„A kegyelmi botrány egyenes következménye az állam és az egyház összefonódásának, nem politikai, óriási erkölcsi hiba”

A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Szentségtörésnek számít-e, ha ebből az alkalomból olyan profán témáról kérdezem, amilyen a bicskei pedofilbotrány?

A húsvétot megelőző időszak a bűnbánatról szól: a keresztények ilyenkor megvallják bűneiket. A feltámadás aztán mindig az újrakezdés lehetőségét hordozza magában. A kegyelmi ügyet szerintem lehet ehhez illeszteni, nem gondolom blaszfémiának, istenkáromlásnak.

Vásárhelyi János, a bicskei gyermekotthon pedofil igazgatója tagja volt a helyi katolikus egyházközség képviselő-testületének. Helyettesét, K. Endrét, aki próbálta eltussolni a bűncselekményeket, református presbiternek választották. Balog Zoltán volt miniszter, aki elnöki tanácsadóként kegyelemre javasolta K. Endrét, református püspök. Novák Katalin lemondott államfőt, aki K. Endrét kegyelemben részesítette, Balog Zoltán a református egyház „hűséges tagjaként” jellemezte. A kegyelmet jóváhagyó Varga Judit volt igazságügyi miniszter nyilvánosan is beszélt arról, hogy katolikus. Látja-e bármifajta jelentőségét annak, hogy a pedofilügyben – különböző formában – vallásos emberek érintettek?

Az ügy természetesen minden körülmények között megbotránkoztató és elítélendő lenne. A vallásos emberek érintettsége azonban még súlyosabbá teszi a történteket, erkölcsi válságra utal. Az pedig, hogy Balog Zoltán révén egy komoly vallási pozíciót betöltő személy is részese lett a botránynak, különösképpen mélyíti a válságot.

Több református állásfoglalás is született, amely arra szólította fel Balog Zoltánt, hogy ne csupán zsinati elnöki posztjáról, hanem püspöki tisztségéről is mondjon le. Egyelőre ezek csak elszórt kezdeményezések. Amennyire katolikusként meg tudja ítélni: mennyire rengette meg az ügy a református egyházat?

Ez az első igazán komoly törésvonal, ami a református egyházban kialakult az elmúlt évtizedekben. Balog Zoltán 1993-ban kezdett meghatározóvá válni a Fidesz és Orbán Viktor számára. Ő lett Orbán Viktor spirituális, lelki vezetője. A Fidesz elindult jobbközép, kereszténydemokrata irányba, és ennek a váltásnak szerintem Balog Zoltán volt az egyik legfontosabb ideológiai háttérembere. Később bekerült a parlamentbe, a Fidesz 2010-es hatalomra jutása után államtitkárrá, majd az emberi erőforrások csúcsminiszterévé nevezték ki. Ebből a fajta politikai szerepből tért vissza a református egyházba. Karrierje egészen mostanáig töretlen volt.

Csak egyetlen példát mondok: 2022 végén született meg az a törvény, amely megnyitotta a lehetőséget, hogy az egyházak újra igényeljenek önkormányzati vagy állami ingatlanokat, amennyiben azokban az épületekben oktatási vagy szakrális tevékenység zajlik majd.

Miközben a volt egyházi ingatlanok tulajdonrendezése elvileg már rég lezárult.

Igen, ezt nyitották újra. Az egyházak végül olyan ingatlanokra is igényt formálhattak, amelyek az államosítás előtt nem voltak a tulajdonukban. Úgy tűnik, hogy ennek a törvényjavaslatnak a hátterében is Balog Zoltán állt.

Tudjuk ezt?

Több helyen lehetett olvasni erről, életszerűnek tartom. A katolikusok és a reformátusok nagyon örültek a törvénynek, az evangélikusok voltak azok, akik nem kértek belőle. Azt mondták, hogy nem akarnak túlterjeszkedni, belülről szeretnének növekedni. A példát csak arra hoztam fel, hogy a református egyház jórészt Balog Zoltánnak köszönhetően milyen mértékű pénzügyi támogatásokat, ingatlanvagyont kapott. Most elő is került a kérdés: ha eddig jó volt nekünk, amikor a javakat szerezte, akkor méltányos-e, ha a válságban elfordulunk tőle? Érdekes probléma, vajon a spiritualitás győz-e – az a szempont, hogy miről szól az egyház küldetése –, vagy a gazdasági érdek. Úgy látom, a református vezetők egy ideig vívódtak, végül arra jutottak, hogy összezárnak Balog Zoltán mögött.

Saját közlése szerint Balog Zoltán „súlyos politikai hibát” vétett. Egyetért a minősítéssel?

Politikai hibát politikus véthet, egy egyházi vezető elsősorban erkölcsi hibát követhet el. Ebben az ügyben nagyon súlyos erkölcsi vétség történt. Balog Zoltán – ártatlanságát feltételezve – olyasvalaki mellett állt ki, akiről jogerős ítélet mondta ki, hogy bűnös a bicskei pedofilügyek eltussolásában. A bántalmazás rendszerének stabilitását K. Endre biztosította, a gyermekek szenvedéséért ugyanúgy felelősség terheli, ahogyan az igazgatót. Aki őt védi, szintén égbekiáltó bűnt követ el. Ez nem politikai, hanem óriási erkölcsi hiba.

Balog Zoltán egyházellenes támadásokról beszélt. Lehet ilyen olvasata a történetnek?

