„Továbbra is úgy gondolom, hogy Vásárhelyi János jól tudott bánni a gyerekekkel”

Külön kell választani a szakmai hozzáértést és a személyiség defektusát – véli Csókay László, aki a bicskei gyermekotthonban történt szexuális erőszakról szóló 2011-es bejelentéskor, még a Tarlós-korszakban a fenntartó fővárosi önkormányzat gyermekvédelmi osztályának vezetője volt. Mindenről tájékoztatta a közvetlen főnökét, Pölöskei Gábornét, akinek bátyja, Áder János 2016-ban köztársasági elnökként jóváhagyta, hogy a bicskei gyermekotthon később pedofília miatt elítélt igazgatóját, Vásárhelyi Jánost Magyar Bronz Érdemkereszttel tüntessék ki.

Miután kiderült, hogy az államfő kegyelmet adott a bicskei gyermekotthon pedofil igazgatóját segítő K. Endrének, belső vizsgálatot indított a fővárosi önkormányzat kiderítendő, hogy mi történt és mi nem 2011-ben, amikor a bicskei gyermekotthon fenntartójaként bejelentést kaptak az azóta szexuális erőszak és más bűncselekmények miatt elítélt igazgató szexuális visszaéléséről. Akkor ön volt a főváros oktatási, gyermek és ifjúságvédelmi főosztályának osztályvezetője, és felettese volt Pölöskei Gáborné Áder Annamária főosztályvezetőként, Csomós Miklós pedig területért felelős főpolgármester-helyettesként?

Igen, így volt, én vezettem akkor az osztályt egészen 2012. december 31-ig nyugdíjba vonulásomig. A fővárosi gyermekotthonok 2013. január elsejétől állami fenntartásba kerültek, onnan a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság látta el a felügyeletüket.

A szexuális abúzus egyik bejelentője a Szabad Európának adott interjúban azt mondta, hogy önnek adták át a jelentésüket és a gyerekek vallomását.

Így történt. A gyerekek vallomását akkor még csak szóban ismertették, de egy-két napon belül megkaptam azokat is írásban, kiegészítve azzal, hogy a velük foglalkozó nevelők mit tapasztaltak.

Nem szólalt meg önben egy vészcsengő, hogy valamit tennie kellene az ügyben, például vizsgálatot indítani?

De mennyire, hogy megszólalt! Azonnal fegyelmi eljárást indítottunk. Néhány nap múlva pedig megtettük a rendőrségi feljelentést. A rendőrség kilenc hónapon keresztül nyomozott és vizsgálódott az ügyben. Annak a vizsgálatnak az eredménye volt az, hogy nem állapították meg bűncselekmény elkövetését. Ezzel zárult a nyomozás 2012 nyarán. Az akkori munkajogi szabályoknak megfelelően a nyomozás idejére felfüggesztettük a fegyelmi eljárást.

Belső önkormányzati vizsgálat tehát nem indult a bejelentés nyomás? Áttolták ezt a rendőrségre? Nem kellett volna hivatalból a fenntartóként is vizsgálódni ebben az ügyben?

Azért nem vizsgálódtunk, mert úgy gondoltuk, hogy a rendőrségnek sokkal több és hatékonyabb eszköze van az igazság kiderítésére, mint adott esetben a fenntartónak. Példaként mondanám, ha a fenntartó hallgatja meg az érintetteket, akkor azt mondanak, amit akarnak, nem köti őket az igazmondás kötelme, mint mondjuk a rendőrségi, vagy később a bírósági eljárásban. Ott következménye van a valótlan állításoknak, hiszen a hatóság félrevezetése okán büntethetők, nekünk nem voltak ilyen eszközeink. A rendőrségnek sokkal erősebb jogosítványai vannak eszközök lefoglalásán, házkutatáson keresztül, mint nekünk. A munkáltatónak, fenntartónak ezeknek a töredéke sem áll rendelkezésére. Ezért döntöttünk úgy, hogy a rendőrségi vizsgálat eredményét elfogadjuk. Hozzátenném, hogy amikor az ombudsman később vizsgálta az ügyet, arra jutott, hogy a fenntartó nem hibázott, nem történt olyan alkotmányossági visszásság, ami a gyermekek jogait sértené. Arra a kérdésre én nem tudok választ adni, hogy a rendőrség 2011-2012-ben hogyan jutott egészen más eredményre, mint 2016-ban. Nekünk a nyomozás során semmiféle tájékoztatást nem adtak.

