Mozgolódik az európai szélsőjobb, Marine Le Pennek meggyűlik a baja a német AfD-vel

Egyre nagyobb mozgolódások figyelhetőek meg az Európai Parlament jobbszárnyán. Franciaországban komoly feltűnést keltett, hogy A Marine Le Pentől jobbra elhelyezkedő Éric Zemmour Visszahódítás nevű pártja nemrégiben bejelentette, csatlakozik a Giorgia Meloni által fémjelzett populista Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) formációjához, amely nem számít annyira szélsőségesnek, mint az Identitás és Demokrácia (ID). Ez utóbbiban ugyanis több orosz, Putyin és Trump-barát párt is helyet foglal. (Matteo Salvini a Liga elnöke a napokban lelkesen állt ki Trump újraválasztása mellett. A Liga szintén az ID tagja.) Maga Orbán Viktor kormányfő többször úgy foglalt állást, hogy az ECR-hez akar csatlakozni, ám a „reformistáknál” egyre nagyobb ellenállás tapasztalható a Fidesszel szemben, a skandináviai tagpártok, illetve a Petr Fiala cseh miniszterelnök által fémjelzett Polgári Demokrata Párt (ODS) hallani sem akar arról, hogy a magyar kormánypárt csatlakozzon hozzájuk.

Különösen a populista Svéd Demokraták Fideszhez fűződő kapcsolatának változása látványos. Charlie Weimers, a párt egyik befolyásos törvényhozója februárban a Politico EU Election Playbooknak adott nyilatkozatában arról beszélt, hogy az SD kivonhatja képviselőit az ECR a fideszes képviselők csatlakoznak. A magyar kormánynak az ukrajnai háborúbal kapcsolatos hozzáállása, illetve a skandináv állam NATO csatlakozásának késleltetése a jelek szerint a svéd szélsőjobbnál is felháborodást keltett. Ehhez képest az SD korábban rendre dicsérettel illette a magyar kormányt és az ország fejlődését „példának” nevezte. Sokáig együtt is működött egymással a két politikai erő, viszonyukban azonban még Ukrajna megtámadása előtt, 2021 tavaszán volt érzékelhető némi változás. Akkor Richard Jomshoff, az SD képviselője azt mondta, Magyarország már nem annyira mintaország. Az SD véleményének változásában szerepet játszhatott az is, hogy a párt igyekezett azt a benyomást kelteni: alkalmas a kormányzásra.

Miközben a Fidesz ECR-hez való csatlakozásával kapcsolatban még rengeteg a kérdőjel, s amint Meloni is utalt rá, a témára csak a júniusi EP-választást követően térnek vissza, az EP populista pártfrontján komoly változást jelent, hogy Zemmour pártja az ECR-hez csatlakozik, ami már kész tény. Ez igen rossz hír Marine Le Pennek, akinek így nincs lehetősége arra, hogy pártcsaládot váltson, s a Nemzeti Tömörülést az Identitás és Demokrácia frakciója helyett az ECR-ébe ültesse be. A Nemzeti Tömörülés és a Visszahódítás viszonya ugyanis igencsak feszült, egymás riválisai, képviselőik aligha nem férnének meg egy frakcióban.

Marine Le Pen nehézségeit gyarapítja, hogy nem szívesen jelenik meg együtt az ID-n belüli oroszbarát tömörülésekkel. Különösen a német Alternatíva Németországért (AfD) párttal gyűlik meg a baja. Mint már többször beszámoltunk róla, az AfD több személyisége vett részt azon a novemberi potsdami konferencián, amelyen egyebek mellett a remigrációról volt szó: a jelenlévők olyan terveket fogalmaztak meg, amelyek szerint ki kell utasítani Németországból azokat a bevándorlókat is, akik már német állampolgársággal rendelkeznek. Ez elfogadhatatlan a későbbi kormányzásban reménykedő Le Pen számára. Ezért felszólította Alice Weidelt, a szélsőséges német párt társelnökét, határolódjon el a koncepciótól. Felszólítása felháborodást keltett ultraszélsőséges körökben. Martin Sellner, az osztrák szélsőjobboldali Identitárius Mozgalom vezetője ezzel kapcsolatban felvetette, hogy Marine Le Pen "ki akarja-e herélni" az AfD-t. Telegram-csatornáján azt írta, a Nemzeti Tömörülés frakcióvezetője (a párt elnöke nem Le Pen, hanem a fiatal Jordan Bardella), vagy ahogy szó szerint fogalmazott, "a hölgy", hátba szúrta az AfD-t. Sellner a maga részéről arra kérte az AfD-t, "ne rendelje alá magát megalázó módon Le Pennek".

