ki az ukrajnai háború, ami magával hozta az energiaárak drasztikus emelkedését. Végül a KSH számításai szerint a fogyasztói árak 2023-ban 17,6 százalékkal emelkedtek. Még az infláció elszaladásában sem volt szerencséje a kormánynak, ugyanis arra számítottak, hogy az árak emelkedése a fogyasztási adókon keresztül növeli a bevételeket, ám a lakossági fogyasztás visszaesése miatt még ez is elmaradt. Végül a fogyasztási adóból 1000 milliárdos bevételkiesés keletkezett a tervekhez képest.
2023 a vártnál is rosszabbul sikerült, az Orbán-kormány a saját emelt hiánycélját sem tartotta beMiközben a bevételek nem a vártnak megfelelően alakultak, a kiadások jelentősen elszaladtak: volt olyan minisztérium, például a gazdaságfejlesztési tárca, amely az eredetileg – 2022 tavaszán – elfogadott költségvetési terv 150 százalékát költötte el, de az állami vagyonnal kapcsolatos kiadások, illetve az agrártárca kiadásai is 40 százalékkal haladták meg az eredeti terveket – derül ki a Magyar Államkincstár napokban nyilvánosságra hozott adataiból. A MÁK adatai szerint csak tavaly, az eredetileg tervezett összeg háromszorosát, 25,5 milliárd forintot költött el a Honvédelmi Minisztérium a saját működésére. A rendőrség és a büntetés-végrehajtás 30 százalékkal fejelte meg az eredetileg tervezett összeget, vélhetően magas infláció miatt. A gazdaságfejlesztési programokra pedig végül 192 milliárd jutott, ez 182 százaléka az eredeti összegnek. A MÁK összegzése szerint csak tavaly kormányzati propagandára 57,6 milliárdot fordítottak, ami 146 százalékkal múlta felül az eredeti tervet, vagyis nem lehet azt mondani, hogy a kormány megfogott volna minden forintot a kiadási oldalon a kiegyensúlyozottabb költségvetés érdekében. Ez arra utal, hogy a kiadási oldalon hatalmas a mozgástér, tudna hol spórolni a kormány. Ráadásul olyan területeken, amely nem érinti közvetlenül az embereket, így még akár valódi megszorítások nélkül is megoldható lenne a költségvetés konszolidációja.
A kétéves költségvetéstől az összeomlásig
A 2010-ben hatalomra került Orbán-kormány a zászlajára tűzte a költségvetési gazdálkodás helyreállítását, a hiány csökkentését, amely azon kevés választási ígéreteik egyike, amit átmenetileg sikerrel teljesítettek. Az államháztartás hiánya 2010-ben a kormányváltáskor már 4,4 százalékra csökkent, nem utolsó sorban a Bajnai-kormány válságkezelése nyomán. Ezt követően az Orbán-kormány 2011-ben egy évre elengedte a költségvetési gyeplőt, ekkor 5,2 százalékra emelkedett a deficit. Az Unió ekkor küzdött a görög államcsőddel és az államadósság-válsággal, a magyar gazdaságpolitika pedig függött az IMF-hitelektől, ezért egy gyors irányváltás után a magyar kormány 2012-2019 közötti időszakban viszonylag fegyelmezett költségvetési politikát folytatott, ami azt jelentette, hogy a magyar hiány előbb a maastrichti 3 százalék alá csökkent, ráadásul a 2015-2019 közötti fellendülés idején gyakorlatilag évi 2 százalék volt a deficit.
Ez a fegyelem szűnt meg a 2020-as Covid-válsággal, amikor is az Európai Bizottság átmenetileg felfüggesztette a maastrichti követelmények közül a 3 százalékos hiány tartásának kötelezettségét. Így válságkezelés címen a kormányok akkora hiányt csináltak, amekkorát számukra a helyi parlamentek engedélyeztek. Parlamenti kontroll hiányában az Orbán-kormány a fiskális alkoholizmus csapdájába esett, és a 2020-2021-ben évi 7-8 százalékos hiányt hozott össze. A hiánymutató 2022-ben ugyan 6,2 százalékra mérséklődött, ám tavaly megint emelkedett.
A költségvetés ugyan elvileg törvény, vagyis annak elfogadása a parlament kezében van, de mint minden másban, ez ügyben is maga alá gyűrte Orbán Viktor az Országgyűlést. Jogi garanciák hiányában gyakorlatilag egyetlen ember kényétől-kedvétől függ, hogy miként alakul gazdaságpolitika. Orbán Viktor már első kormánya idején megerőszakolta a költségvetési tervezés rendszerét, amikor politikai megfontolásokból 2000-ben átnyomta a parlamenten a 2001-2002-es kétéves költségvetést. (Orbán akkor a lázadozó kisgazdákkal szemben igyekezett bebiztosítani magát a választási ciklus végéig.) A kétéves költségvetésnek nem lett folytatása, hisz a 2002 választási bukás után erre nem volt lehetőség, 2010 után pedig a kétharmados győzelmek miatt nem volt rá szükség. Ezzel szemben 2015-ben feltalálták a korai költségvetést, vagyis, hogy a következő évi, azaz a 2016-os büdzsé tervezetét nem októberben, hanem már áprilisban az Országgyűlés elé viszik, s ebből mára általános gyakorlat lett. A korai büdzsék eleinte még úgy ahogy teljesültek, de 2020 után teljesen értelmetlenné váltak. A Covid-válság, majd az ukrajnai háború okozta bizonytalanságokat a költségvetési tervekben már nem tudta kezelni a kormány. A tervszámok teljesen elszakadtak a valós folyamatoktól.