– A film rólam szól és az életemről. Engem huszonhárom évesen diagnosztizáltak autistaként. Azelőtt mindig ufónak meg defektesnek gondoltam magam. A filmemet viszont már a diagnózis előtt egy évvel, a szakvélemény után elkezdtem készíteni. A sztoriban pedig én vagyok a főszereplő, és autistaszemszögből tekintek vissza a gyerekkoromra, majd rájövök, hogy a traumatikus élményeim az autizmusnak köszönhetők – mondja Csépke Bernadett Nadin, aki a Budapesti Metropolitan Egyetemre járt animáció mesterszakra, ahol a kisfilm volt a diplomamunkája.
– A filmet azóta tizenöt fesztiválon vetítették, versenyprogramokban is szerepelt, és bemutatták a New York-i Student World Impact Film Festival (SWIFF) versenyében, amelyben cirka tizenháromezer film közül jutott el a középdöntőig – mondja a rendező, hozzátéve: az alkotás nemrég finalista lett az A Mi Kultúránk (AMiK) rövidfilmfesztiválon.
A filmmel pedig konkrét célja van:
arra akarja felhívni a figyelmet, hogy mennyire fontos a diagnózis elvégzése, amelyre felnőttkorban sokkal kisebb az esély, mint fiatalon.
– Magyarországon csak néhány, köztük egy államilag támogatott hely létezik, ahol felnőtteket vizsgálnak, de még az Autizmus Alapítvány Ambulanciánál is akár két évbe telik, mire valaki sorra kerül. Emellett léteznek nem állami helyek is, de azok drágák – mondja Nadin, hozzátéve, sok pszichiáter és pszichológus nem veszi észre a páciensein az autizmus jeleit, emiatt valótlan diagnózist állít fel, azt depressziónak, borderline személyiségzavarnak vagy bipoláris és szorongásos zavarnak állítja be.
Öt nyelv, négy diploma
– Autistaként nehezebben tudok önálló életet élni mint a nem autisták, huszonhét évesen például gyógypedagógushoz járok. De vannak pozitívumai is, hogy diagnosztizáltak, mivel igényelhettem fogyatékossági támogatást, és az Autisták Országos Szövetsége (AOSZ) által kiállított kártyát, amellyel ingyen járhatok múzeumokba, a legfontosabb pedig, hogy az egyetemen is figyelembe veszik, hogy nekem más az idegrendszerem, és bizonyos helyzetekben segítségre van szükségem. Egy egyetemi vizsgán például többletidőt kapok, vagy írásbeli helyett szóbelizhetek.
Nekem egy olyan világban kell élnem, ami nem az én idegrendszeremre lett szabva. Ezt pedig mások nem fogadják el, amíg az embernek nincsen diagnózisa
– mondja Nadin, majd hozzáteszi, noha nehezebben is boldogul az olyan, másoknak magától értetődő, hétköznapi dolgokkal, mint például a háztartásvezetés vagy az ügyintézés, ellenben öt nyelven tud, négy diplomát szeretne, egy posztgraduális képzést, és esetleg még a doktori iskolát is elvégezné.
A diagnózis óta Nadin megpróbál a saját életén is javítani. Fél éve gyógypedagógushoz jár, akivel kéthetente megbeszélik, hogy milyen nehézségei adódtak a hétköznapokban, és hogyan lehet azokon javítani. – Olyan egyszerű dolgokra kell gondolni, mint a főzés.
Autistaként én például nem veszem észre, ha az étel odaégett, hiszen ha egy recepten az áll, hogy tíz percig kell valamit főzni, akkor én azt tíz percig fogom készíteni. Ha elkészült, ha nem.
Ezért ezekre a problémás esetekre a gyógypedagógussal forgatókönyveket írunk.
Megtalálta önmagát
A kisfilmet azért akarta elkészíteni, mert az emberek nagy része nem tudja, mit jelent az autizmus, ezért meg akarta nekik mutatni, hogy milyen autistaszemmel látni a világot. A film főhőse például intenzív színekben és festői víziókban szemléli környezetét, ha pedig valaki ellenszenves neki – például furán néz rá vagy kineveti –, akkor a lány tudatában a feje útjelző táblává változik. – Sokan azt hiszik, hogy az autisták szellemileg fogyatékos gyerekek, akik nagyon okosak matekból. Ez viszont tévhit, hiszen az értelmi fogyatékosság egy másik diagnózis, ami azonban együtt járhat az autizmussal – mondja Nadin.
