A fiatalok azt sem tudják, kihez fordulhatnak, az Orbán-kormány pont azokat a civileket tiltotta ki az iskolákból, akik segíthetnének rajtuk

– A mostanában előkerülő gyermekbántalmazási ügyek kinyitottak egy ablakot, felrázták a társadalmat, és remélhetőleg minél több szülő, tanár utánanéz a tananyagainknak és megfelelő tudást szerez a szexuális bántalmazásokkal kapcsolatban – mondta lapunknak Stáhly Katalin pszichológus, a Hintalovon Gyermekvédelmi Alapítvány munkatársa. Az alapítvány legutóbbi, a pedofíliáról szóló online tananyagát csak az elmúlt hetekben több mint 5000-en olvasták el.

A megelőzésben, abban, hogy kevesebb gyereket érjen szexuális abúzus, van feladata a szülőknek és a pedagógusoknak is. Elsősorban az, hogy rendelkezzenek hiteles tudással, amelynek bizonyos részeit meg tudják osztani a gyerekekkel is. „A megelőzés elsődleges lépése az edukáció és az őszinte, elfogadó, tabumentes családi légkörben történő kommunikáció” – emelte ki a Stáhly Katalin. Fontos, hogy ne csak akkor beszéljünk a gyerekkel, ha éppen krízishelyzet van; ne legyen tabu a szexualitás és legyenek megfelelő szavaink, amiket merünk használni. Ha otthon nyitott és bizalmi a légkör, a szülők tudnak és mernek ilyesmiről is beszélgetni, akkor baj esetén, nagyobb eséllyel szól nekik a gyerek.

Több iskolának, óvodának és civil szervezetnek van már gyermekvédelmi útmutatója, intézmények, tanárok, szülők számára, amelyek konkrét példákon keresztül megadják a válaszokat a felnőttekben felmerülő kérdésekre.

Egy ilyen gyermekvédelmi útmutató a legtöbb európai országban olyan alapvető, mint a tűzvédelmi terv.

Itthon a 2021-es törvénymódosítás óta civilek nem mehetnek be az iskolákba például a szexuális nevelésről előadást tartani, ami leginkább azért probléma a pszichológus szerint, mert az iskolákban kialakult egy bizonyos félelem, hogy a szexualitásról nem lehet az iskolában beszélni.

 és az onnan szerzett „tudás” nagyon káros lehet – mondta Stáhly Katalin. A pedagógusképzés sajnos nem követi a 21. századi elvárásokat ezen a téren sem: ugyan már vannak gyerekjogokkal foglalkozó egyetemi szemináriumok, ám ezek csak választható tantárgyak, nem kötelezőek. Holott a gyerekek védelmére vonatkozó törvényi előírások minden pedagógusra érvényesek – az óvodák, az iskolák és a szakellátás is a gyerekvédelmi jelzőrendszer része, de ha ezt az illető nem tudja, és azt sem, hogy mi a jelzőrendszeri kötelezettsége, akkor nem fog tudni jól segíteni egy hozzá forduló gyereknek. „Nem a jogalkotás szintjén kell a témával foglalkozni, mert a gyermekvédelmi törvényben és egyéb protokollokban le van írva, kinek mi a feladata, felelőssége, mikor kell a jelzőrendszer gombját megnyomni. Ha a papírt nézzük, jól működik a rendszer, ám ha felnézünk a papírból a valóságba, akkor óriási a gond és az információhiány – magyarázta a szakértő.

„A fiatalok azt sem tudják, kihez fordulhatnak a bajban”

Az utóbbi hónapokban nyilvánosságra kerülő eseteknek legalább annyi előnyük lehet, hogy előmozdíthatják a gyerekvédelem megerősítésének ügyét – összegezhetők a CEU Bibó István Szabadegyetemén nemrégiben tartott, Ki védi meg a gyerekeket? című fórumon elhangzottak. Igaz, több szakértő szerint is kérdéses, tényleg elérhető-e valódi változás, vagy csak gyorsan múló felháborodásról van szó. Inkább pesszimista álláspontot fogalmazott meg Gyurkó Szilvia gyermekvédelmi jogász, a Hintalovon Alapítvány munkatársa: – A gyerekvédelem erősítése érdekében, a Hősök terén tartott influenszer-tüntetés azt az illúziót keltette, hogy végre a társadalom egy jelentős része felismerte, ebben a formában nem mehet tovább a hazai gyermekvédelem. Azokban a napokban mindenhol ez volt a téma, de mára sajnos kiüresedett a történet, maszatolást érzek, nem változik semmi, csak úgy néz ki.

Kenderes Lilla, az Egységes Diákfront aktivistája szerint az az igazi vészhelyzet, hogy eddig nem volt az áldozatoknak és a számon kérést sürgetőknek hangja. Pető Attila gyermekvédelmi aktivista úgy érzi, „a társadalom most rezonált”, de nem vitatta, van még sok tennivaló. Ez utóbbiról kevésbé diplomatikusan fogalmazott Gyurkó Szilvia: „A magyar gyermekvédelmi rendszer még létezik, de lassú leépülésben van, egyik pontján sem tudják teljesíteni a jogszabályi kötelezettségeket. Állandóan két vagy több rossz közül kell választaniuk a rendszerben dolgozóknak, ők tartják a vállaikon ezt az alig létező rendszert.”.

Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak szakmai vezetője mindezt azzal egészítette ki: „A rendszerváltás óta a társadalmi egyenlőtlenségek elszabadultak, a gyerekek azóta sincsenek a középpontban. Attól, hogy azt szajkózzuk, így nem működik a rendszer, nem fog megváltozni.” A megoldási javaslatokról szólva Gyurkó Szilvia lengyelországi példát említett: ott minden gyerekekkel foglalkozó klubnak, egyházi szervezetnek, óvodának, iskolának, független attól, hogy állami vagy magán fenntartású-e, rendelkeznie kell gyerekvédelmi irányelvvel. Ez – tette hozzá – pontosan meghatározza, hogy kiknek, mit kell tenniük a megelőzésért, és akkor ha baj van. – Ehhez képes itthon a fiatalok azt sem tudják, kihez fordulhatnak, ha bántalmazás éri őket – vonat párhuzamot a lengyel és a magyar rendszer között Kenderesi Lilla. K. V