Csókay László vezette a főváros gyermekvédelmi osztályát, amikor 2011-ben az első bejelentések érkeztek arról, hogy a bicskei gyermekotthon vezetője szexuálisan bántalmazhat gyerekeket. Az akkori vizsgálatok nem tártak fel bűncselekményt, az igazgatót csak évekkel később ítélték el pedofil bűntettek miatt.
Csókay László a lapunknak adott interjúban többek között azt mondta a pedofília miatt elítélt igazgatóról: „Továbbra is úgy gondolom, hogy szakmailag értett a gyermekvédelemhez, a gyermekotthoni neveléshez, jól tudott bánni a gyerekekkel, jól tudta irányítani a rábízott intézményt. Az más kérdés, hogy valaki személyiségében milyenné válik. Nyilvánvalóan akkor kezd ez fontossá válni, amikor a személyiség defektusa elkezdi érinteni a szakmai tevékenységét. Különösen akkor lesz ez érdekes, amikor fény derül erre. 2016-ig erről senki nem tudott. A rendszeres szakmai ellenőrzések mind elismerően nyilatkoztak az intézményvezetésről. Utólag persze könnyű okosnak lenni, amikor egy vizsgálat már valamit megállapított.”
A 444 – amely kiszúrta, hogy Csókay a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tart gyermekvédelemmel kapcsolatos kurzusokat – megkereste az intézményt, s szembesítette a férfi kijelentéseivel. Az egyetem válaszul közölte: „Szerződését azonnali hatállyal megszüntettük, a továbbiakban nem tartunk igényt oktatói munkájára.”
Azonnal szerződést bontott a PPKE Csókay Lászlóval, aki szerint a pedofil Vásárhelyi János szakmailag azért értett a gyermekvédelemhezEzek után közleményt adott ki a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, ahol eddig óraadó volt Csókay. Ebben azt írták:
„A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola és Csókay László pszichológus között fennálló óraadói jogviszony 2024. február 22-én megszűnt. Az intézményünkért végzett, odaadó oktatói munkáját hálásan köszönjük. Szerzetesközösségeink évek óta elkötelezettek az emberi méltóság összetett ügyében. Erőfeszítéseket tettünk és teszünk a gyermek- és ifjúságvédelem terén. Képzéseinkben, működésünk javításában sok körültekintéssel, Isten irgalmasságában és igazságosságában bízva dolgozunk. Vannak helyzetek, amikor a szavak elfogynak, kevesek, töredékesek. A tettek nem várt dimenziókba és összefüggésekbe kerülnek. Az ítéletek gyakran feltáratlan indulatok következményei. Minden fájdalom mellett üdvözítő lenne, ha higgadtan és körültekintően folytatnánk az áldozatok védelmében megkezdett párbeszédet. Mi magunk is úton vagyunk ebben a folyamatban.”
„Továbbra is úgy gondolom, hogy Vásárhelyi János jól tudott bánni a gyerekekkel”