Az egyik jelzést tevő nevelő szerint azt üzente vissza a gyerekotthonba, hogy ne menjenek be az önkormányzathoz, mert úgyis „elhajtja őket”. Így volt?

A bejelentők velem tárgyaltak, hiszen én voltam a területért felelős vezető az önkormányzatnál. Tizenkét év távlatából nehéz visszaidézni pontosan mi történt akkor, de biztos vagyok benne, hogy senkinek nem mondtam, hogy takarodjon, vagy tűnjön el. Az viszont elképzelhető, hogy azt mondtam: nem szükséges, hogy további bejelentők is bejöjjenek, mivel megtettük a rendőrségi feljelentést és a nyomozás során úgyis meg fognak hallgatni mindenkit. Az ombudsmani jelentésből tudható, hogy ez így is történt összesen 34 embert hallgattak ki az ügyben, akiknek a zöme felnőtt volt. Attól nem lett volna a dolog erősebb, ha további bejelentők jönnek a városházára, hiszen már két ember jelzése alapján megtettük a feljelentést.

Egymaga döntött minderről vagy tájékoztatta Pölöskei Gábornét és Csomós Miklóst?

Mindkettejüket folyamatosan tájékoztattam minderről. De a főosztályvezető asszony rám bízta a dolgot, nem szólt bele, hogyan intézem. A fegyelmi eljárás elindításáról, illetve a feljelentésről Csomós Miklós főpolgármester-helyettessel közösen döntöttünk.

Tudott arról, hogy Vásárhelyi korábbi munkahelyéről azért volt kénytelen eljönni, mert egy anya panaszt tett amiatt, hogy szexuálisan zaklatta a gyerekét?

Erről nem tudtam. Az igazgató úr egy nagy szakmai és emberi tekintéllyel bíró, elismert szakember volt, akit a kollégák többször is titkos szavazáson igazgatónak választottak. Ennek alapján bízta meg őt a Fővárosi Közgyűlés. Nem érkezett semmiféle olyan jel, ami miatt gyanakodnunk kellett volna. A rendszerben többszörös szakmai ellenőrzési mechanizmusok is működtek: fenntartói, hatósági ellenőrzések, gyámi tanácsadók járnak ki, senkitől nem kaptunk jelzést arról, hogy az igazgató meg nem engedett módon viselkedett volna a gyerekekkel. Azzal most már nyilvánvalóan tisztában vagyok, hogy ez megtörtént, de akkor az ellenőrzések során nem derült ki.

Vásárhelyi, akit hivatalosan fizetett szabadságra küldtek a vizsgálat idejére, főigazgatóként bent élt a gyermekotthonban. Hogyan lakhatott ott, amikor eljárás folyt ellene?

Akkoriban bevett gyakorlat volt, hogy a nagyobb gyermekintézmények vezetőinek az otthonon belül saját lakása volt. Nem számított kivételesnek. Ez a gyakorlat csak később a nagy létszámú otthonok átszervezésekor szűnt meg. A bejelentés után a munkavégzés alóli felmentéssel egyidejűleg arra kértem, hogy költözzön ki az intézményben lévő lakásból. Ezt meg is tette, hiszen volt Bicskén saját lakása.

Mindössze három hétig tartott ez a kiköltözés, miközben a nyomozás még javában tartott...

Tudomáson szerint nem költözött ő olyan gyorsan vissza, de lehet, hogy időközönként megjelent az intézményben, erre már nem emlékszem. 2012. június végén tartottam egy összdolgozói értekezletet, amelyen tájékoztatást adtam az ott dolgozóknak a rendőrségi vizsgálat eredményéről és arról, hogy visszahelyezem az igazgató urat a pozíciójába és onnantól folytatja a munkát. Az igazgató figyelmét felhívtam arra, hogy a későbbiekben a gyerekekkel való kapcsolattartás során különösen ügyeljen a gyerekek személyes testi határainak tiszteletben tartására. Tudván, hogy az intézményben több pszichológus is dolgozik, kértem, hogy a gyerekek kapjanak meg minden segítséget.

