Alaposan felkavarta a mezőgazdasági állóvizet a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) tavaly novemberi bejelentése – amelyről lapunkban elsők között írtunk –, miszerint a mezőgazdasági vadkárok hatékonyabb behajtása érdekében saját céget hoz létre, ami segíti a gazdákat, hogy könnyebben megkaphassák a vadásztársaságoktól nekik járó kártérítést. Az adatok szerint évente mintegy 21 milliárd forintos vadkár keletkezik Magyarországon, ám ennek csak a töredékét, alig 3 milliárd forintot terítenek meg a vadásztársaságok a gazdálkodóknak. Az elmúlt évtizedekben annak ellenére nőtt a vadkárok mértéke, hogy napjainkban már évente tizenhétszer több nagyvadat lőnek ki átlagban, mint az 1960-as években.
Az elmúlt hónapokban több alkalommal is próbáltuk megtudni a NAK-tól, milyen forrásból, milyen szakértőkkel, és mikor áll föl az említett szervezet, de válaszokat nem kaptunk. Utoljára március 18-án annyit közöltek: a részletek kidolgozása még folyamatban van, így csak a későbbiekben tudnak tájékoztatást adni. A lapunk által megkérdezett szakértők szerint szakmai körökben maga a NAK is finomított már a korábbi bejelentésén, érzékelve, hogy a gazdák túlzott elvárásokat fogalmaztak meg a vadkárok behajtása ügyében, azt remélve, hogy a kamarai cégen keresztül majd könnyebben jutnak hozzá a pénzükhöz. Azonban eddig sem a behajtással, hanem az odáig vezető út körülményességével és hosszúságával volt a legnagyobb probléma.
– A vadásztársaságoknak elemi érdeke az időhúzás, hiszen az éves gazdálkodásukba nem fér bele olyan tetemes károk kifizetése, amelyet a gazdák 90 százalékban velük akarnak fedeztetni
(a törvény szerint a vadkárok 10 százalékát a gazdák egyfajta „önrészként”, a hazai nemzeti vagyonhoz tartozó vadállomány jóléte érdekében kötelesek átvállalni, vagyis ennyi veszteséget alapból el kell viselniük a keletkezett kárból. A Szerk.) A vadászatra jogosultak az egyesületi tagdíjakat azonban már nem tudják és nem is akarják tovább emelni, hiszen azok most is magasak, így a költségvetésükben jellemzően évente néhány milliós tételt különítenek el a vadkárok rendezésére. Csakhogy miközben egy adott területen egy adott őz vagy vaddisznó nagyjából ugyanazt a mennyiségű kukoricát vagy napraforgót rágja meg, pusztítja el évről-évre, addig a terményárak növekedése miatt a kártérítési összegek drasztikusan emelkednek. Az ukrajnai háború miatt előfordulhatott, hogy míg egy vadásztársaság a fogát szívva korábban kifizette a négy-ötmilliós vadkárt, addig ez tavaly vagy tavalyelőtt már az öt-hatszorosára is felemelkedett a megdrágult terményárak miatt. Ezt pedig nem igazságos a vadásztársaságok nyakába varrni – mondta lapunknak egy dél-dunántúli vadászati egyesület vezetője.
Behajtókat küld az agrárkamara a vadásztársaságokra, jó néhányan bedőlhetnek a gazdálkodók kárai miattAz agrárkamara korábbi bejelentését arról, hogy saját céget hoz létre, és átvállalja a gazdák követeléseit, sokan úgy értelmezték, hogy ez egyfajta „behajtó cégként” is működik majd. Ilyen tevékenységet azonban hazánkban csak önálló bírósági végrehajtók végezhetnek az itthoni törvények szerint – tudtuk meg jogi szakértőktől. Ráadásul, amikor egy ügy már eljut ebbe a szakaszba – jó esetben három-négy, rosszabb esetben akár hat-hét évnyi pereskedés után –, akkor „sínen van”, hiszen a végrehajtás elől jellemzően már a vadásztársaságok sem térnek ki, hanem fizetnek. Így az érdekképviselet legfeljebb abban tudna segíteni, ha a jogi procedúrát átvállalja a gazdák helyet, ám a bírósági pereket így sem spórolhatnák meg. S továbbra is szükség lesz a vadkárokat felmérő szakértőkre, akik munkadíja akár a több százezer forintot is elérheti, főként azután, hogy őket is „kilökték” a kedvezőbb „katás” adózási lehetőségek közül.
