Gripen-akta: továbbra is zárva

A korrupció gyanúján túl tisztázásra vár, hogy először miért pont 14 Gripent lízingeltünk, amikor a beszerzést előkészítő HM-előterjesztésben világosan az szerepel, hogy az ország légterének védelmét 20-24 géppel lehetne biztosítani. Ezt a számot a ma bejelentett négy további Gripennel sem érjük el.

Bár a NER mai gazdasági kavarásai mellett már-már eltörpül, az első Orbán-kormány bukásáig a magyar gazdaságtörténet legnagyobb korrupciós ügye volt a Gripenek beszerzése, aminek az érintett országok közül egyedül Magyarországon nem lett következménye. Hogy Orbánék miért a svéd gépeket választották, arra ugyanúgy nincs hihető magyarázat, mint mondjuk a Novák-féle kegyelemre – más kérdés, hogy a repülők a gyakorlatban eddig beváltak, és a vásárlásért cserébe megkötött ellentételezései (offset) megállapodás is sokáig jól muzsikált.

Maga az alaptörténet amennyire szürreális, annyira jellemző az orbáni hatalomgyakorlásra. A 2001. szeptember 10-i nemzetbiztonsági kabinetüléséről, ahol a döntés megszületett (illetve a miniszterelnökön kívül mások számára is ismertté vált) nem készült szó szerinti jegyzőkönyv, ezért az eseményeket nehéz rekonstruálni. Ami tudható: az esetnél a kormányfőn kívül Pintér Sándor belügyminiszter, Szabó János honvédelmi miniszter, Matolcsy György gazdasági miniszter és Hende Csaba, az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára volt jelen. Előzetesen a kormány a Gripenek beszerzése mellett a meglévő orosz MIG-ek korszerűsítését, illetve használt amerikai F-16-osok vásárlását mérlegelte. A honvédelmi tárca szakértői jelentése az F-16-os opciót hozta ki legjobbnak, mindenki arra számított, hogy Orbán Viktor ezt a megoldást fogja bejelenteni, olyannyira, hogy a kisgazda Szabó János nem sokkal korábban újságíróknak el is kotyogta.

Érdekesség, hogy a 90-es évek elején, az MDF-kormány idején egy magyar küldöttség már kiutazott az USA-ba használt F-16-osok vásárlását előmozdítandó, de azzal küldték haza őket, hogy amíg Magyarország nem a NATO tagja, erről szó sem lehet. A bántóan elavult szovjet MiG-21-eseket így 1994-ben felfegyverzett és korszerűsített MiG-29-esekre cserélte a magyar állam, méghozzá a Szovjetunió-jogutód Oroszországnak a hazánkkal szemben fennálló államadósságáért cserébe, a lehetőségekhez képest kimondottan jó üzletet kötve. Ezért aztán 2001-ben, amikor a Gripen-üzletre sor került, Magyarország egyáltalán nem volt kényszerheyzetben, a MiG-ek még legalább 10 évig elmuzsikáltak volna. Orbán-kormány azonban mindenképpen repülőgépeket akart vásárolni, és a nagy üzlet sokak fantáziáját megmozgatta. Kaptunk például ajánlatot Belgiumtól használt F-16-osokra nagyon jó áron (igaz, a bizniszhez az USA jóváhagyása is kellett volna, márpedig az asztalon ott volt az amerikaiak – drágább, de fegyverzet szempontjából komplexebb - ajánlata is, így a belga opciónak valószínűleg nem volt realitása. És persze emlékezetes az is, hogy a Fidesz „szenátorai” (31 parlamenti képviselő és 3 államtitkár) levelet írtak Bill Clinton akkori amerikai elnöknek, kérve, hogy váltsa le a budapesti amerikai nagykövetet, és nevezze ki a helyére Steven Jones Lockheed-alkalmazottat (a Lockheed az F-16-osok gyártója) – a mából nézve szinte már megmosolyogtató eset Selmeczi Gabriella és Balsay István államtitkár állásába került.

Egy szó mint száz, mindenki az amerikai gépek érkezésére készült, ám valami egészen más történt, amiről az említett nemzetbiztonsági kabinetülés jegyzőkönyvébe annyi került be: a kormány megvizsgálta a honvédelmi tárca előterjesztését (amely, mint jeleztük, egyértelműen az F16-osokat favorizálta), és „nemzetgazdasági, valamint biztonságpolitikai szempontokra is figyelemmel úgy döntött, hogy az ajánlatok közül a svéd kormány ajánlata a legkedvezőbb”. Majd az Orbán-kabinet felhatalmazta az illetékes minisztériumokat, hogy 10 napon belül kezdjenek tárgyalást a svéd kormánnyal 14 Gripen vadászgép bérlésére vonatkozóan. A Magyar Narancs szemtanúkra hivatkozva így írt erről: „Bejött Orbán Viktor, mondta, hogy nagyon köszöni a kitartó, szívós és áldozatos munkát, amit az ajánlatok feldolgozásába fektettünk, és ő úgy döntött, hogy a svéd ajánlatot fogadja el. A részleteket Matolcsy gazdasági miniszter úr fogja elmagyarázni – tette hozzá, majd sarkon fordult, és kiment a teremből."

A magyarázat– a dolog érdemét tekintve – máig nem történt meg. Kétségtelen ugyanakkor hogy a svédek, főként az Electrolux révén, nagyvonalú beruházásokat vállaltak cserébe (az is igaz persze, hogy a vállalat az elmúlt évek válságai nyomán nagyrészt kivonult Magyarországról). Ez azonban csak a sztori egyik szála. A másik úgy indult, hogy 2007 júniusában egy svéd tévécsatorna riportot készített a cseh Gripen-beszerzésekről . A műsorban az hangzott el, hogy a Gripeneket gyártó Saab és brit partnere, a BAE Systems 3 milliárd koronával vesztegetett meg olyan cseh tisztviselőket, akiknek közük volt hozzá, hogy Csehország is Gripen gépek beszerzése mellett döntött. Felmerült egy osztrák lobbista, gróf Alfons Mensdorff-Pouilly felelőssége, illetve az is, hogy magyar döntéshozókat is hasonló módszerekkel befolyásoltak. Ugyanabban az évben a New York Times a CIA-ra hivatkozva azt írta, hogy „magyarországi pártok” dollármilliókat kaptak a szerződések elnyeréséért.

Svédországban az eljárás vádalkuval és gigantikus pénzbüntetéssel végződött. Keletkezett ugyanakkor egy magyar akta is, amelyet a svéd főügyész többszöri egyértelmű ajánlata ellenére Polt Péter nem volt hajlandó átvenni, másoknak pedig a svédek nem adták ki.

Ezen a ponton érdemes visszautalni azokra a mosolyogtató magyar kormányzati állításokra, hogy Svédország „barátságtalan” velük, illetve „beleavatkozik a magyar belpolitikába” – akár bele is avatkozhatna, hiszen a dokumentumok nála vannak, illetve a jelek szerint az USA-nál is, ám az elmúlt másfél évtizedben még csak kísérletet sem tettek rá, hogy felhasználják.

A most megvásárolni ígért újabb négy repülőgéppel közelebb kerülünk a minimálisan szükséges védelmi szinthez, a megválaszolandó kérdések sora azonban ettől nem lett rövidebb.