Az ügy lezárása után azt mondta, fenntartóként nem volt arról információja, hogyan dolgozták fel a gyerekek a történteket, a „gyerekeken múlik élnek-e a terápiás lehetőséggel”.

Ahhoz, hogy egy terápia működjön, a gyereknek az együttműködésére is szükség van. Akarata ellenére, vagy motiválatlansága esetén ez nem működik. A gyerekek részéről is nyitottságra van szükség. A gyámi tanácsadók rendszeresen kijártak az intézménybe, tőlük egyetlen jelzést sem kaptunk arról, hogy bármelyik gyerek igényt fogalmazott volna meg, vagy olyat mondott volna, ami miatt a korábbi eljárás eredményeit meg kellett volna kérdőjelezni.

A rendőrség, az ombudsman vagy bárki meghallgatta ebben az ügyben bármikor is?

Nem.

A visszaemlékezések szerint ezen a visszahelyező értekezleten ön gratulált a nyomozás lezárásához Vásárhelyinek.

Ezt aligha hiszem, de valamiféle nyelvi fordulattal elhangozhatott, hogy örömmel tájékoztatok mindenkit, hogy a rendőrség nem állapította meg a bejelentésben foglaltak valóságtartalmát. Az pedig engedtessék meg egy fenntartónak, hogy örüljön annak, hogy az általa felügyelt intézményben nem találnak bántalmazásra utaló bizonyítékot. Nem gratuláltam, de tény, hogy én magam is örültem, hogy ilyen eredménnyel zárult a vizsgálat.

Vásárhelyit 2015-ben Bárczy István díjjal tüntette ki a fővárosi önkormányzat. Bagdy Gábor akkori főpolgármester-helyettes lapunknak azt mondta, hogy szakmai körökből érkező javaslat alapján terjesztette fel a díjra. Ön is ott volt a javaslatot tevők között?

Nem, én már nyugdíjas voltam akkor. Mindenesetre meglepett ez az érvelés, mivel 2013-tól nem maradt olyan személy a fővárosnál, aki a gyermekintézményekkel, vagy azok vezetőivel bármilyen kapcsolatot tartott volna. A fenntartóváltás után a fővárosnak gyakorlatilag semmi köze nem volt ezekhez az intézményekhez. Így a javaslat kívülről kellett, hogy érkezzen.

Nem különös ez, hogy egy már nem is oda tartozó, ráadásul vidéken lévő intézmény vezetőjének munkáját ismeri el a fővárosi önkormányzat?

Visszamenőleg, visszagondolva az ő addigi tevékenységére ismerhették el a munkáját.

Ön jelenleg a Sapienta Szerzetesi Hittudományi Főiskolán oktat, hithű katolikus. Vásárhelyi a bicskei katolikus egyházközség oszlopos tagja volt, ki is álltak mellette az első nyomozás idején. Önt is megkeresték az egyházon keresztül akkoriban?

Semmilyen formában. Ez semmiféle szempontból nem játszott szerepet. A szakmai hozzáértése ismert volt, de ez független a világnézetétől.

Többször is említette Vásárhelyi szakmai hozzáértését. Legalább utólag nem érzi úgy, hogy ez téves megítélés volt? Mennyire számít jó gyermekvédelmi szakembernek az, aki csaknem két évtizeden át szexuálisan zaklatja a rábízott gyerekeket?

Külön kell választani a dolgokat. Továbbra is úgy gondolom, hogy szakmailag értett a gyermekvédelemhez, a gyermekotthoni neveléshez, jól tudott bánni a gyerekekkel, jól tudta irányítani a rábízott intézményt. Az más kérdés, hogy valaki személyiségében milyenné válik. Nyilvánvalóan akkor kezd ez fontossá válni, amikor a személyiség defektusa elkezdi érinteni a szakmai tevékenységét. Különösen akkor lesz ez érdekes, amikor fény derül erre. 2016-ig erről senki nem tudott. A rendszeres szakmai ellenőrzések mind elismerően nyilatkoztak az intézményvezetésről. Utólag persze könnyű okosnak lenni, amikor egy vizsgálat már valamit megállapított. 2012-ben azonban csak azt tudtuk, hogy a rendőrség akkurátus vizsgálata nem állapított meg ilyen jelenségeket.