Politikai trükközésnek gondolom, hogy ezt az olvasatot igyekszik erőltetni. Szerinte baloldaliak és LMBTQ-pártiak részéről „egyházüldözés” folyik. Olyan félelemkeltést művel, ami tökéletesen megfelel az orbáni stratégiának. Keressünk egy ellenségképet, és ígérjük azt, hogy megvédjük tőle a közösségünket, a református egyházat. Holott a probléma nem az LMBTQ-emberekkel van, hanem Balog Zoltán cselekedetével.

Amúgy ebben teljesen igaza van. Ravaszul, de sikerrel használja az autonómiára való hivatkozást.

A nagy keresztény egyházak vezetői közül – javítson ki, ha tévedek – egyedül Fabiny Tamás evangélikus püspök-elnök kért meggyőzően bocsánatot az áldozatoktól. Mit jelez a többiek hallgatása?

Ijesztőnek gondolom, különösen a saját egyházam vezetőinek hallgatását. Hiszen a katolikus egyházon belüli pedofil bűncselekmények Magyarországon éppen az elmúlt években kerültek terítékre. Ebben szerepet játszott Pető Attila, aki elsőként mondta el nevét és arcát vállalva a történetét, szerepet játszott benne az én könyvem is, amit az egyházon belüli szexuális bántalmazásokról írtam. Nemrég hasonló botrány tört ki a görögkatolikusoknál – velük egy egyháznak számítunk –, a Hajdúdorogi Főegyházmegyében, ahol öt kislány volt az áldozat. Ennek ellenére a katolikus egyház vezetői hallgatnak. Nem is tudom hova tenni, hogyan nem érzik egy ilyen helyzetben, hogy meg kell szólalniuk a gyermekek érdekében és védelmében. Miközben Ferenc pápa már régóta arról beszél, hogy ilyen esetekben zéró tolerancia van. Magától értetődőnek kellene lennie, hogy egy katolikus vezető – legfőképpen Veres András, a püspöki kar elnöke, de akár Erdő Péter bíboros – nyilvánosan elítéli azt, ami a bicskei gyermekotthonban történt, és minden más ügyben ugyanezt megteszi, ahol az elkövető katolikus pap volt, vagy valamilyen módon kötődött az egyházhoz.

A pedofilbotrány mennyiben csorbított az egyházak hitelességét?

Mindenképpen nagy hitelességvesztést okozott a református egyháznak, de nemcsak neki, hanem a többinek is. Foglalkoztam ezzel a témával kutatóként. Az a társadalompszichológiai megközelítés érvényesül, hogy az egyházakat a közvélemény jellemzően homogén egységnek látja. Ha az egyik egyházat valamilyen botrány sújtja, akkor az hatással van az összes többi megítélésére is. A kríziskommunikáció szempontjából Balog Zoltán a lehető legnagyobb hibákat követte el. Rögtön az elején őszinte megbánást kellett volna tanúsítania, azonnal bocsánatot kellett volna kérnie az áldozatoktól. Istentől és az egyházától bocsánatot kért ugyan, de az áldozatoktól csak közvetve, áttételesen. Pedig az áldozatok mindig nagyon konkrét, feléjük irányuló, személyre szóló bocsánatkérést várnak el. Arról végképp nincs szó, hogy a történteket megpróbálnák valahogyan jóvátenni. Ebben a diskurzusban ez meg se jelenik.

Milyen módon lehet ezt jóvátenni?

Ha Balog Zoltán helyében lennék, akkor elmennék Bicskére, és megkérdezném, hogyan tudom református vezetőként segíteni ezeknek a fiúknak az életét. Az ügy máskülönben külföldi egyházi körökben is figyelmet keltett. Németországból, az ottani katolikus püspöki kar alapítványának támogatásával megjelenő egyházi laptól felkértek, hogy írjak tanulmányt arról, milyen a „keresztény Magyarország” Orbán Viktor kormányzása idején. Külön kértek arra, hogy szerepeljen benne a bicskei pedofilügy elemzése. A hír tehát hozzájuk is eljutott. Látni kell, hogy ez a botrány egyenes következménye az állam és az egyház összefonódásának, a Trón és az Oltár szövetségének, ami 2010 óta épül.

Idehaza nem szokványos egy teológustól, hogy ellenzéki közéleti mozgalmat szervez. Ön azonban 2022 nyarán vallásos és nem vallásos emberek részvételével a gyűlöletpolitika ellen létrehozta a Szabadság körei bázisközösséget. Akkor azt mondta, leginkább a szabadság és a szolidaritás hiányzik Magyarországon. Változott azóta valami?

Sajnos, a helyzet szerintem még rosszabb lett.

Akkor ez egy kudarcos vállalkozás?

Olyan értelemben nem az, hogy tényleg teremtettünk egy közösséget. Jelenleg egész pontosan 883 tagunk van. Egyfajta túlélő közösséggé szeretnénk válni a rendszeren belül, amíg ez a rendszer nem lebontható. Ne kérdezze, hogy mikor lesz lebontható, úgy érzem, erre nem vagyok kompetens válaszolni. Már felépült az autokrácia, lépegetünk a totalitárius állam felé, ami magával fogja hozni, hogy a hatalom egyre jobban megnyirbálja a szabadságot, egyre inkább megtöri a szolidaritást. Mi ennek próbálunk ellenhatni.