- Orbán Viktor téved, a gyermekvédelem nem a pedofíliáról és a genderről szól – Interjú Herczog Máriával

Orbán Viktor miniszterelnök évértékelő beszéde szerint Magyarországon kell lennie Európa legszigorúbb gyermekvédelmi rendszerének. Egyetért a kormányfővel?

Magyarországon megfelelő módon rendelkezik a törvény a gyerekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról 1997 óta. Ha a mindenkori kormány biztosítaná a betartásához szükséges pénzt és feltételeket, jól is működne.

A diákjával szexuális kapcsolatot létesítő és botrányos videói miatt kirúgott meleg pedagógiai asszisztens miatt került előtérbe a téma, valamint lapunkban is többször foglalkoztunk az újpesti otthont érintő gyermekmolesztálási gyanúval is. Mi lett volna ezekben az esetekben a valódi gyerekvédelem?

Az újpesti esetben még nem történt szakmai vizsgálat, nem hallgatták meg sem a gyerekeket, sem az ott dolgozó szakembereket, nincs a gyerekek biztonságát szolgáló szabályzat, sok más mellett. Ez általánosnak mondható probléma, így nem vonhatók le a tanulságok, nincs továbblépés. A pedagógia asszisztenst pedig ugyan kirúgták, de arról nem esik szó, hogy milyen segítséget kapnak az érintett gyerekek, a szülők, pedagógusok a történtek feldolgozására, hogyan szabályozzák ezután az ilyen esetek megelőzését, kezelését. Nincs elég pszichológus, pszichiáter, speciálisan képzett szociális munkás, aki képes felismerni és kezelni a bántalmazást, és alig kerül sor gyerekek terápiájára, rehabilitációjára. Szakmai vitákra, kutatásokra, a nemzetközi gyakorlat és tapasztalatok figyelembevételére lenne szükség, a megfelelő szabályozáshoz és működéshez. Szívesen egyetértenék a miniszterelnökkel, hogy szerezzünk érvényt a gyerekvédelmi törvénynek. De csakis abban az esetben, ha a hangsúly arra kerülne, hogy minden megszületett gyereknek biztosítsunk tisztességes esélyt az örömteli gyermekkorra, magas színvonalú, elérhető egészségügyi ellátásra, oktatásra, szociális segítségre. Ideértve a legszegényebb, hátrányos helyzetű gyerekeket és családjaikat, kistelepülésen, izolációban élőket, sokféle problémával küzdőket. A megelőzés, korai segítségnyújtás, megbecsült, felkészült szakemberek által nyújtott ellátások kellenek ehhez, és politikai, közösségi támogatás.

A bölcsődei szolgáltatás viszont fejlődik. Legalábbis a köztársasági elnök fél éve arról beszélt, hogy ma már csaknem ezer településen működik bölcsőde, háromszor annyi településen tudnak bölcsődei szolgáltatást nyújtani, mint tíz éve. Ön szerint is minden rendben?

A hazai bölcsődei férőhelyszám uniós szinten a leggyengébbek között van, mindössze 16,5 százalék. Az uniós 50 százalékos törekvések nemcsak a férőhelyekre vonatkoznak, hanem a magas színvonalra, a dolgozók folyamatos képzésére. A három év alatti gyerekek napközbeni ellátásának egyik célja, hogy az anyák el tudjanak menni dolgozni, ha akarnak és ezzel is csökkenjen a szegénységi kockázat. A másik, hogy megelőzhetők legyenek a fejlődésbeli lemaradások, hátrányok miatti veszélyeztetettségek. A magas minőségű bölcsődei, óvodai ellátásra mindenhol szükség lenne. Ez azt jelenti, hogy egy gondozóra kevés gyerek jusson, legyen elég nagy tér és figyelem. A kistelepülési minibölcsődék nem ezt eredményezték, hanem méregdrága magánellátást nyújtanak, ami tovább fokozza az elkülönülést, esélytelenséget. Ráadásul sokféle olyan szolgáltatás is kellene, ami az otthon nevelkedő gyerekeket és szüleiket segíti. A Biztos Kezdet házak csak a legszegényebbekre fókuszálnak, noha a célkitűzés a korai integráció volt minden értelemben, hogy szűnjön meg a szegregáció, kirekesztés. Van olyan megye, ahol egyetlen gyerekpszichiáter sincs, de pszichológus, fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus, logopédus is csak mutatóban akad, ahogy hiányzik sok védőnő, szociális munkás, óvodapedagógus is. A munkafeltételek, a megbecsültség romlik, érthető, de katasztrofális az ezzel okozott kár. Sok szülő nem tudja elvinni a gyerekét szakorvoshoz, fejlesztésre, még ha lenne is ilyen, nincs kapacitás és minden messze van, drága.