A filmben a lánynak nemcsak a világgal, de önmagával is szembe kell néznie. Egy este, amikor hazaér, a tükörbe pillantva meglátja a saját lelkét, egy sötét színű szellemalakot, aki magával hívja a csillagok közé, majd megmutatja neki a gyerekkorát, amikor a lánynak nehezére esett, hogy a barátai közé beilleszkedjen, vagy hogy a tanórán helyesen oldja meg a feladatot. A szobája magányában viszont a lelke azt is megmutatja, hogy lehet alkotni is, így a lány festeni, varrni és fotózni kezd. Aztán persze örülni, mert végre megtalálta azt, amiben boldog, és ezáltal önmagát is.
Sokszínű szemszög
Amikor nekifogott a filmnek, elhatározta, hogy abban két rajzstílusban fogja megjeleníteni a karaktereket, hogy ezáltal bemutassa a valóságot, illetve a főhős nézőpontját. Előbbihez félig realisztikus, félig képregényes alakokat álmodott meg, míg az autista látásmódot a már említett intenzív és festői színekben gondolta el. – A filmben az autistaszemszög azért is sokszínű, mivel az autista spektrumzavar jelképe egy szivárványszínű fordított nyolcas, ami a végtelenség jele, hiszen az autizmus számtalanféle lehet – mondja Nadin.
A művész szerint az autisták kifordítva látják a valóságot, melyre a film szójátékra épülő címe is utal: az AuterSight egyszerre jelent egy külső szemléletmódot, mely egyben autista is.
– A filmen két éven át dolgoztunk, bár csak kilencperces, több mint tizennégyezer képkocából áll. Ezeket egyenként kellett megrajzolni tableten. Az ugyanis tévhit, hogy a számítógép magától megcsinálja a képeket – mondja Nadin, aki noha a stáblistán szinte minden szekcióban megjelenik mint író, rendező, vágó és animátor, ám a film létrehozásában sok ember segítette. – Rengeteget köszönhetek a barátaimnak és a többi stábtagnak is, nélkülük nem készült volna el a film. A digitális festést viszont végig én csináltam, mivel konkrét elképzelésem volt arról, hogyan fog kinézni a végeredmény.
Pszichológia a képek mögött
Nadin másik nagy szerelme a filmek mellett a lélektan, ezért két éve elkezdte a pszichológia szakot a Károli Gáspár Református Egyetemen. – A fő célom, hogy pár éven belül animációs filmrendező és autistaspecifikus klinikai szakpszichológus legyek egyszerre – mondja. Bevallása szerint az autizmus hatására lett pszichológushallgató, mivel azt tapasztalta, hogy kevés szakember érti meg a látásmódját.
– Egyszer a gyógypedagógusomnak elmondtam, hogy fizettem egy önkiszolgáló kasszánál, és bár az ábra azt mutatta, hogy balról jobbra kell húzni az árukat, amikor így tettem, a gép elkezdett visítani, mire odajött hozzám egy dolgozó, és leteremtett. Ekkor én teljesen leblokkolam, ami az egész hetemet elrontotta. Nem is tudtam túllépni rajta. Ha pedig ezt elmondtam volna egy pszichológusnak, akkor az totálisan nem érti meg, hogy ez nekem milyen nagy trauma volt – mondja Nadin, hozzátéve, ha valaki ilyen problémával fordulna hozzá, ő biztosan átérezné az illető gondját, és tanácsot adna neki. A pszichológiából szerzett tudását pedig szeretné az animációkészítés során is alkalmazni, hisz így olyan filmeket tud készíteni, amelyek lélektanilag hitelesek, és talán segíthetnek másoknak is, akik autizmussal élnek.
AuterSight Animation Short Trailer from Bernadett Nadin Csépke on Vimeo.
