Magyarországon sokfelé szárad ki a táj, van, ahol forradalmi ötlettel kísérleteznek

Az érdekek sokfélék, de a riasztó aszályok láthatóan feltöltik kreativitással az együtt gondolkodó szakemberek fórumait.

– A Bereg a folyamszabályozások előtt vizekben gazdag táj volt. Mára ezek jelentős része eltűnt. Most, a XXI. században azt látjuk, hogy erőteljesen (szakmai berkekben használt kifejezéssel) szárazodik a táj. Ennek az éghajlatváltozás mellett a fő oka, hogy a folyókat elválasztották az árterektől, a belvizeket elvezetik. Mindez a mezőgazdaságnak és az élőhelyeknek is károkat okoz – magyarázta lapunknak egy „kísérlet” indokait és részleteit Kajner Péter, a WWF Magyarország Élő folyók programjának szakértője.

– Az ezredfordulón volt néhány rekordárvíz, katasztrófa is: a 2001-es töltésszakadást okozott, számos települést elöntött a Tisza a Beregben. Ez után elindult a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése (VTT), többek között árvízcsúcscsökkentő tározókat építettek. A Beregben a helyiek – önkormányzatok, gazdálkodók – nyomására olyan tározórendszer épült meg, amely tájgazdálkodásra is alkalmas. A Tisza mentén hét VTT-tározó épült, ebből három alkalmas arra is, hogy amikor nem fenyeget árvíz, akkor vizet eresszenek bele, vízpótlási céllal. Az egyik a beregi.

Cseppek a tengerben

Február közepén a Tiszán levonuló árhullámból vezetett ki vizet a Beregi-tározó kapuján keresztül a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, együttműködve a WWF Magyarországgal, így készülnek a szárazabb időszakokra. Az ember kénytelen lesz ellensúlyozni a szélsőségeket, a vizek többleteiből, az árvízből, a belvízből minél többet el kell raktározni, hívta fel a figyelmet a napokban egy sajtóközleményben az Országos Vízügyi Főigazgatóság. (OVF). A WWF Magyarország a Tisza hazai vízgyűjtőjén több éve dolgozik azon, hogy ez a szemlélet teret nyerjen. Az egyik mintaterület a Bereg. Most egy közel 7 kilométeres csatornaszakaszt és az ehhez kapcsolódó mély területeket mintegy félmillió köbméternyi vízzel lehet feltölteni.

A számok rendkívülinek tűnnek, azonban hazánkból több víz folyik ki, mint amennyi befolyik: 6-7 köbkilométer az éves deficit, ez nagyjából annyi, mintha a Balatont évente háromszor lecsapolnánk – ahogy erről szintúgy Kajner Péter beszélt lapunknak korábban. Arról is írtunk már, hogy 42 ezer kilométer az országot behálózó csatornák teljes hossza. Ráadásul ezeket főként belvíz levezetésére alakították ki, de elméletileg akár a vízpótlásban is alkalmazhatók lennének.

– emlékeztetett a WWF szakértője. – Több mint 50 ilyen lehetséges tározási helyet találtak. Ezeket össze lehetne kötni belvízvédelmi csatornákkal. Elméletileg. A vízvisszatartáshoz területre lenne szükség, amihez viszont a tulajdonosok beleegyezése kellene. Az ilyen területeken át kellene alakulnia a tájhasználatnak, de szerencsére a vízbarát gazdálkodás számára egyre több ösztönzőt tartalmaz a közös agrárpolitika is. Észszerű lenne az egyébként is belvízzel érintett, gyenge minőségű területeket a víz beszivárogtatására használni. A támogatási rendszer egyre több olyan megoldást kínál, amivel ez a gazdálkodónak is megéri, és a tájnak is előnyös.

Tárt karokkal várt áradás

Csaknem 6 millió köbméter vizet vezetett ki a Fetivizig 2019 óta a Beregi-tározóba. Próbálkoznak tehát a vízpótlással. A minél nagyobb lépték érdekében bizonyos területeket el kellene önteni. Azt a feladatot vállalta magára a WWF Magyarország, hogy a gazdálkodókkal elindítanak egy egyeztetési folyamatot a Fetiviziggel együttműködésben. – Próbálunk a gazdálkodóknak, helyi közösségeknek segíteni abban, hogy bemutatjuk a víz megtartásából származó előnyöket. Elmondjuk, mi a haszna, a jelentősége ennek az egésznek. A terepi tapasztalatok biztatók. A természetvédelmi őrök jelzése szerint azok a csatornapartok, ahol korábban végeztek vízkivezetést, a hónapokkal később bekövetkező aszályos periódusban sokkal zöldebbek voltak.

A WWF Magyarország három éve dolgozik a Beregben. Igen erőteljesen érzékelhetők azok a szárazodási folyamatok, amelyek egyébként az Alföld többi részén is. – Néhány polgármester, mint Tarpa, Vásárosnamény, Jánd vezetői és a település gazdálkodói korábban is a vízpótlás élharcosai voltak.

