Martényi Csaba anyai és apai ágon is ősi nemesi családból származik, jómódú budai család sarja, ahol a polgári lét volt a meghatározó. Mindkét oldalon olyan személyek sorakoznak a családfáján, akik hozzátettek itt-ott az ország felemelkedéséhez, gyarapodásához.
Martényi úr közgazdászként végzett az I. István Közgazdasági Technikumban. Később a Marx Károly Egyetemen diplomázott pénzügy szakon. Az első munkahelye a Magyar Nemzeti Bank volt, később a Külkereskedelmi Bankban, majd a rendszerváltás idején az ÁPV Rt.-nek dolgozott, ahonnan 42 évi munka után vonult nyugdíjba. Martényi Csaba anyai ágon kapcsolódik a Czapkayakhoz, akiknek birtokaik voltak a Felvidéken, ő maga is Eperjesen látta meg a napvilágot, vagyis szlovák állampolgárnak született, az is volt addig az időpontig, amíg a családot ki nem telepítették Szlovákiából.
Jezsuitáktól a Külügyig
Czapkay Elemér Martényi Csaba édesanyjának a testvére volt, 1918-ban született Kassán. Később Bécs külvárosában, a jezsuita Kalksburg elit intézetben nevelkedett, ahol például annak idején a híres arisztokrata, gróf Apponyi Albert is tanult. Abban az időben a polgári családokban az volt a fontos, hogy a gyermekeket minél jobb iskolákba írassák, és minél több nyelvet sajátítsanak el.
Czapkay Elemér a német mellett ebben az iskolában tanult meg franciául, de már akkor beszélt csehül és szlovákul is. A nyelvtudásának köszönhetően 1940-ben, csupán 22 évesen a Külügyminisztérium munkatársa lett.
„A Czapkay családból érdemes még megemlíteni Czapkay Józsefet, aki Amerikában építkezési vállalkozásba kezdett, és San Francisco belvárosában a lebontott faépületek helyére modern kőházakat építtetett, amit később Hungarian blocknak (magyar háztömbnek) neveztek el. Ugyancsak az anyai ükapa dr. Országh Sándor, a főváros világvárossá fejlődése egyik legizgalmasabb korszakának, az 1880-as éveknek volt kiemelkedő alakja. Ő volt Széchenyi Ödönt követően a Fővárosi Közmunkák Tanácsának a titkára, és nevéhez fűződik a millenniumi földalatti és a budavári sikló építése is – mesélte lapunknak Martényi Csaba. – Szegedy-Maszák Aladárnak (lásd keretes írásunkat) köszönhetően került Elemér bátyám Prágába. Abban az időben ő volt a Külügyminisztérium egyik vezetője, és Czapkay Elemért másodmagával 1943-ban kiküldte Berlinbe, mert a német helyzetről szeretett volna tárgyilagos jelentéseket kapni, ugyanis a német fővárosban akkoriban a szélsőséges nácibarát Sztójay Döme volt a nagykövet, akinek nem feltétlenül voltak valóságnak megfelelők, tárgyilagosak a jelentései. 1944-ben Vichybe küldték volna először Czapkay Elemért, de ott megszűnt a követség, így került a prágai konzulátusra. 1945-ben aztán nyilas megbízásból Berlinbe utazott, hogy pénzbeli ellátmányt hozzon a prágai nagykövetségnek a további működésének fenntartásához” – ekkor azonban váratlan, filmbe illő fordulatot vett a története.
Látogatás az Oroszlánbarlangban
Szálasi Ferenc 1944. október 16-án német támogatással átvette a hatalmat, és 1945. március 18-áig volt Magyarország nemzetvezetője. Ebben az időben bontakozott ki hazánkban a nyilasterror, aminek hatására zsidókat, szökött katonákat, baloldali szimpatizánsokat öltek meg, deportáltak és tömeggyilkosságok sorozatát követték el, legfőképpen Budapesten.