Szakemberek visszatérő figyelmeztetése, hogy aki Magyarországon szegénynek születik, szegény is marad. Lát esélyt arra, hogy ez megváltozzon?

A hátrányok halmozódnak, a legtöbb esetben nem csak a család szegény, hanem a település és az intézmények, sőt, a szolgáltatást nyújtók nagy része is anyagi gondokkal küzd. Minél hátrányosabb helyzetű településen él egy család, annál súlyosabbak a helyzet. Nő a dolgozói szegénység egész Európában, nálunk is, hiába dolgozik mindkét szülő jó esetben, a jövedelmek nem fedezik a tisztességes megélhetést. A segítők túlterheltek, papírforma szerint egy védőnőnek 250 gyereket kell ellátnia. Ez még a főváros elit kerületeiben is sok, ha komolyan vesszük a feladatait, hát még ott, ahol hat falut kell bejárni, és minden házban van legalább egy veszélyeztetett gyerek. A szociális munkások magas esetszáma mellett súlyos gond, hogy nincsenek szolgáltatások, így maguknak kellene megoldani a problémákat, amikre nincs módjuk és felkészültségük. A pedagógusok helyzete, és az iskolákból hiányzó segítő szakemberek okozta következmények évtizedek óta ismert, de nem kezelt problémák ugyancsak.

2013 óta 12 éves kortól büntethető a gyerek egyes súlyos bűncselekmények elkövetése esetén. Lapunk cikke szerint elenyésző gyerek érintett. Ennek az intézkedésnek lehet pozitív hatása?

A büntetés akkor indokolt bármely életkorban, ha megfelelő ahhoz, hogy a gyerekek később egészséges felnőtté váljanak. Ehhez a fentiekben elmondottakra lenne szükség. A kriminálpszichológia, pedagógia ismert módszerei segítenek, Magyarországon úttörő módon már száz éve is tudták és alkalmazták ezt. A hatékony büntetés nagyon szűk körben elfogadott nálunk, a jogi szabályozás jó, az alkalmazása elégtelen. Magas minőségű pártfogás, szociális munka, oktatás, rehabilitáció nélkül nincs esély érdemi változásra. Itt is kellenének kutatások, vizsgálatok arról, hogy hatékony volt-e az intézkedés bevezetése, javultak-e az érintett gyerekeket, fiatalokat ellátó intézmények feltételei, miért nincs fiatalkorúak bírósága, speciálisan felkészített bírók, ügyészek, szociális munkások. A közhangulat sajnálatos módon minősítő, ítélkező, az erőszak elfogadottsága, sőt támogatottsága egyre nő minden területen. A szóbeli, hétköznapi erőszak, az erő politikája biztosan nem segíti a megelőzést, a bűnelkövetés csökkenését sem, és lassan elviselhetetlenné teszi a mindennapokat. Jelentős felelőssége van ebben a kormányzatnak, az erőszakmentességet, konfliktuskezelést, együttműködést kellene erősíteni, nem a szembenállást, harcot, a gyengébb legyőzését.

Mekkora szerepük van az említett problémáknak abban, hogy a családpolitikai intézkedések ellenére is csökken itthon a születések száma?

Ott születik sok gyerek, ahol hosszú távú, kiszámítható szociálpolitikai intézkedések vannak. Ahol a közösség és a család felelőssége megfelelő módon oszlik meg. A hazai szabályozás nem ilyen, a kedvezmények a magasabb státuszú családokat segítik, és célzatosan, nem támogatja a szegény, nehezített élethelyzetben élőket, azt sugallja, csak ott szülessen gyerek, ahol van elég anyagi erőforrás. A gyakran változó és előnytelen szabályozás bizonytalanságot okoz. A lakás-, házvásárlás kényszere is, ami évtizedekre eladósítja a családokat, miközben a bérelt ingatlannal szemben nagyon nagy az ellenállás. Nevelőszülő vagy örökbefogadó szülő esetében akadály, ha nincs ingatlan tulajdona, bérlőként lakik. Ez külföldön elképzelhetetlen.

Kevés a nevelőszülő, a gyermekotthonok is romló körülmények között működnek. Mit kellene tenni?

A gyerekek és a szülők számára is megfelelő segítséget nyújtani. Az a cél, hogy minél többen, mielőbb hazakerülhessenek, ne intézetben, vagy a nevelőszülőnél nőjenek fel. A gyerekotthon drága és aligha eredményes ellátási forma, a megelőzésre és a segítségnyújtásra kellene törekedni itt is. Mindenhol megfelelő minőségű ellátást és feltételeket nyújtani a gyerekeknek és az ott dolgozóknak is.

Van bármi, ami jól működik ma a hazai gyerekvédelmi rendszerben?

Nincs. Ezer sebből vérzik az egész.