Ez problémát jelent Weidel számára, aki két tűz közé került. Egyrészt az AfD-nek szüksége van a Nemzeti Tömörülésre, mivel a párt erősíteni akarja nemzetközi hálózatát. Másrészt a Björn Höcke türingiai tartományi elnök körüli, nacionalista eszméket valló szélsőjobboldaliak befolyása egyre nő az AfD-n belül, ami nyomást gyakorol a pártvezetésre, hogy mind nagyobb szerepet szánjon ennek a szárnynak. Le Pen egy ideje gyanakodva figyeli az AfD-ben zajló fejleményeket; különös nyugtalansággal követte a németországi szélsőjobboldali tüntetéseket.

A sajtónak küldött újévi köszöntőjében Le Pen szokatlanul egyértelműen elhatárolódott az AfD remigrációs terveitől. "Abszolút" semmi köze nem volt a "beilleszkedni nem tudó" külföldiek hazájukba való kitoloncolásának terveihez – emelte ki. Hozzátette, ő minden francia ember érdekeit védi, származástól függetlenül. Elutasítja az újramigrációt, hatékony határvédelmet és csak az illegális bevándorlók kitoloncolását akarja. "Soha nem támogattuk a remigrációt abban az értelemben, hogy az embereket megfosztják francia állampolgárságuktól" – hangsúlyozta. "Úgy vélem, hogy szöges ellentétben állunk az AfD-vel" - tette hozzá.

Le Pen és Weidel február 20-án egyfajta válságtanácskozáson vettek részt, jelentette a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Egy párizsi olasz étteremben találkoztak, beszélgetésük fő témája Le Pen és az AfD problémái voltak. A vacsora, amelyen részt vett Jordan Bardella pártelnök és Thibaut François, a Nemzeti Tömörülés parlamenti képviselője is, meglehetősen feszült hangulatban zajlott. Le Pen magyarázatot követelt Weideltől a remigráció ügyében. Az AfD-ben megsértődtek a francia politikus megjegyzéseire, úgy érezte Weidel, hogy Le Pen kioktatta őt, „mintha egy tanár büntetést adna az engedetlen diáknak”, írta a FAZ. Ez nem pedig illik az AfD határozottságot sugalló önképébe.

Le Pen különösen azóta bizalmatlan az AfD-vel szemben, amióta Maximilian Krah képviselő 2019-ben felvette munkatársai közé Guillaume Pradoure-t, akit az RN antiszemita fotók miatt bocsátott el. Le Pen azt sem felejtette el, hogy Krah a 2022-es elnökválasztási kampányban szélsőjobboldali riválisát, Eric Zemmourt támogatta. Az elnökválasztási kampány során Zemmour azt hirdette, hogy ha megnyeri a választást, létrehozza a "visszavándorlási minisztériumot", és a nem európai bevándorlókat visszaküldi származási országukba. Le Pen többször is bírálta a Zemmour által sokszor emlegetett lakosságcsere összeesküvés-elméletét.

Az RN vezetője, Jordan Bardella jelenleg arra törekszik, hogy a választások időpontja előtt megnyugtassa a kedélyeket. Ez nem lesz egyszerű, mert ilyen körülmények között egyre nehezebb elképzelni, mi lesz a sorsa az Identitás és Demokrácia frakciójának a júniusi EP-választást követően és milyen irányba próbál haladni az európai színtéren a Nemzeti Tömörülés.

Miközben a Fidesz ECR-hez való csatlakozásával kapcsolatban még rengeteg a kérdőjel, és amint Meloni is utalt rá, a témára csak a júniusi EP-választást követően térnek vissza, az EP populista pártfrontján komoly változást jelent, hogy Zemmour pártja az ECR-hez csatlakozik, ami már kész tény. Ez igen rossz hír Marine Le Pennek, akinek így nincs lehetősége arra, hogy pártcsaládot váltson, s a Nemzeti Tömörülést az Identitás és Demokrácia frakciója helyett az ECR-ébe ültesse be. A Nemzeti Tömörülés és a Visszahódítás viszonya ugyanis igencsak feszült, egymás riválisai, képviselőik aligha nem férnének meg egy frakcióban.