Az elmúlt hetekben fórumokat tartottunk Tarpán, Jándon, és azt tapasztalom, hogy bővül az érdeklődés. Az ott folyó munka példa lehet más alföldi területek számára – mondta Kajner Péter.

Azért a Bereget választották mintaterületnek, mert ott valósult meg a Vásárhelyi-terv Továbbfejlesztése program részeként 2015-ben a Beregi árapasztó tározó, majd rá négy évre ennek a tájgazdálkodást segítő vízgazdálkodási fejlesztése, írta lapunknak az OVF. Azt is belátják, hogy a program nem érte el teljes körűen a remélt eredményeket, mert a tájhasználatváltást nem sikerült elérni – azaz hogy például bizonyos területeken másképp vagy egyáltalán ne folytassanak mezőgazdasági tevékenységet.

– Ennek legfőbb oka, hogy nem sikerült a gazdálkodóknak meggyőző alternatívát felajánlani. Öröm az ürömben viszont, hogy az elmúlt évek rendkívüli aszályai, a mezőgazdaságban bekövetkező bizonytalanságok ráébresztették az érintetteket, hogy a jelenlegi vízgazdálkodási rendszer hosszú távon nem fenntartható. Ennek eredményeként elindult a közös gondolkodás a gazdálkodókkal, önkormányzatokkal. „Megkezdődött a jövőre nézve biztató együttműködés az agrárium, természetvédelmi civil szervezetek, illetve a vízügyi ágazat között” – fejezte ki bizakodását a főigazgatóság.

Magad, uram...

Amíg a nagy változások kiforrják magukat, addig egy csongrádi példa tanúsága szerint kicsiben is lehet próbálkozni. A városban a Mi Hazánk színeiben politizáló önkormányzati és megyei képviselő, Laczkó Zsolt állt elő szokatlan elképzeléssel. A vadon élő állatoknak lassan nincs hol inni, az ásott kutak kiszáradtak, eltűnt a talajvíz, és orvosolják ezt úgy, hogy benne hagyják a tavaszi vizeket a város környékén lévő csatornákban, vetette fel 2022 novemberében a megyei közgyűlés ülésén. A grémium támogatta az ötletet, a kezdeményezést az egész megyére ki szeretnék terjeszteni.

– Tavaly nem sikerült, tönkrementek a zsilipek, a tiltók. Idén azonban biztató a tendencia. A belvízvédelmi csatornák feltöltését ugyan nem engedélyezték, de azt igen, hogy zárva maradjanak a tiltók, és ezzel visszatartsák a természetes úton a medrekbe került vizet addig, ameddig ezt szakmai szempontok és belvízvédelmi biztonság engedik. Megítélésem szerint a Csongrád környéki csatornák 30-40 százalékában van víz. Persze az, ami évtizedek alatt ment tönkre, nem pár év alatt jön majd helyre – fejtette ki lapunknak. Szeretné elérni, hogy a belvízvédelmi csatornákat feltölteni is lehessen, ugyanakkor belátja, hogy a vízügyeseknek ellentétes érdekek között kell egyensúlyozniuk.

Egyéb módon is besegítenek a természetnek: kezdeményezésére önkéntesek közreműködésével az élő Tiszából töltenek fel két holtágat. Decembertől januárig 22 ezer köbméter vizet emeltek bele, most kedvezők a körülmények, ugyanennyit szeretnének átszivattyúzni.

Áldás vagy átok?

A vízügyesek felvetésünkre megerősítették, hogy a beregi módszer természetesen használható lenne bárhol az országban, azonban jelenleg komoly területi korlátai vannak. A vízmegőrzésre igénybe vehető, a szabályozás előtt vízjárta területek magántulajdonban vannak, és döntően intenzív mezőgazdasági művelés alatt állnak.

„Ez egy olyan konfliktushelyzet, amelyre megoldást kell találnunk a jövőnk érdekében. Ebből a szempontból jelentős a Beregben elkezdett együttműködés, és alapjául szolgálhat egy vízre alapozott tájhasználatváltást segítő támogatási rendszer kidolgozásának” – írta lapunknak az OVF arra a kérdésünkre, hogy fel lehetne-e töltetni a lehető legtöbb csatornát tavaszonként.

Azért van ok reménykedésre, derült ki Kajner Péter szavaiból. A 2022-es rekordaszály után érezhetően változott a szakma, az emberek, a gazdálkodók hozzáállása és kommunikációja. Tapasztalatai szerint ma már sem az agrárkamara, sem a minisztérium nem arról fogalmaz meg „győzelmi jelentéseket”, hogy hol hány ezer köbmétert vezettek el. Egyre inkább felbukkannak olyan történetek, hogy direkt nem vezetik el a vizet, mert „jó lesz az majd későbbre is.”