A teljes népesség 38 százaléka Orbán Viktort tartja felelősnek a kegyelmi döntésért – derült ki a Republikon friss kutatásából. Ez történik akkor, ha 14 éve ahhoz szoktunk, hogy Orbán Viktor a mi Atyuskánk, aki ott van mindenhol, a nap 24 órájából 20-at dolgozik, mert ezt kívánja a nemzeti érdek. Na de minden független forrás, bizonyíték abba az irányba mutat, hogy a miniszterelnök nem tudott a botrányos döntésről. Nehéz ezt elhinni – utalnak rá a számok is –, hisz a miniszterelnök óvó tekintetét oda fordítja, ahol szükség van rá, olykor kemény kézzel, olykor simogatva, de igazságot tesz. Hogy Orbán tudott-e a kegyelmi döntésről, lehet, sosem fog kiderülni, hisz a független média belső forrásainak is érdekében állhat elhitetni, hogy a főnök mindvégig vak volt.
Az igazi kérdés az, hogy mit kezd ezzel az ellenzék, hisz 37 százaléknyi bizonytalan szavazó hibáztatja Orbán Viktort. Ha tippelnem kéne, pár hangzatos mondatot leszámítva: semmit.
Elvégre azt eddig is tudta mindenki, hogy ez az ügy szíven találta a Fideszt. Jobboldali, baloldali, párt nélküli végre egyetértett valamiben. Mit lépett az ellenzék? Hosszú, hosszú idő után először közös tüntetést szervezett – közös jelölt nélkül – a közvetlen köztársaságielnök-választásért, hogy aztán a tüntetés másnapján a parlament végül megszavazza Sulyok Tamást. De hogy ne legyenek ilyen nagy elvárásaim, egy közelebbi példát is hoztam. Ma kiürítettem a postaládánkat, amiben a szokásos dolgok mellett egy MSZP-s szórólapra, illetve egy DK által kiadott „közéleti lapra” leltem. Gondolom, senkit nem lepek meg, hogy semelyik ellenzéki kiadványban egyetlen mondat sem utalt az ország első számú botrányára, sőt gyerekekről, gyermekvédelemről sem esett szó. Hát, kérem, így maradnak a számok mindig csak számok, Orbán pedig az ország Atyuskája.