– Kisebb lenne ránk az igény, ha a vadászok és a gazdálkodók közösen érdekeltek lennének egyfajta gyors megegyezésben – mondta lapunknak Varga Zoltán igazságügyi szakértő, a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara Erdő-, Mezőgazdálkodás és Élelmiszer-ipari tagozatának elnöke, a bábolnai székhelyű Vadkárszakértők Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója. Szavai szerint ők maguk már több mint tíz évvel ezelőtt elkészítettek és beterjesztettek egy olyan vadkárkezelési stratégiát, ami a jelenlegi mezőgazdasági kárenyhítési alapokhoz hasonlóan működne, vagyis olyan elv alapján lehetne rendezni a vadkárokat, mint ahogyan például manapság a jég-, vagy aszálykárok terheit enyhítik. Ennek alapján minden mezőgazdasági gazdálkodó és vadászati joggal rendelkező köteles lenne hektáronként, illetve a vadállomány vagy a kilőtt vad száma után egy adott összeget befizetni ebbe az alapba, függetlenül attól, érte őket kár abban az évben, vagy sem, illetve okoztak kárt, vagy sem. A vad ugyanis épp az az „állatfajta”, amelyik noha egy adott időpontban adott területen pusztít, nem köthető szorosan ahhoz a területhez, hiszen vándorol, tehát véletlenszerűen okoz kárt egy adott gazdálkodónál. Természetesen a vadkár elleni védekezés részben a gazdák dolga is, ám miként korábban lapunknak Raskó György agrárközgazdász megfogalmazta: a villanypásztorok és magas kerítések tetemes költségeit jellemzően nem tudják kigazdálkodni a mezőgazdasági cégek és vállalkozások. Így viszont csak a területek kisebb hányadát tudják valamelyest megvédeni, a többinél pedig fel kell készülniük, hogy az egyre szaporodó vadállomány kárt okoz. A vadkár-enyhítési alap végül nem jött létre, pedig – tudtuk meg – az agrárágazat szereplői a maguk részéről üdvözölték volna a kezdeményezést.
Varga Zoltán szerint a vadkárokkal kapcsolatos megegyezést egy szoftver, az úgynevezett „vadkárkalkulátor” is segíthetné, amelyet a legutóbbi vadászati világkiállításon mutattak be. Ez a betáplált adatok, körülmények, információk alapján fillérre pontosan kiszámolja az adott vadkárt,
amelyet így objektív tényként elfogadhatna mind a vadásztársaság, mind a gazdálkodó. Ennek használatától azonban egyelőre ódzkodnak a szereplők, a gazdálkodók azért, mert alkalmasint magasabb kártérítést szeretnének elérni, a vadászok pedig épp ellenkezőleg, alacsonyabbat.
A vadkárszakértők munkáját mindenesetre egységesítheti a várhatóan idén áprilisban életbe lépő úgynevezett módszertani levél, amely az eddiginél jóval precízebben szabályozná, milyen szempontokat kell figyelembe venni a szakértőknek egy-egy kárfelmérés során. Korábban ugyanis akár az is előfordulhatott, hogy egy szakértő „ránézésre”, vagy éppen egy kevésbé alapos helyszíni szemle után állapította meg a vadkár mértékét, amit a létrejövő szempontrendszer alapján dolgozó másik szakértő alkalmasint a töredékére taksált volna. Az egységes útmutatás – szem előtt tartva a szakértői szabadságot is – pontosabb és valósághűbb felmérést tesz majd lehetővé, ám továbbra sem gyorsítja meg a vadkárok rendezésének többéves folyamatát.
Az agrárkamara akár a békéltető szerepet is vállalja
– A NAK csak kérésre, megkeresésre segítene ilyen ügyekben. Ha a gazdálkodó úgy érzi, szüksége van segítségre, akkor mi szívesen állunk rendelkezésre, s egy teljesen komplex jogi és pénzügyi szolgáltatást szeretnénk nyújtani tagjainknak. Hogy melyik ponton lépünk be a szolgáltatásunkkal, az is a gazdálkodón múlik. Amennyiben igényli, mi már a vadkár felmérésekor ott lennénk, célunk, hogy közvetítsünk a két fél között, előmozdítsuk a megegyezést. Ha végső esetben perre kerülne sor, akkor a jogos, meglapozott követelést megvásárolnánk, és előleget adnánk, hogy segítsünk a likviditási problémákon. Szakmai, jogi és szükség esetén pénzügyi segítséget adnánk, a megelőzés hatékony módszereinek bemutatásától kezdve a szakszerű vadkárfelmérésig, a felek közti egyeztetésig, a vadászati szervekkel közösen működtetett „békéltető” szerepkörig, a vadkár rendezéséig – mondta nemrégiben a saját kiadványuknak, a NAKlapnak nyilatkozva a tervezett szolgáltatásról Győrffy Balázs, az agrárkamara elnöke. Hozzátette: elsődleges cél, hogy a gazdáknak járó jogos vadkár ki legyen fizetve, idővel pedig az, hogy a megegyezés automatikus legyen és a gazdálkodó úgy érezze, ő valóban megkapja azt a kártérítést, ami jár neki.
– Nem szeretnénk számokat mondani, hogy melyik vadászatra jogosult mennyi nagyvadat tartson a területén. Hiszen olyanra is tudunk példát, hogy magas vadlétszám mellett sincs gondjuk a gazdáknak a vadászatra jogosulttal, mert utóbbi megfelelő pénzügyi keretet különít el az ilyen ügyek tisztességes lebonyolítására. A lényeg, hogy vadkár mindig is volt, és a jövőben is lesz, de a nagyságát mérsékelni kell, azt a helyben gazdálkodók számára elviselhető szintre kell csökkenteni – fogalmazott, ám itt sem részletezte a majdan felállítandó szervezet pontos feladatait, működési költségeit és jogkörét.