„Szálasi Ferenc hatalomra kerülése után nyilas kiküldöttek lepték el a követségeket, így a prágait is. Mivel Czapkayról tudták, hogy Berlinben is teljesített szolgálatot, jártasságára tekintettel az „Oroszlánbarlangba” küldték, hogy Berlinben, a nagykövetségen szerezzen pénzt a konzulátus további működtetéséhez. Közben a nyilas diplomatáknak már égett a talaj a lábuk alatt, menekülniük kellett.
Czapkay beteget jelentett, és a Berlinből elhozott pénzt magánál tartotta, nem ment be az irodába, és a fenntartásra kapott összeggel szépen lelépett. Keresték mindenhol, de nyoma veszett a nagybátyámnak, akit a cseh barátai bújtattak el. Amikor értesült arról, hogy a nyilasok távoztak, a pénzzel együtt visszatért, és hiánytalanul befizette a kasszába.
Ennek volt köszönhető, hogy a prágai nagykövetséget még két évig működtetni tudták” – szögezte le Martényi Csaba.
New Yorkból Caracasba
„A náci korszak és a nyilas éra után a nagybátyám tisztában volt azzal, hogy a szovjet térhódítás miatti kommunista hatalom sem nyújt neki perspektívát. Sőt úgy vélte, ha hazajön, elkapják, esetleg börtönbüntetés vár rá. Bizonytalanná vált a jövő. Úgyhogy disszidált, először Olaszországba ment, ahol egy évet várakozott, amíg megkapta a letelepedési papírokat Argentínába. Amikor ide költöztek, magával vitte a feleségét, a gyermekeit és az édesanyját is. Az egész életüket újra kellett kezdeni – érzékeltette Martényi Csaba a család nehéz helyzetét. – Kezdetben Elemér textilkereskedelemmel foglalkozott, és amikor Buenos Airesben a lánya elvégezte a középiskolát, úgy döntött, hogy Amerika egyik nevesebb kereskedelmi főiskolára íratja be a gyermekét. Ugyanis polgári szokás szerint ő is fontosnak tartotta a jó iskoláztatást. A lányával felutaztak New Yorkba, ahol a Times Square-en sétálva Elemér egy régi kalksburgi osztálytársába botlott, aki adott neki egy tippet, miszerint amerikai ismerőse Venezuelában festékgyárat létesít, és igazgatóra volna szüksége. Beajánlotta Elemért, aki megragadta az alkalmat, és nemsokára Caracasba költözött a család, kivéve a lányát, aki Amerikában maradt. Később Elemérék is visszatértek az Államokba, házat is építtettek ott, aztán rájöttek, hogy elszoktak ők már a négy évszakos kontinentális időjárástól, így visszatértek a mediterrán jellegű, mindig meleg időjárású Caracasba, ahol 21 fok az átlaghőmérséklet. Czapkay Elemér végül egyszer, 1974-ben még hazalátogatott, véglegesen soha nem tért vissza Magyarországra, de mindig büszke maradt felvidéki magyarságára.”
Kedves Olvasónk!
Ha Önnek is van a családi legendáriumban hasonlóan érdekes története, melyet megosztana a Visszhang melléklet szerkesztőségével és az olvasókkal, vegye fel velünk a kapcsolatot a [email protected] címen vagy a szerkesztőség telefonszámán: +36 1 477-9000.
Szegedy-Maszák Aladár
1943-ban jelentős szerepet játszott a Kállay-kormány különbéke megkötésére irányuló titkos tárgyalásában. 1937–42-ben a berlini magyar követség titkára, ezt követően 1943–44-ben a Külügyminisztérium politikai osztályának helyettes vezetője, majd vezetője volt. 1944. március 19-i német megszállása után Szegedy-Maszákot a Gestapo letartóztatta és Dachauba deportálták, ahonnan 1945-ben tért vissza. 1945–1947 között magyar követ volt Washington D. C.-ben. 1947-ben részt vett a párizsi béketárgyalásokon mint a magyar békedelegáció tagja, és arra törekedett, hogy megakadályozza húszezer szlovákiai magyarnak lakosságcsere útján való áttelepítését. 1944-ben a prágai konzulátus is a berlini nagykövetséghez tartozott, annak volt az alárendeltje.