Ha két festőművész együtt állít ki, akkor fennállhat a veszélye annak, hogy zavar keletkezik az erőben, mert képeik stílusa és témája igencsak eltér. Nádler István és Szikszai Károly absztrakt műveiről ez szerencsére nem mondható el, a két alkotó világa remekül rezonál egymásra. Kedd este ez kétszer is bebizonyosodott, mivel egymás után nyílt meg kettejük Paradox erőtér I-II. című kiállítása, először a krisztinavárosi Tér-Kép Galériában, majd az újbudai Godot Galériában, ahol Nádler erős gesztussal felvitt művei mellett Szikszai sötét hangulatú tájképei sorakoztak.
– Nádler képein a pillanat mindensége van rögzítve, Szikszai művein az örökkévalóság pillanata. Köztük pedig vagyunk mi – mondta Darvasi László a Tér-Kép Galériában a megnyitóbeszéde után, melyben egy fiktív kínai akadémiának beszélt a „kutatásairól”, vagyis arról, hogy bár az ember egyre többet tud lélekről, sorsról és sorsnélküliségről, egyre kevésbé képes ábrázolni azt. Gaál József festőművész a Godot Galériában a performansza előtt pedig kifejtette: mindkét alkotó valami esszenciálisat fogalmaz meg a világról.
Ez a lényegiség persze eltérő módon jelenik meg a képeken. Nádler 2021-es sorozatán a fehér papírra erőteljes ecsetvonásokkal vitte fel a fekete festéket, így teremtve sodró lendületű egyeneseket vagy körkörös gesztusokat, melyek mellett az apró festékcseppek mintegy aurát teremtenek a fő motívumok körül. A képek a fent és a lent világát kötik össze, az egészről szólnak sallangok nélkül.
Szikszai borús tájképei szintén a világot jelenítik meg, de a koromfekete és a szürke árnyalatú művek az egész pusztulásáról tudósítanak. – Amikor készültünk erre a kiállításra, Nádler Istvánnal megbeszéltük, hogy ő fekete-fehér gesztusképeket ad a tárlatra. Ezért abban maradtunk, hogy én is hasonló műveket fogok készíteni – mondta Szikszai. A festés közben az egyik tájképébe aztán belekarcolt egy V betűt a győzelem (victory) jeleként, mellyel azt akarta kifejezni, hogy a világunkban nincsenek győztesek, hiszen bárki is nyeri a küzdelmet, a környezet pusztulásra van ítélve. – Nincsenek győztesek, és vesztesek sincsenek, csak az enyészet. Az egész világ szétesőben van, az egymással vívott küzdelmeinknek nincsen értelme. Aki azt mondja, hogy győztünk, az nem mond igazat.
Nádler képein az egész mint elvont tér jelenik meg. Az alkotás során egy vastagabb és egy vékonyabb ecsetet erősített egy nyélre, így festve a papírra még dinamikusabb és térbeli struktúrákat. – Ahogy a két ecset egyszerre mozdul, azzal ellentéteket is létrehoz, megmutatva ugyanannak a két oldalát – mondja Nádler, aki szerint ha a művész a festés során átlép egy bizonyos határt, akkor a nem látható világba kerül, egy transzcendens térbe.
Infó: Paradox erőtér I., Tér-Kép Galéria (Budapest, I., Krisztina körút 85.). Március 22-ig, keddtől szombatig 14 és 18 óra között. Paradox erőtér II., Godot Galéria (Budapest, XI., Bartók Béla út 11-13.). Március 16-ig, keddtől péntekig 10 és 14, szombaton 10 és 13 óra között. Mindkét kiállítás kurátora Tóth Ádám.