Le Pen nehézségeit gyarapítja, hogy nem szívesen jelenik meg együtt az ID-n belüli oroszpárti tömörülésekkel. Különösen a német Alternatíva Németországért (AfD) párttal gyűlik meg a baja. Mint már többször beszámoltunk róla, az AfD több személyisége vett részt azon a novemberi potsdami konferencián, amelyen egyebek mellett a remigrációról volt szó: a jelenlévők olyan terveket fogalmaztak meg, amelyek szerint ki kell utasítani Németországból azokat a bevándorlókat is, akik már német állampolgársággal rendelkeznek. Ez elfogadhatatlan a későbbi kormányzásban reménykedő Le Pen számára. Ezért felszólította Alice Weidelt, a szélsőséges német párt társelnökét, határolódjon el a koncepciótól. Felszólítása felháborodást keltett ultraszélsőséges körökben. Martin Sellner, az osztrák szélsőjobboldali Identitárius Mozgalom vezetője ezzel kapcsolatban felvetette, hogy Marine Le Pen ki akarja-e herélni az AfD-t. Telegram-csatornáján azt írta, a Nemzeti Tömörülés frakcióvezetője (a párt elnöke nem Le Pen, hanem a fiatal Jordan Bardella), vagy ahogy szó szerint fogalmazott, „a hölgy”, hátba szúrta az AfD-t. Sellner a maga részéről arra kérte az AfD-t, "ne rendelje alá magát megalázó módon Le Pennek".

Ez problémát jelent Weidel számára, aki két tűz közé került. Egyrészt az AfD-nek szüksége van a Nemzeti Tömörülésre, mivel a párt erősíteni akarja nemzetközi hálózatát. Másrészt a Björn Höcke türingiai tartományi elnök körüli, nacionalista eszméket valló szélsőjobboldaliak befolyása egyre nő az AfD-n belül, ami nyomást gyakorol a pártvezetésre, hogy mind nagyobb szerepet szánjon ennek a szárnynak. Le Pen egy ideje gyanakodva figyeli az AfD-ben zajló fejleményeket; különös nyugtalansággal követte a németországi szélsőjobboldali tüntetéseket.

A sajtónak küldött újévi köszöntőjében Le Pen szokatlanul egyértelműen elhatárolódott az AfD remigrációs terveitől. Abszolút semmi köze nem volt a „beilleszkedni nem tudó” külföldiek hazájukba való kitoloncolásának terveihez – emelte ki. Hozzátette, ő minden francia ember érdekeit védi, származástól függetlenül. Elutasítja az újramigrációt, hatékony határvédelmet és csak az illegális bevándorlók kitoloncolását akarja. – Soha nem támogattuk a remigrációt abban az értelemben, hogy az embereket megfosztják francia állampolgárságuktól  Úgy vélem, hogy szöges ellentétben állunk az AfD-vel – hangsúlyozta.

Le Pen és Weidel február 20-án egyfajta válságtanácskozáson vettek részt, jelentette a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Egy párizsi olasz étteremben találkoztak, beszélgetésük fő témája Le Pen és az AfD problémái voltak. A vacsora, amelyen részt vett Jordan Bardella pártelnök és Thibaut François, a Nemzeti Tömörülés parlamenti képviselője is, meglehetősen feszült hangulatban zajlott. Le Pen magyarázatot követelt Weideltől a remigráció ügyében. Az AfD-ben megsértődtek a francia politikus megjegyzéseire, úgy érezte Weidel, hogy Le Pen kioktatta őt, „mintha egy tanár büntetést adna az engedetlen diáknak”, írta a FAZ. Ez nem pedig illik az AfD határozottságot sugalló önképébe.

Le Pen különösen azóta bizalmatlan az AfD-vel szemben, amióta Maximilian Krah képviselő 2019-ben felvette munkatársai közé Guillaume Pradoure-t, akit az RN antiszemita fotók miatt bocsátott el. Le Pen azt sem felejtette el, hogy Krah a 2022-es elnökválasztási kampányban szélsőjobboldali riválisát, Eric Zemmourt támogatta. Az elnökválasztási kampány során Zemmour azt hirdette, hogy ha megnyeri a választást, létrehozza a "visszavándorlási minisztériumot", és a nem európai bevándorlókat visszaküldi származási országukba. Le Pen többször is bírálta a Zemmour által sokszor emlegetett lakosságcsere összeesküvés-elméletét.

Az RN vezetője, Jordan Bardella jelenleg arra törekszik, hogy a választások időpontja előtt megnyugtassa a kedélyeket. Ez nem lesz egyszerű, mert ilyen körülmények között egyre nehezebb elképzelni, mi lesz a sorsa az Identitás és Demokrácia frakciójának a júniusi EP-választást követően és milyen irányba próbál haladni az európai színtéren a Nemzeti Tömörülés.